Mickey webnaplója

- Sógorom, Sz. L. lapocskát szerkeszt (Szőlővesszők), ebben egy eredeti gondolatot fogalmaz meg: „Az ima párbeszéd. A házasfelek nem nagy költők verseit mondogatják egymásnak, hanem arról beszélgetnek, ami éppen a lelkükben van: örömüket, bánatukat osztják meg egymással. Az ima sem csupán kötött szövegek elmondását jelenti. Saját szavainkkal mondjuk el az Úrnak, mindazt, ami éppen foglalkoztat minket.”
- Duke Ellington írja, hogy a zenészek között vannak nagyivók. Egy alkalommal bandájának egyik zenésze, és egy másik zenekar tagja akarta összemérni, ki képes több alkoholt inni. Ellington bírónak állt közéjük. Mindhárman negyedliter ginnel kezdték. Majd elég módszeresen ittak egész éjjel. A bíró győzött, asztal alá itta a két versenyzőt, majd magával cipelte az elázott zenészeket, aztán ő is aludni tért.
Másutt megemlíti, hogy egyik fellépésüket többek között egy tolókocsiban ülő ember is meghallgatta. A zene annyira magával ragadta, hogy kiszállt a kerekesszékből és táncra perdült. Az illető lánya azt mondta, hogy a mozgáskorlátozott ember akkor immár tizenkét éve ült a kerekesszékben.   
***
Keresőmbe írtam: apor. A következő szavakat dobta ki: Apor Vilmos, megszaporodtak, zaporozsei, kapóra jön, gestapora, kapor.
***
Rátaláltam a kiváló zenész, komponista, karnagy, zenei lapszerkesztő stb. Bárdos Lajosról szóló bőséges anyagokra.  Bárdos Lajos.pdf. A sokféle anyagot majd alaposabban átböngészem. Most legyen elég itt néhány érdekesség a zenészt illetően: tizenegy gyermeket nevelt feleségével, negyvenhét unokájuk lett.
A BL-sal volt szerencsém találkozni. Egy presszóban ünnepeltük a Mátyás-templom kórusával együtt valamelyik jeles születésnapját. Előfordult az is, hogy ő vezényelt bennünket szokott szögletes mozdulataival. 
Cecília-kórusával előadták pl. a Zsoltárszimfóniát, amelyhez a szerző, Strawinsky levéleben gratulált a mesternek.
***
Egy késő esti órában Kocsár Miklós valamelyik kórusművét hallgattam. Megragadott a darab szépséges mivoltával. Alig tudok valamit erről a szerzőről.

Kezembe került egy jazz-pianista könyve: Duke Ellingtoné, címe: Mindenem a muzsika. (Neki elhiszem.) A Gondolat kiadásában 1979-ben megjelent kötetet Borbás Mária fordította magyarra.
Ellington anyja baptistának, apja wesleyánusnak tartotta magát. Mindkettő magával vitte fiát az imaházba. Anyja sokszor emlegette: Edward, rajtad van az Isten áldása. Ne aggódj soha! 
Amit fontos megjegyezni, hogy Duke rengeteg időt töltött kora jazz-zongoristái között. Elleste a kottát nem ismerők és a kottából játszók valamennyi fogását. Összhangzatot tanult. Majd életét a színvonalas zenélésnek szentelte. Mindig elegánsan lépett fel, és minden zenésztársától a maximumot várta el.
Néhány érdemes idézet a könyvből:
- Azt teszem, amit szeretek. Úgy érzem, igen szerencsés vagyok, mert órarendemet az Isten áldása kíséri, márpedig anélkül nem történhet semmi: nem volnék a kellő időben a kellő helyen, a kellő emberek között. Ha pedig ezek egybevágnak, Istent illeti a hála.
- Az ember csak részben élvezi a bölcsességet – minden bölcsességnek letéteményese egyedül Ő, egyedül Ő.
- Istennél tökéletes a megértés.
- Vannak sokan, akik több nyelven beszélnek. Mindenki a maga nyelvén imádkozik, és nincs nyelv, amelyet Isten meg ne értene…
- Egy régi mesében egy ember, aki nem tudott sem orgonán játszani, sem a szimfonikus zenekar hangszerein, Isten dicsőségére nekifogott cigánykereket hányni. Nem volt a világ legjobb cigánykerekezője, de ezt tudta a legjobban a világon. És Isten elfogadta áhítatát.
- Egy lány egy szép napon odajött hozzám, és azt mondta:
Tudod-e Duke, hogy temiattad újra a nyakamba akasztottam a keresztet!
- Az ember bármennyire is hozzászokott, hogy embertömegekhez szóljon, ha egyszer Istenhez próbál egyenesen szólni, dallal, zenével – az merőben más.

