Mickey webnaplója

Olvasom:
János bácsi megkérdezte a falubéli paptól, aki fiatal, tudós ember volt: Mondja már, mit lehet csinálni ilyenkor a hosszú téli estéken? Mert hát az unalom... meg nem szeretnék egész este iszogatni. - Olvassanak, János bácsi! – volt a válasz.
Mire föl János bácsi:
- Minek olvassak? Tudok én olvasni...!
[érthető?]
                                           (in: Országút)
***
Az iskola valami nagyon furcsa hazugság-élményt közvetít, bár senki nem is gondol rá. „Én, a tanár (Korzenszky Richárd) tudom, hogy te, a diák tudod, hogy én tisztában vagyok azzal, hogy lehetetlenség megtanulnod mindazt, amit feladtam neked.  Mégis úgy teszek, mintha tudnám, hogy tudod, amit feladtam... pedig lehetetlen megbirkóznod azzal, amit megkövetelek tőled.”
[Kevés lehet az olyan tanárok száma, akik ezt nyíltan bevallják. Talán azért, mert a diákok erőfeszítése akkor sem felesleges és hiábavaló, ha nem is képesek befogadni, pláne visszaadni azt, amit azt órán hallottak vagy a tankönyvekből merítettek.]
(uo.)                                                                                                           
***
Gyűlnek a mobillal készült fotók, csak sajna a gép nem fogadja be őket. Valami megzakkant a programban, vagy a kapacitás végére értem. Segítség!!!
Még van egy dobásom. Magammal viszem a kilós kamerát. Hátha onnan elfogad újabb fotókat. Sokat nem lacafacázhatok, mert tetőzik az ár Bp-en. 
***
Ősz van már. Meg napéjegyenlőség, meg tetőzik az ár Bp-en.
Jó reggelt!

FB-válogatásból szemezgettem a szellemesebb intőkönyvi bejegyzéseket.
- Szaktanári figyelmeztetésben részesítem, mert mindig mindent jobban tud mint a tanár!
- "XY órán úgy ül mint tök a fűben."
- A fiam gólt lőtt az iskola udvarán, amivel eltalálta a tanárnőt, aki a háló nélküli kapu mögött állt.
- "Gergő kidobott az ablakon. M. néni."
- Fia az órán nyikorgott. Válasz: majd befújjuk WD40-el.
- "Tisztelt Szülő! Tájékoztatom, hogy Kristóf órán álbajuszban jelent meg.
Többszöri felszólításra vette csak le, de később újra felvette. Kérem beszélgessenek el vele!"
- A női WC-be jár, hiába figyelmeztettük!
- Nem megfelelő ruhában jelent meg az ünnepségen, ezért szóbeli figyelmeztetésben részesítem....Válasz aputól: Ha szóbeli a figyelmeztetés, mit keres az ellenőrzőben?
- Balázs az órán a szemével beszélt...ezzel zavarta a tanítást!
- "Gyermeke szünetben, beszélgetett a WC-ben." Válasz: "Miért? Pisilni csak csöndben lehet?"
- Katika a tankönyvi ábrát illetlen helyen gombostűvel szurkálta, ezért megintem!
- Az udvaron sorakoztak. Gondolom, hülyéskedtek a gyerekek, erről a rendbontásról értesített a fiam tanárnője az ellenőrzőben. Utolsó mondatban felszólított, hogy otthon tanítsam meg sorakozni. Akkoriban ketten laktunk. Sorakoztunk.
- Az Ön fia Patrik, Tűzvédelmi próbariadó alatt, két utcával arrébb szaladt az iskolától, ezért Osztályfőnöki intőben részesítem!
- A tanárnő ír a gyerek nevében:
Tisztelt Szülők! Ma a harmadik szünetben a padok tetején ugráltam, miközben majomhangon üvöltöttem. Tisztelettel : L.T.- né osztályfőnök. A szülő válasza pedig ez volt: Tisztelt Tanítónéni! Semmi gond, néha Önök is eljutnak arra pontra, ahol már fura módon tudják levezetni a feszültséget Azért tessék vigyázni a padon ugrálással, balesetveszélyes lehet. Tisztelettel: T.I. apuka
- Ebédre főtt krumpli volt pörkölttel, az én lányom összenyomta a krumplit villával és össze is keverte a pörivel. Szaktanárit kapott, mert gusztustalanul evett. Én aláírtam, és megjegyzésképp odaírtam, mi itthon így esszük.
- Étvágytalanságban szenvedtem, a következő beírást kaptam: Tisztelt Szülő! Gyermekük a tízóraiját a wc-ben fogyasztotta el! Üdv.: X.Y. tanítónő. Édesapám válasza: Tisztelt Tanítónő! Köszönjük megnyugtató jelzését, végre eszik a gyerek! Üdv.: Z. szülő 
- Gyermekét osztályfőnöki figyelmeztetésben részesítem, mert megette a szemléltető eszközt! Először nem röhögtem... Jaj, mit ehetett meg a gyerek? A földgömböt? Aztán eszembe jutott, hogy aznap egy főtt tojást kellett vinni környezetismeret órára. Aztán már röhögtem!
- T. Szülő! Léna a nagyszünetben a tornazsákjával verte a fiúkat, ezért osztályfőnöki intőben részesítem.
- Tisztelt szülő! Gyermeke, a két óraközti szünetben, nemiszervét étkezésre kínálta fel, ezért osztályfőnöki megrovásban részesítem.
- Beírás: A lánya az órámon arcokat (pofákat) vágott. Anyám válasza: Sajnos ilyen az arca.
- "Rajzórán énekel, énekórán rajzol"
- Keresztlányomnak írták be hetedikben: Gabi óra alatt folyton beszèl. Húgom visszaírt: Itthon is.

