Mickey webnaplója

Jelenésem volt a Csobánka téri rendelőben. A dolgot kihasználtam arra is, hogy benézzek a könyvmegállóba. Ilyet korábban még nem láttam. A keményfedelű, nagyalakú könyvek, jobbára szótárak fedlapjai kitépve. Küllemében tehát megsemmisültek szinte mind. Jobb híján arra gondoltam, hogy csövesek vihették el éjszaka tüzet rakni belőlük, avagy szigetelni magukat a talaj hidegétől.
Persze lehet, hogy ez egy megalapozatlan vélemény, és egyszerű vandalizmus az igazi ok.
Találtam két elfogadható regényt, azokat magammal hoztam. Egy Passuth- és egy Tamási Áron-kötetet.
Még nem tudom, hogy mire megyek velük. Lehet, hogy a Római téri könyvmegállóban fognak kikötni.
Á. unoka a tanév utolsó vizsgáját abszolválja. Elrohant reggeli nélkül.
Részéről kitörőben a nyári szünet.
Valamikor a főiskolákon volt vizsga, sikertelenség esetén utóvizsga. javítási lehetőségről nem tudok.
Ma lehet duplázni a jobb jegyért.
***
Forr a világ bús tengere! Oh, magyar…
A jobb- és a baloldali pártok  helyett a globalizmus és szuverenista törekvések feszülnek egymásnak.
A harc megkezdődött.
Hogy mi lesz a vége, annak egyedül a jó Isten a tudója.
***
A meteorológia szerint napokon belül visszatér a kánikula.
Fedezékbe!!!

Kelés elég későn, 6.20-kor. A feketekávéból, kétszersült margarinos téliszalámis zsemléből álló reggeli bekapva. Aztán tovább a reggeli rutinok:  
Jigshaw puzzle kirakva, mahjongg lepusztítva, szózat megoldva, magyar wordle úgyszintén.
Mise, bevásárlás, gyógyszertár és zöldséges.
Parkolás lassacskán, mert kukások végezték munkájukat a ház előtt. Egyikük kesztyűjét levéve megsimogatta egy őket áhítattal szemlélő kisfiú buksiját.   
Felfelé a másfél emelet cuccokkal.
Sűrűn eszembe jut az altatóorvos kérdése: Fel tud menni a második emeletre gyalog?
Igen – válaszoltam megnyugtatására.
Most csak másfél emeletet kell terheléssel megtenni.
Háromszor kilenc lépcső. Újabban triolákban gondolkodom:
Egy-két-hár, egy-két-hár, egy-két-hár… és máris megvan az első harmad.
Aztán a második és a harmadik is.
Nem bánom, hogy annak idején nem a harmadik emeleti lakást kaptuk. Még harminchat lépcsőt kellene gyalogolni.
***
Szabad energiáimat lekötik a keresztrejtvények. A skandi rejtvényekben csak a kulcsbetűit írom be.
Játszom szókeresőt is. Időre megy.  
No és olvasok.
Most éppen a XVI. Benedekkel készített interjúkötetet.
Megválasztása után plébánosunk mosolyogva méltatta: Jó kis pápánk van!
Csakugyan jó pápa volt, igen tudatos, igen értelmes, igen pallérozott, igen alázatos.
Megmosolyogtam az egyik válaszát arra a kérdésre, hogy miért hagyta abba a szobabiciklizést: – Pillanatnyilag nincs rá szükségem.
Riporter: Tehát úgy véli, mint Churchill: No sports!
Pápa: Igen.
Még érdekes lehet, hogy megjegyzi: Van egy nagyon szép film Bakhita Szent Jozefináról, egy afrikai nőről…  
Szeretem a pápa gondolkozásmódját, sokszínű érdeklődését, tájékozottságát, zeneszeretetét.
Jó pianista volt.