Ma többféle kellemes meglepetés ért.
- Reggelre kelve hűvösség fogadott.
Egy igazi hidegfront hűtötte le a levegőt.
Miséről kijőve szinte fáztunk.
Amire a bolthoz értünk, sok egyformán nedves valami esett fejünkre, vállunkra.
Nem mertem megkérdezni, hogy mi ez a sok nedves csepp, ami felülről jön lefelé. Netán esik az eső?
És tényleg.
Ugyan a kiaszott kukorica- és napraforgótábláknak ez már annyi, mint halottnak a csók, de mégis csak kell ez felüdülés a kiszáradt mezőknek, a friss levegő pedig a felüdülésre régóta váró mi magunknak.
Nem kérdeztem meg, hogy mi esik felülről, de azt igen: Vajon hányan köszöntük meg az égi áldást az Istennek? Talán sokan.
Netán csak megelégedtünk azzal, hogy „a fene egye meg, nem otthon hagytam az esernyőmet?!”
Tényleg nagyon jó, hogy jött ez a kisebb nyárvégi zápor. Meghallgatásra talált a slágerszöveg: Add már, Uram, az esőt!
***
Egy másik jó is ért.
- Újabban készült fotóimat sikerült mappába rendezni.
 Valami történt a PC, és az okostelefon között.
Valamiféle átszervezés, aminek következtében a tegnap még alkalmas eljárásmód ma nem működött hosszas próbálkozások ellenére sem.
Véletlenül találtam az one drive-ra.
Oda terelték a képfeltöltés lehetőségét.
Hirtelen átrántottam 85 nyersképet.
Aztán hozzáfoghattam a fotók gatyába rázásához.
Délre végeztem a munkával.

T. nemrégen azt kérdezte tőlem, hogy melyik balatoni nyaraló áll közelebb hozzám?
Lakonikus válaszom, hogy mindkettőben szerettem lenni. Mindkettőben másért.
B-Lábdihegy kis szobája, érdekes csigalépcsője, hagyományos konyhája, felszerelt műhelye, és a hajnali kávézás szertartása, a kelő nap felbukkanása a Badacsony mögül, no meg a tengernyi seregély együtt szárnyalása egyaránt tetszett, és akkor még nem beszéltem azokról a különféle fokozatú rokonokról, akiknek a társaságában olyan jó volt megfürödni.
Ez utóbbi Zamárdira is igaz.
A déli part egészen másmilyen.
A ház elhelyezkedése a miénkkel rokon: A közelében húznak el a vonatok, csakúgy, mint nálunk. Tágas a kert, tele a ház és a kert játékokkal: a csocsótól a pingpongasztalig sokféle eszköz megtalálható.
Sok az apró madár, bőven virágzik a mályva, lombot jelentenek a hatalmasra nőtt fák (hárs és fűz). Olykor egy mókus is felbukkanhat.
Amiben közös a két épület, meglehetősen távol esnek a parttól. A kánikula, no meg kopott szervezetünk miatt kihagytuk a fürdést. (Vö. „Nem volt embere, aki levitte volna a fürdőhöz.”)
Érkezésünkkör bemutatkoztunk a pókoknak, távozásunkkor búcsút intettünk nekik. Sokszor emlegettem már, hogy a pókok azt hiszik, hogy övék a ház, és úgy vélem, sokat nem is tévednek. Egy falszögletben egymás felett tíz kaszáspókot számoltam meg. Egy sem akart éhen dögleni közülük.
Ami minket illet, némi munkamegosztás adódott: T. főzött, mosott, én fotóztam és elolvastam Grősz József naplóját.
Hallatlan izgalmas beszámoló a háborúvégi és azt követő állapotokról történésekről, a kommunisták és az orosz hadsereg erkölcstelen nyomulásáról.
A fotók PC-re másolása talán a közeljövőben megtörténik.
Amit a képek is tanúsítanak: Csak kettesben nosztalgiáztunk.
Furcsa is volt a nyüzsgés hiánya.
„Árva a ház, nincs kacagás, kettecskén bús öregem…”  