Mai hír: A Duna elöntötte a rakpartokat.
Elfelejtette megkérdezni a főpolgármestert, hogy megteheti-e.
Petőfinek igaza volt: „Azért a víz a z úr.”
A népdal igaza sem kétséges:
„Széles a Duna, keskeny a partja. Nincs olyan legény, ki átugorja.”
Igaz, hogy rögtön meg is hazudtolja önmagát, mikor így folytatja:
„Géczi Imre átugrotta, sáros lett a cipősarka, ez ám a legény.”
Ne higgyétek el!
Senki sem képes átugrani.
***
Mi lenne, ha az e-book úgy működnek, mint a tévéképernyő alján megjelenő szalaghírek a szemem előtt mozogna a szöveg. Gyerekjáték volna a helyes tempót beállítani rajta.
***
Mondtam már?
Elolvastam a Mindenem a muzsika c. könyvet (456 l.). Megfejtettem a 45 db keresztrejtvényt. Most lógathatnám a lábamat, de már elhoztam a könyvmegállóból Csurka István novelláskötetét.
***
Reggel zokni nélkül vetem fel sarumat, hosszúujjú ingben indultam el itthonról. Kicsit fáztam. De ha dzsekit is vettem volna magamra, és zoknit is húztam volna, akkor kicsit melegem lett volna.  
Mi jobb?
Kicsit fázni, vagy kicsit izzadni?
***
A tegnapi hasi ultrahang-vizsgálat szerint minden rendben van. Hetvennyolc évemről pedig a doki nem tehet.

Mostanában arról értesülök, hogy Kína rendesen elhúzott a világ átlagától technikai, modernizációs, high-techbeli, komfortosságot érintő, stb. területeken. Ott
minden működik,
minden összehangolt,
minden szabályos,
minden tiszta,
mindenki fegyelmezett,
minden követendő.
Nincs kétségem afelől, hogy ez így is van. A világ egyik legnépesebb országában jól szervezett társadalom alkotja meg jelenét, építi jövőjét, szorgalommal, hozzáértéssel, egy akarattal.
Balázs Géza nyelvész posztjából (Kínai aprók, nagyon ajánlom elolvasásra) kiderül, hogy Kínából hazajőve a szegényes elhanyagolt, műveletlen földek, a rozsdásodó műtárgyak és lepusztultság látványa mennyire elkeserítő.   
Elgondolkoztam megállapításain, és óhatatlanul az a kérdés kívánkozik ki belőlem: Mi lenne, ha az országban az emberek kínai fegyelemmel, egy akarattal építenék sajátos civilizációnkat (és nemcsak árvíz idején fognánk össze, hanem az év minden napján), bízva abban, hogy az ország vezetése a közjót kívánja előmozdítani, s nem pedig a saját gesztenyéjét kikaparni. Egy fél országgal több építene! Egy fél országgal többen értenének egyet a jóra való törekvésben!
Ehelyett ma is csak azt szajkózhatom, amit két évszázada egy Szalai nevű verselő írt:
Magyar, magyart rontja. Kár.
Bár több esze volna már.
Hát igen, Bárcsak…
És most idehozhatnám a most olvasott Duke Ellington kötetét is. A csaknem 500 oldalas könyvben (Mindenem a muzsika) legalább ötven művészről ír, s még többszázat megemlít. De mutasson valaki a kötetben olyan mondatot, amely nem elismerő, hanem rosszmájú tartalmú. Nincs benne ilyen! Mindenkiben meglátta a jót, a sajátos tehetséget, az életre valóságot, a jóra törekvést, az előremutató cselekedeteket. Bizonyításul ideidézem könyve egyik bekezdésének pozitív szavait: barátságos kutyák, felülmúlhatatlan csodálatos, ínyencfalatok, megtiszteltetés…
Mennyire hiányzik ez belőlünk, „szegény magyarok”-ból!!! 