Szegény kapus, szegény belgák.
A franciák nyertek.
A francia lőtt, a belga kapus meg is fogta volna, de a labda gellert kapott egyik csapattársán, és bevágódott a kapus mellett a sarokba.
Ez az EB-n immár a nyolcadik öngól!
Mi van itt?
Focizni úgy kell, hogy ne a kapu fölé, ne is mellé, és ne is a saját kapunkba lőjük a labdát.
***
A késő esti mérkőzés után jól esett az ágynyugalom.
Igaz, hogy északi szél húzott át a lakáson, mert nyitva hagytuk az ablakokat átszellőzés céljából.
Sikerült.
Jólesően lehűltünk, aztán már kényelmetlenül fáztunk.
Vasárnapra visszatér a kánikula.
Jaj!
***
Egymásután olvasom a könyveket.
Nem mindig szerencsés a párosítás.
Az egyik könyv igazságait számos vonatkozásban lenullázza a másik könyv értékítélete.
Illusztrálhatnám, hogy mire gondolok, de nem akarok belebonyolódni. 
Az egyik szerző gondol „eztet”, a másik gondol „aztat”.
Én meg igazodjak el közöttük.
H. I. megmondta, hogy a sok sakk, az sakk sokk okozója.
Lehet, hogy egynémely könyvekre is igaz volna?  

Lényeges dolgokról illenék posztot írni, de nem mindig adódik érkezésem hozzá.
A tegnapi hőérzetem az egekben, mára kicsit kellemesebb, mert enyhe északi szellő hűsíti punnyadt égónkat.
Rutinból belenéztem a tegnapi meccsekbe. A szlovákoknak drukkoltam az angolok ellenében. Még egy percig kellett volna kitartaniuk. Nem így lett. Győztek az angolok. A góllövő Schrantz helyett egy Gyömbér nevű harcos állt be.
A másik meccs meghozta az EB nyolcadik öngólját.
A spanyolok összesen három gólt rúgtak. Egyet maguknak, kettőt a grúzoknak.
Így ők mentek tovább.
Megjegyzem: megszoktuk a Grúzia, grúzok szavakat.
A Georgia még csak elmegy helyette, de a georgiaiak szó már igen kacifántos.
A saját szóhasználatomban maradok a grúzoknál.
***    
30 éve egymillió ember lefejezését követték el a tuszik ellen uszuló hutuk.
Most az előzményekről olvasok, a tíz évvel korábbi ruandai jelenésekről.
Érzékletes leírás.
Emberek miféle poklot képesek teremteni vélt vagy valós ellenfeleiknek.   
Mi tagadás, nem látok világméretekben beálló javulást, pedig már igazán ideje lenne.
***
Tegnapi hír az is, hogy a cseh Babes, Orbán Viktor és az osztrák pártvezér szövetségre léptek, amennyiben elfogadtak egy ún. Patrióta Kiáltványt.
Mint értesültem róla, azóta Mateo Salvini is csatlakozott triumvirátushoz.

Mivel megint eltelt az év fele, megállok egy kicsit elmélázva az idő múlásán.
Ha nem kérdezed, tudom, mi az idő. Ha kérdezed, nem tudom.
Az idő az a valami, ami nincs is (csakúgy mint a pont, aminek ugye nincs kiterjedése).
Bizonyítom: A múlt már nincs a jelentben, a jövő még nincs a jelenben.
 A jelen a kettő közötti elválasztó határvonal. 
Pontszerűtehát nincs.
Mire a jelent kimondom a jövő felől elhaladva múlttá lett.
Avagy a jelen olyan, mint a fonalat engedő pók? A jelenből tart a múltba? 
Lássuk, mit ír róla az értelmező szótár?
1. Az idő a valóságnak az a vonása, hogy azt egymás után következő mozzanatok összefüggő folyamatának, történésének fogjuk fel.
2. Filozófiailag (a térrel együtt) az anyag létezésének alapformája; a jelenségek, folyamatok egymásutániságát kifejező dimenzió.
Az első ránk fogja, hogy csak mi gondoljuk az idő folyását, amely tehát egyfajta történés.
A második már komolyabb körülírás. A mozgások egymásutániságát érzékeltető történés.
Mikor azt írom, az első félév letelt, akkor ezzel kifejezem, hogy az anyagok folyamatosan mozogtak, a Föld  ped0ig félig megkerülte a Napot. Ezt szakaszolták a hónapok, a hetek, a napok, az órák…
Mégse e foglalkoztat, hanem egy félév milyen „gyorsan” eltelt. Az ember szeretné (meg nem is szeretné) tudni, hogy még hány félévre terjed földi élete.  
További érdekes kérdés, hogy milyen lesz az átlépés. Még további kérdés, hogy mi lesz ottan?
Írva van: Emberi ész fel nem foghatja…
***
Ma az egyház az ún. „Péter-filléreket” gyűjti  vatikáni felhasználásra. Fillér már rógóta nincs forgalomban, sőt egy- és kétforintos érme se. De ha már filléreket gyűjtenek, elmondhatom, hogy egymillió fillért dobtam a perselybe.
Ez se sok, se kevés, ám érdekesen hangzik.