Négynapos hallgatásom oka egy rövid zamárdibeli tartózkodás volt. Ott a kezembe került Grősz József érsek naplója. Csaknem végigolvastam a testes kötetet. Mivel erősen vajúdó kor történéseit vetette papírra, felfigyeltam arra, hogy a történelem ismételi önmagát. Ami gazemberség akkor volt az van ma is.
Idézem a kötetet:
1945. november 15. Hosszú vajúdás után ma megszületett az új kormány. A Kisgazdapárt 60%-os többsége ellenére a miniszteri tárcáknak csak 50%-át kapta, de a leglehetetlenebb minisztériumokat (pénzügy, földművelésügy, közellátás) a nyakába varrták. Ellenben a Belügyminisztériumot a kommunisták, az Igazságügyminisztériumot a szociáldemokraták csípték el. Úgy látszik, sok volt az eszkimó. Hogy ezeket kielégíthessék, egy sereg új minisztériumot kreáltak maguknak a hazáért önzetlenül szavaló, de nem dolgozó vezérek. A Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztériumból kettőt csináltak, felállítottak egy tájékoztatásügyi minisztériumot és megszerveztek három tárca nélküli államminisztériumot. A 10 vármegyére összezsugorodott országnak imigyen 18 minisztere van… Tessék ehhez hozzávenni a politikai és adminisztratív államtitkárok seregét! Ez a kezdete annak a „kiadáscsökkentésnek”, amelyet a függetlenségi front a választások előtt olyan nagyhangúan meghirdetett! …jól fogunk kinézni. A derék elvtársak a választás előtt nagy dörgedelmeket írtak a pazarlásról, amely egyebek mellett abban is megnyilvánul, hogy míg a Felvidékkel megnagyobbodott országban 116 OOO köztisztviselő volt, ma 175 OOO van, de ez nem akadályozta meg őket abban, hogy most legalább 5 teljesen felesleges minisztériumot létesítsenek, és ezek révén pártvezéreiket (Rákosi, Szakasits) a lerongyolódott országgal tartassák el. A párttitkárok és egyéb érdemes férfiak mint nemzetgyűlési képviselők, részben pedig mint közfunkcionáriusok (államtitkárok, min. osztályfőnökök, min. tanácsosok, főispánok, alispánok, polgármesterek) szintén az ország terhére éldegélnek. Hát nem gyönyörű ez a magyar demokrácia? De csak merjen valaki erről vakkantani! Majd elbánnak a reakcióval, amely ellen az új kormány máris meghirdette a kíméletlen harcot! A lakosság jóérzésű része elkeseredett, a csirkefogók ujjonganak.
Igazuk lett: az ország ellenük szavazott, de a hatalom a kezükben maradt.
Az EU parlamenti választások nemde hasonlóképpen zajlott. A választási eredményeket olybá vették, mintha meg se tórtént volna. Az elvtársak a vezető pozíciókat egytől egyig egymás köztött osztották újra.
Ráadásul többszáz képviselője ellen van folyamatban bírósági eljárás.
Micsoda szégyen.

Mi küszködünk a kánikulával.
Azért ma kimozdultunk hajlékunkból, hogy találkozzunk a barátainkkal.
Mivel a 35 fokos dög meleg jött szóba, I. megjegyezte, hogy ilyen már máskor is előfordult.
Igaz, válaszoltam neki, csak én még sose voltam olyan öreg, mint éppen most. Hazafelé a naplementében gyönyörködtünk.
Felidézte egy régi emlékemet.
Hasonló naplementét fotóztam Szabó Feri aranymiséjét követően.
Nem felejtem el: 40 fok volt aznap.
De hát évekkel voltam fiatalabb.
Nemcsak ma voltunk távol.
Tegnap délután a Rómain ünnepeltük sógornőm fennállásának 70. évfordulóját. Néhány fotót frissekből felteszek a FB-ra.
Most pedig beszüntetem a posztok írását, mert eszembe jutott valami
(ejnye, Karinthyt plagizálom).    

Volt egyszer egy munkahelyi csoportom (osztályom). Egyik beosztottam kiküldetése során a bolt telefonján felhívta a kutyáját, és a boltiak szerint hosszasan „beszélgetett” vele az ő számlájukra.
Történt, hogy költözködtünk, nevezetesen a kutyás illető szomszédságába. Felelőtlenül elmondtam gépírónknak, hogy még az hiányzik, hogy beállítson hozzánk a kutyájával. Nem számoltam vele, hogy a nő elpletykálja, amit csak vele osztottam meg.
Történt, hogy a kutyás hölgy felmondott. Távozása során a fejemhez vágta a fentieket. Amit mondott, igaz volt, és mégse.
Visszavágtam azzal, hogy milyen alapon várja el tőlem a tökéletességet. Vajon ő tökéletes, én meg nem? Bizonyítsa be! Itt befejeződött az indulatos beszélgetés.
Mindez azért jut eszembe több évtizedes régiségből, mert MP elkezdte mindenszarozási manőverét. A kórházakon kezdte. Borítékolni lehet, hogy az iskolarendszereken folytatja, aztán a MÁV kerül terítékre.
A riposztozás lehetőségének itt is az lehet az alapja: Miért gondolja, hogy az általa kifogásolt intézményrendszernek tökéletesnek kellene lennie. Látott-e már ilyet akárhol a világon? De nem is kell messzire menni, azt hiszi magáról, hogy ő tökéletes? Vagy kívánja-e, hogy soroljuk hitványságait?
Ha ő messze nem tökéletes, honnan veszi a bátorságot, hogy máson számon kérje a tökéletességet?
***
Volt ennek a magatartásnak egy filmbeli megfelelője. Nekem nagyon tetszett annak idején a Bolondok hajója c. film. Annak egyik epizódjában hangzik el egy ingerült vita egy Übermensch német és egy zsidó között.  
Az Übermensch így érvel: - Minden rossznak a zsidók az okai!
A zsidó riposztoz: - Ez egy nagy tévedés. Nem a zsidók, hanem a biciklisták.
Meghökken a német. – Miért éppen a biciklisták? – kérdezi.
- Miért éppen a zsidók? – fordítja vissza a szót a zsidó.
És tényleg.
Az érvek nélküli vagdalkozásnak az égvilágon semmi értelme nincs.  