Duke Ellington jegyzi Miles Davis szavait:
Történt pedig, hogy a hallgatóságból egy hölgy egyszer panaszkodott:
Nem érti, amit Miles Davis játszik.
Miles erre bölcset mondott; minden művészetre érvényeset:
- Húsz évig tanultam, gyakoroltam, hogy ezt itt ma eljátszhassam. Ő meg öt percig hallgatja… hát hogy akarja megérteni?
Milyen igaz!
Jól van, Miles! – teszi hozzá Ellington.
(Én is csak egyetértésemről biztosíthatom a trombitást.)
***
Itt megismétlem Ellington egyik legfontosabb kijelentését:
Néhányan olyan hajlammal születtek, amit nincs alkalmuk használni…
Maguk is meglepődnének, ha rájönnének, mennyire érdemes a természetes hajlamokat követni.
Az ember inkább legyen első a maga módján, mint második a másén…
A mennyben alkalma lesz mindenkinek mindaddig ismeretlen milliónyi hajlamával élni.
A művész érzékletes képest fest a szem nem látta, fül nem hallotta ész fel nem fogta az üdvösség végtelenül más mivoltáról, amelyben Isten részesíti az őt szeretőket.
Hogy mi lesz odaát, azt valóban nem vagyunk képesek felfogni.
***
E. barátom egyik utolsó mondata arról szólt: Izgul, vajon mi van a földi élet utáni folytatásban.

D. Ellington (Mindenem a muzsika) könyve egy interjúfélét is közöl a dzsessz-zenésszel. Ebből tallózok.
Kérdés: Mondana valamit a legjobb énjéről?
Válasz: Legjobbik énem egyházi zenét ír és játszik, és gondoskodik arról, hogy őszinte legyek magamhoz. Legjobbik énem imádkozik mások egészségéért és életéért – és a többiek bocsánatáért.
K: Vajon miért tekintik olyan sokan intellektuális zenének a dzsesszt?
V: Mi tökéletes szabadságot élvezünk zenénk bemutatásában, mások pedig azt élvezik, hogy értelmezhetik a maguk módján.
K: Ha a jövőben megrövidül a munkahét, a művészetek hogyan alkalmazkodnak ehhez?
V: Aki abból él, hogy olyasmit csinál, amit nem élvez, még az egynapos munkahéttel sem lenne boldog.
K: Mi az ön szemében a szeretet?
V: A szeretet leírhatatlan és feltétel nélküli. Ezerfélét mondhatnék, ami nem, de egyet se, ami igen. Vagy megvan az emberben, vagy nincs; nincs rá bizonyíték.
K: Ha ég a háza, mit ment ki elsőnek?
V: Sonny Greer aranyköpését: Mentsd az irhádat, meghálálja.
K. Mi a legjobb szokása?
V. Az ima.
K: Mi a legrosszabb szokása?
V: A sok beszéd.
K: Mi a legnagobb becstelenség?
V: A pletyka.
K: Ha be lenne zárva egymagában, milyen könyveket kívánna?
V: Csak a Bibliát, mert abban benne van a többi.
K: Képzelte-e magát új testet öltött királyi szellemnek?
V: Kiskoromban anyám azt mondta, hogy áldás van rajtam, és én elhittem. Semmi nem hasonlítható ahhoz, ha áldás van az emberen…. az áldás Istentől ered.
K: A legtöbb embernél magasabb rendű érzékenységgel van megáldva?
V: Néhányan olyan hajlammal születtek, amit nincs alkalmuk használni… Maguk is meglepődnének, ha rájönnének, mennyire érdemes a természetes hajlamokat követni. Az ember inkább legyen első a maga módján, mint második a másén… A mennyben alkalma lesz mindenkinek mindaddig ismeretlen milliónyi hajlamával élni.
K: Tartós sikerének mi a titka?
V. Isten kegyelme.
K: A blues dal vagy sirató?
V: A romantikus kudarc dala.
K: Mit érez, amikor a színpadon leül a zongorához?
V: Hogy a frász tör ki! Kell az a kis lámpaláz, feldobja az embert.
K: Ha más lehetne, ki szeretne lenni?
V: Apám és anyám fia.
K: Istenen kívül ki élteti?
V: Rajta kívül senki. Hogy boldogulna az ember Isten nélkül?