Ma rövid leszek, mert Péter és Pál napja van, és meghívásunk van Lászlónapra.
Isten éltessen mindenkit, aki eme nevek közül bármelyiknek a viselője.
***
Egyházi könyvvadászatom ezúttal is eredményes volt.
A jó XVI. Benedek pápa Utolsó beszélgetések, ill. szintén ő A világ világossága c. interjúköteteit markoltam fel. 
Előzőt vígan megidézhetem, utóbbit nem. Ezt olvasom ugyanis a kötet elején:
„Minden jog fenntartva. A kiadó engedélye nélkül tilos a könyv bármilyen módon történő másolása, terjesztése, beleértve a fénymásolást és az elektronikus adathordozó eszközöket is.”
Azért remélhetem ugye, hogy a tiltást tartalmazó szöveg másolása nem ütközik törvénybe? :  )
Mivel eszem ágában sincs engedélyt kérni a kiadótól, mellőzni fogom idézését.
*** 
Ma hekk lesz az ebéd. Alig várom, hogy lefotózzam.
A kép címe már megvan: Hekkelünk.
***
Napon 30 fok van erős UV mellett. Már nehezen viselem.
Régen is előfordult, hogy alig vártuk a lehűlést. A francia Caluire-ben látogatásunk idején – másfél évtizede – 40 fokra kúszott a hőmérő higanyszála hosszasan, tán egy hétig is.
Nem állt rendelkezésünkre klímaberendezés, csak egy méretes ventilátor, no meg a fürdőszoba hideg zuhanya.
Igaz, hogy akkor lényegesen fiatalabbak voltunk.

Úgy látszik, velem szembe jönnek a könyvek, avagy én megyek velük szembe, és ha már…: állandóan új megfontolnivalókkal kínálnak meg.
A most velem szembe jövő könyv címe: XXIII. János Kortársak emlékeznek a zsinat pápájára. A könyv szerzője Gunnar Riebs.
A „jó pápa” enciklikájával, a Pacem et terris k.-vel az átkosban ismerkedtem meg.  1963-ban jelent meg. Abban a korban, amikor párthatározat akarja ellehetetleníteni az egyházat, amikor egymást követik a papi koncepciós perek. Kincsként tekintettem a kisalakú kiadványra, amelynek igazság-gyöngyszemeit boldogan szürcsöltem magamba.
- Poupard bíboros visszaemlékezésében írja, hogy a Pacem et terris minden jóakaratú embert meg akart szólítani. Alapgondolata, hogy a nemzetek közötti békének igazságra, az igazságosságra, a szeretetre és a szabadságra kell épülnie.
Ugyanő bőven idéz az őszinte és jó humorú pápa életének epizódjaiból.
- XXIII János elődei nem hagyták el a Vatikánt. Ő azonban gyakran kisétált, és ilyenkor a rómaiak mindig nagy rokonszenvvel fogadták. Tréfásan úgy is hívták, egymás között, hogy Giovannni fuori le mure – a falakon kívüli János [szójáték, vö. falakon kívüli Szt. Pál-bazilika], az amerikaiak pedig a whiskyre utalva csak úgy emlegették, hogy Johnnie Walker (sétáló János).
- Fama est, hogy egyszer, pápasága elején a képtelen volt aludni, ide-oda forgolódott az ágyában, annyira emésztették az egyház előtt álló, szinte megoldhatatlan problémák. Ekkor így szólt magában: „Végül is én csupán pápa vagyok, s az egyházat elsősorban a Szentléleknek kell irányítania…” Ezek után nyomban elaludt.
- Azt tartotta: Ahelyett, hogy a rosszakról rosszat mondunk, segítsük a jókat, hogy még jobbak legyenek, és a rosszakat, hogy megtérjenek.
- Már nuncius korában (1947) figyelmeztette a franciákat az általa talpasztalt hiányosságokra: a vallásos élet hanyatlása, az oktatás megoldatlansága miatti elégedetlenség, a paphiány, a világias szellem, a kommunista gondolkodás terjedése.
- A kinyilatkoztatásokról, látomásokról is megvolt a véleménye: „Drága nővérek! Van evangéliumunk, és abban minden benne van. Még nem elmélkedtük át teljesen, még nem váltottuk valóra mindenestül. Ez bizonnyal nehezebb, de sokkal értékesebb, mint azokra figyelni, akik magukat nagy misztikusnak hiszik, és összekeverik saját gondolataikat az ég magasával.”    
(Hát van ilyen bőven. Írva van, óvakodjatok a hamis prófétáktól!)

Az okos ember a jelenben fürdeti meg magát, a jelenben él, s jelen valóságát fogja és alkalmazza a jelen őrá vonatkozó történéseit. Én meglett korom ellenére még nem tartok itt, legfeljebb, ha törekszem rá. Könnyen ráhangolódom a múlt emlékeire. Lám, ilyen a Maresi is, amely a kávénkat megselymesíti, lévén márkázott tejszín.
Az üzletben járva tekintetem ráesik a Maresi-re. Egy tízdekás Maresi ma 520 ft. Hej, amikor aktív dolgozó voltam ennyi pénzért 20 dekásat kaptam (és akkor is sokallottam az árát).
Ha már itt tartok, felidézem az egykkor volt szerkesztőségi kávézást. Az ebéd utáni kávézás az emeleten történt fotelokon és kereveten üldögélve. A szerkesztőség minden tagja részt vett rajta. A Lavazza-kávéhoz Maresit töltöttünk, utána pálinkát ittunk. Cenzorunk gyakorta megjegyezte, hogy egy stampó pálinka jár a koldusnak, kettő a barátnak. És ő barát volt. Azt is érdekesnek találtam, hogy hol tejszínt kért a kávéjához, hol cukrot. A kettőt együtt sose. Azt valamiképpen luxusnak tartotta.
A főszerk. Sz. F. szintén a múltra emlékezve felidézett néhány humoros epizódot saját életéből. Majd sóhajtva megjegyezte, hogy ezek a történetek a semmibe hullanak, mert nincs senki, aki csokorba fogná és lejegyezné őket. Nem tudom, hogy odaátról hogyan ítéli meg, hogy vajon emez óhaja teljesült-e, mert számos könyv keletkezett saját életéről. Ezek egy részhét maga írta, más részük interjúk formájában keletkeztek. Egyik interjúkötete anyagának összegereblyézése után megjegyezte, hogy legalább a dupláját mesélte el annak, mint ami a kötetben megjelenik. Kérdésemre, hogy a magnókazettára felvett anyagot miért nem kérted el: Egy laza szálakra fűzött könyv kerekedhetne belőlük. Utána járt a dolognak. Az interjúvoló válasza: Rég letöröltem, mert szükségem volt más felvételhez a kazettára.        
Visszatérve a kávézásra: Ha tanításból megérkezett, vagy elszunyókált délután a főnök úr, kb. fél négy és négy óra között jelent meg a szerkesztőségben. Kávézásra invitált. Menekültem, ha tudtam, mert fél óránál rövidebben nem úsztam meg a szertartást. A vége bőven munkaidőn kívülre esett. Nem mindig sikerült idejében eliszkolnom. Hiába mondtam, hogy köszönöm az invitet, de ebéd után már ittam nescafét. Lepergett róla a kifogásom: A nescafé az semmi, az nem kávé – hangoztatta fitymálva.
Én másképpen gondoltam.  