Még nincs vége az évnek, és átmenetileg hidegre fordult az idő. Egy hete még 31 fok volt, most jó, ha 13. Mindenesetre érdekelt a nyár időjárásának alakulása. Egy összehasonlító adatsor szerint
2023-ban 70 olyan nap volt, amikor a hőmérő meghaladta a 25 fokot
2024-ben 82 ilyen nap volt.
2023-ban 33 napon haladta meg a hőmérséklet a 30 fokot,
2024-ben 53 ilyen nap volt.
Mivel csaknem kéthónapnyi kánikulát szenvedtünk, oda lett a kukorica és napraforgó ültetvények termése a tartós aszály miatt. Szomorú látványt nyújtott a vonatból a feketére aszott napraforgó- és a zörgő szárazra sárgult kukoricatáblák képe.
Ha a nyári és a kánikulai napokat összeszámolom, azt kapom, hogy 2023-ban 103 napon volt jó meleg, illetve forróság, 2024-ben pedig 136 ilyen nap.
Egyelőre azonban hideg honol az utcákon, és lehűlt a lakásunk is. Lehűltem vele én is. Előbb Unicummal próbáltam meleget csiholni magamban, majd házikabátot öltöttem, meg tréningnadrágot.
Aztán jött a heuréka.
De ostoba vagyok! – morogtam, a légkondicionálónk inverteres, csak másik programgombot kel megnyomni, és hamarosan meleg lesz.  
Nosza, megnyomtam a 26 fokot előállató melegítő gombot, és meleg lett.
(Ha már a központi fűtést nem kapcsolták be.) Megjegyzem, hogy korántsem vagyok olyan viharálló, mint egykor Hannibál, akiről az van írva: ...frigor et calorem patientia par, azaz egyformán bírta a hideget és a meleget. Igaz, hogy sosem volt 78 éves.  
***
Jeszenszky Zsoltnál olvasom: Fasiszta az, aki jobbra áll Lenintől. Gondolom, a többi konzervatív meg reakciós.
Gyerekkoromban, ha valaki nekünk nem tetsző skatulyába akart volna zárni, hangosan replikáztunk mondván: „Az mind te vagy, de én mi vagyok?”

Kezembe került egy Ohioban 1987-ben kiadott magyarnyelvű kötet. Megemlékezés Mindszenty bíborosról Szentnek kiáltjuk címmel. Ebben olvasom:
- Ostyasütésre a termelők búzát hoztak a templomba. Mindszenty megjegyezte: Otthon is szokásban volt ez, viszont egyszer az egyik gazda nagyon sajnálta a búzát, s ezért elment a plébánoshoz és megkérdezte, hogy ebben az évben nem lehetne-e a búza helyett zabot vinni?
Erre azt mondta a plébános. „Én nem bánom, hozhatsz, de ha prédikáció helyett nyerítek, akkor ne csodálkozzatok!”
- Az 1948-as Mária-évi országjárást a kommunisták államellenes agitációnak tekintették. Nagy tömegek vettek részt rajta az ellenszél dacára. Az anekdota szerint az egykori állomásfőnök a leszálló embereket így irányította el: „Akik a misére mennek, jobbra, akik a mesére, azok balra szíveskedjenek fáradni.”
- És még egy mondat: Mint lidércálom nehezedett a nemzetre egy törpe kisebbség rossz szándéka, a moszkvai fegyverek és tankok árnyékában.
Teszem hozzá: semmi nem változott máig. A fegyvereket és tankokat a Megveszlek kilóra! szlogen váltotta fel, és a szlogen Brüsszelből terjed szanaszét egy olyan kisebbség részéről, amelynek EU-s mandátuma sincs.
***
Utánajártam egy régen hallott misének, Seiber Mátyás (1905-1960) miséjének. A zseniális magyar komponista (Kodály-tanítvány) egy Észak- és Dél-Amerikába közlekedő hajó zenekarába csellistának szerződve megismerhette a fekete Amerika zenéjét, a dzsesszt. Majd visszatért Európába, 1928-ban a frankfurti Hoch Konservatorium dzsessz tanszakának vezetője lett, mely a világon elsőként nyújtott akadémiai szintű dzsessz-oktatást. A hitleri uralom nem tűrte a német zene mellett kibontakozó jazzt, ezért S. M. Angliába emigrált, ahol sikeres karriert csinált. Többek között Dél-Afrikában tartott előadásokat, amikor is autóbalesetet szenvedett, és eltűnt.
Közöm?
No, igen.
A 70-es évek elején Missa brevisét próbáltuk a Mátyás-templom sekrestyéjében (a kórust renoválták). Mikor megérkeztem a kórusba, és elmondtam, hogy eljegyzésem volt T.-vel, a legények feldobáltak a levegőbe, úgy hogy az aprópénzem a kövön csörömpölt. Mégse ezt akarom elmondani, hanem azt, hogy ezt a nagyon karakteres hangzású misét azonnal megszerettem.
Régmúltba vesző emlékeimet ma sikerült felidézni, amennyiben a youtube-on rátaláltam a mise két tételére: Örömmel hallgattam viszont a kyrie és a sanctus tételeket.