Tipikus nyugdíjas elfoglaltság a türelmes olvasgatás – mondom én, mert szeretek olvasni. Sokat.
 A végére értem a 800 oldalas könyvnek (Bengáli tűz). A hatalmas terjedelmű kötet romantikus leírásokkal gazdagon meghintett módon ábrázolja hősszerelmesek sorsát, de részletesen foglalkozik úti élmények megosztásával; a különféle indiai nyelvekkel is részletezően; no meg különféle filozófiai tanításokkal, korabeli mozgalmakkal is. Ahogy haladtam az olvasással egyre szembetűnőbb lett, hogy az írónő milyen mélységig megbirkózik az elméleti fejtegetések, elmélkedések leírásával.
Egy ponton férje, Germanus Gyula, apósának halála kapcsán elmélázik az emberi életkorok eltérő hosszán. Ez tett kíváncsivá, hogy vajon a szerzőnő meddig élt?
Találtam a keresőben egy, a könyv keletkezéstörténetére is kitekintő írást:
Az 1929 és 31 közötti eseményeket taglaló műnek a forrása Hajnóczy Rózsa igen alapos naplójegyzete. Ám szerzősége mégis vitatott, ugyanis Germanus Gyula utóbb bevallotta, hogy számos részt ő dolgozott ki. Azt hiszem, hogy ehhez nem férhet kétség.
A könyvet 1943-ban adták ki. Hamar népszerű lett.
Vissza az életkorokhoz.
Hajnóczy Rózsa 1892-1944-ig élt. 52 évesen öngyilkos lett.
Férje, Germanus Gyula 1884-1979 élt, 95 éves korában hunyt el.
Neje korai halálának vélhetően az volt az oka, hogy professzor férjét a 40-es években sárga csillag viselésére kötelezték. Ezt nem erősítette meg semmi konkrétum, ám a feltételezés jogos.
***
Az EB-n megszületett a nyolcadik öngól. Immár holland játékos célozta meg saját kapuját. Hollandia sose szenvedett korábban öngólt!
Meghasonlott az EB?
Mi ez a csapatok sorozatos önmaguk ellen fordulása?
Mintha torz civilizációnk ellehetetlenülését képezné le.   
Ne már!

1. Megint a Bengáli tűz. Derviseket látogatván egy remete életet élő sejk urdu nyelven ezt mondja:
Szomorú az, aki vagyont keres, szomorú, aki hír után fut, és szomorú, akit bűntudat terhel.
Mi, akik itt élünk ebben a kolostorban, mind szomorú emberek voltunk. Földi hiúságok vezettek, volt hitvesünk, gyermekünk, vagyonunk.
Ebben találatunk örömet, mint aki a bálványoknak áldoz és azt hiszi, hogy boldog, de azután villámcsapásként kivilágosodik elméje, és megismeri az igazi Istent.
A bálványok leomlanak, és nevetve fordulunk el romjaiktól. Kevés ember juthat el az isteni igazság megismeréséhez. Isten igazság és szeretet.
Isten misztérium, közönséges ésszel föl nem fogható.
A nyelv hiába próbálja formába önteni, képtelen rá. A gondolat elhalványul mellette, mert ő maga a Gondolat…
A szúfi misztikus megveti a tudományt.
A tudomány a szájába teszi az ujját, és úgy gagyog, mint a gyermek.
2. Ma hallott részlet a hegyi beszédből:
…széles a kapu, és tágas az út, amely a romlásba visz, és sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu, és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják!
3. A világ állapota nem igazán mondható rózsásnak.
Kardcsörtetés innen, fenyegetés onnan, léha életvitel a legszélesebb körökben.
Ma azt olvastam a FB-on, hogy komolyan fenyeget a háború.
A medjugorjei jelenés asszonya sok-sok imát kér.
*** 
Megint Foci-EB. Horvát-olasz meccs. Modrics kihagy egy tizenegyest, utána kapásgólt lő. Az olaszok a ráadásidőben válaszolnak. 1:1.