Életet az énekbe címmel jelent meg egy visszaemlékezés Bárdos Lajosra. Ebben Kollár Éva felidézi néhány kórusmű Bárdos Lajos által történő betanítását. A híres karnagy zenész szuggesztív szavait sikerült valahogyan megmenteni, s utóbb papírra vetni. Ebből idézek, mert bevallom, magával ragadott engem.

„A X. század vége felé, amikor közeledett a kerek ezres esztendő… egy költőnek támadt az a vizionárius ötlete, hogy majd a világ végén tűz fogja elpusztítani a világot. Honnan sejtette ez a költő, hogy egyszer eljöhet az az idő – pedig most már nagyon ott állunk a lehetőségnél –, hogy valaki tévedésből meg nyom egy piros gombot és elpusztul a földi lét, az emberi kultúra. Maguk már nem élték meg, ránk 56-ban meg 45-ben szakadt ház a bombázásokban, és mi volt ez ahhoz képest, amit azután Hirosima élt meg. Nem tudom: láttak biztosan egész testükben összeégett gyerekeket, embereket... Szóval, a végnek a rettegése van ebben a latin szövegben. Úgy próbálják magukat belehelyezni egy ilyen lelkiállapotba: Jaj, holnap ránk szakad az öt emelet, és ezek a vastagabb gerendák szétzúzzák a koponyánkat és ki loccsan az agyunk, az a lekvár!!!”
Félelmetes volt, ahogy beszélt, izzottak a szavai. Ezután alig tudtunk megszólalni. „Libera, libera me Domine de morte aeterna...”
„… Semmivel sem lehet jobban elrontani egy művet, mint a hamis tempóval – mondta. – Vagy túl nyargalva, vagy túl vontatva. Valahol valaki gisz helyett g-t énekel, »Na bumm!«, mondja a pesti tájszólás, ki hallja azt, senki! De ha egy ropogós tánc végig vontatva megy, vagy egy elmélyülő valami nyargalva, akkor tönkre van téve az egész darab. Ezt külön nagyon szépen köszönöm.” Azután elmondta, hogyan kellene énekelnünk a Libera me első néhány ütemét: „Az elején az alt és basszus legyen szíves jóval több levegőt adni. Lihegve, hörögve! A rettegéstől szinte fuldoklik. Libera, libera! Nem így énkeljük, hogy ments meg, ments meg egy szúnyogtól, amelyik csípi a vállam! NEM, NEM! A végítélettől való borzalom van rajtuk. Libera! Ments meg, Uram! Libera, libera! Nagyon sok levegőt ráadni a mássalhangzókra! Na, most, ez aztán halkabb is lehet ugyanakkor, és egyszersmind fölkiáltunk, aeterna (óriási kiáltás), de úgy, hogy a Vilma néni a nézőtéren megijedjen ám!” Hirtelen hozzám fordult: „Ne haragudjon, megijesztettem?” (Hatalmas nevetés robbant ki, mert láthatóan összerezzentem a Tanár úr váratlan hangerejétől.) Újra elkezdtük, de hamar megállított minket. „Nem hallom a h-t, a levegő hehezetes, majd nem lh, mint a finn nyelvben, ahol minden mássalhangzónak van egy hehezetes párja. Az első csattanó következik: »Dum veneris judicare saeculum per ignem...« Amikor eljön a tűz által megítélni a világot.” Ennek nem szabad olyannak lennie, mint 3–4 ütemmel ezelőtt. Ugorjon a tetejére, kegyetlen, rettenetes vaskalapáccsal verik szét a koponyákat! Nem tudom, van-e jelölve a martellato. Azért örülök, hogy alkalmat adnak ilyen személyes találkozásra, mert most már van 60 éves tapasztalatom: otthon az íróasztalnál soha nem lehet úgy elképzelni egy művet, annak a végleges formáját, mint mikor az élő hanganyagon, pláne egy ilyen kóruson, az ember megkapja: de ott van a martellato, vagyis kalapálva, kegyetlenül. Ugyanakkor egy háromszoros fortissimo, fff. »Quando caeli movendi sunt et terra« – Amikor az ég és a föld meg fognak indulni... Az összes mássalhangzó keményen, marcato kopogjon. Úgy, úgy, nagyon jó! Jó hosszú szünet, fermata – határozatlan a jelentése, de ezen a ponton (23. ütem) mindenesetre lunga (hosszan).” „Utána személyessé válik: én félek és rettegek, mert jön az ítélet napja. Tremens – tremolo, trema szóból. Rettegek, hogy hová bújjak, mindenhol utolér a tűzvész, az égő olaj. Úgy kell énekelni, mint az elején. Itt ki van írva a sotto voce, nem érzem a különbséget, az eleje és ezen rész között, vagyis ott is úgy (sotto voce) kell énekelni. »Atque ventura« – fokozni! Most mindennél több: »Quando caeli movendi sunt et terra...« – fokozni! A végén: et terra – hirtelen egy-két emeletet tovább zuhan, lassítani és próbáljon meg itt egy jóval lassabb glissandót, és erős hangsúly legyen a terra első szótagján. »Dies irae, dies illa« – A harag napján, azon a napon… súlyos legyen.”
… és így tovább, és így tovább.

Annak idején – vagy hatvan éve – azt említette magyartanárunk, hogy a Tiszta szívvel c. József Attila vers nem igazán a költő élettel való leszámolását tükrözi, hanem megszületését egyfajta manír ihlette. Cigány dal hatása érződik rajta. Sokáig foglalkoztatott a kérdés, hogy vajon miféle dalszöveg ihlette meg a költőt. Egy friss kutatás szerint József Attila néprajzi előadásokat hallgatott Szegeden, s kezébe került egy kötet, amely erdélyi cigány dalokat tartalmazott. Úgy tűnik a kutatásból, hogy nem egy versszöveg, hanem több cigány vers hatott a költőre. Ezek ihlették a vers megírására.
Ide másoltam a kutatás során felfedett szövegeket.
„Nem ismertem az apám
Nincs barátnak gondja rám,
Édes anyám rég meghalt,
És szeretőm rég megcsalt.

Nem volt soha e világon
Csak egy csepp boldogságom!
Te egyedül, hegedű,
Maradtál még hozzám hű.”
*
„Kis sírhalom felett
Rózsa nevelkedett;
Leszakitám szálát,
Nem akartam kárát;

Rózsán sírján termett
Nekem ásson vermet!
Letéptem, mert tudom:
Hozzá vezet útom

S akkor lesz csak végem,
Ha szálát letépem."
*
„Hitvány, gonosz emberek,
Utoljára kérlek meg:
Ha a sírban porladok,
Nekem békét hagyjatok!

Meghalok, de síromra
Borul majd egy rózsafa,
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
Kora halál éri azt
Ki egy rózsát leszakaszt!”
*
 „S mint a röpke mag az ágrul,
ugy szakadsz le majd anyádrul
se apád,
se anyád,
se országod, se tanyád.”

E dalok megerősítik, hogy a Tiszta szívvel születésére valóban a cigány népköltészet hatott. Egy titokról lehullt a lepel.
***
Forgatom Bárdos Lajos Karvezetés c. könyvét, s benne olyasmire is lelek, amit magam is feljegyeztem korábban: „sihe-dernyiko-romban (orosz dal). Hasonló hangsúlybeli rossz példákat sorol még: Az i-gazság nekik a cél (Marseilles).
Az esti csend di-cső pompája.
Egy 1951-ben elhangzott oratóriumából idézi azt a sort, aminek szövege: „a kommunista kor közelg.” Ám a kor kottaértéke kitartott, így kórnak hangzik. Abban az időben ilyet alkotni veszélyes lehetett.
***
Ennyi! – mondaná a filmrendező.
Csapó!