Valaha a spártai katonák utolsó leheletükig védték hazájukat.
Mucius Scaevola tűzbe tartotta kezét, hogy igazolja: Nem fél a kínzásoktól.
Mint Tacitus írta: Dulce et decorum est pro patria mori. Azaz: édes és dicső a hazáért meghalni.
Ha pedig rátámadtak az országra, körben járt a véres kard, a veszedelem megállítására verbuválván a nemzetet: „Fel-fel vitézek a csatára, a szent szabadság oltalmára…”
Általában test-test elleni halálos mérkőzés folyt annak érdekében, hogy a megtámadott fél elhárítsa az alávetettség fenyegetését.
Ma ez nem így van.
Lózungok mentgén egymásnak uszított, egymással semmiféle elszámolnivalóval nem terhelt idegenek bőrét viszik vásárra a háttérhatalmak ördögi haditechnikák alkalmazásával.
Beigazolódni látszik a LudasMatyi szakállas grafikájának igaza:
A rakétatechnika fejlődése ábrán:
Rakéta
rakétaelhárító rakéta
rakétaelhárító rakétát elhárító rakéta
rakétaelhárító rakétát elhárító rakétát elhárító rakéta
rakétaelhárító rakétát elhárító rakétát elhárító rakétát elhárító rakéta…
(a képet magyarázó tisztért már jönnek az ápolók a kényszerzubbonnyal) Ám, a világ csak a emberi méltóság kölcsönös tiszteletben tartása mellett működik/működne. Ettől pedig – mi tagadás– még jó messze vagyunk.      
Végül tegyük az előző képek mellé Jézus Krisztus életáldozatát, aki kínhalált szenvedett teremtményei iránti szeretetből, hogy örök életü(n)k legyen. Jó lenne fontolóra venni.
***
A kánikula prolongálva az érdektelenség ellenére.
Szöveg az ugyan édes komámasszony nótájára.
Ugyan édes uram, Jézus,
mért vagyok ily kövér manus,
 hogy tudtam így elhízni.
Tény, hogy nagyon dagadt vagyok,
mint a háj majd elolvadok
ebben a nagy melegben.
Ha csak el nem múlik rólunk, lassan már homályba vész, hogy mikor is kezdődött a hőség.

Valamiféle apropóból a Chevrolet szóra kerestem rá korábbi posztjaimban.
Egészen váratlanul egy érdekes emlékre bukkantam a 2015-ös bejegyzések között.
Alanya Levi unoka, aki akkor még kicsi volt. Tanulta a magyar nyelvet.
Így szólt apjához: Veszekedjünk a labdáért! (azaz cselezzünk egymással).
Az igekötőket még nem használta elváló módon. Így beszélt: Idejöjj!; elkapjál!; megfogj!
Emlékszem ezekre a szavakra. az asztal körül kellett futkosni.
Kilógott a nyelvünk, ő meg egyre csak hajtogatta: Elkaplak! Elkaplak! Én még bírom, én még bírom…
És elkapott, mert ő még bírta, mi meg már nem bírtuk szusszal.  
***
IdősödVÉN szokásommá vált, hogy utánaszámoljak, ki meddig élt a híres emberek közül.
Egy mai írás azt taglalta, hogy ki mindenki foglalt állást a magyarokról, a magyar nyelvről. Így többek között
a fizikus Fermi – élt 53 évet,
a scifi író Asimov élt 72 évet,
J. Grimm meseíró meg 78-at.
***
Tegnap egy galamb (tubi) fotóját osztottam meg Shakespeare elhíresült mondatával: To be or not to be.
Néhányan vették a szójátékot.

Találomra idézek R. Sarah könyvéből (A nap már lemenőben), mert nem lehet 500 oldal ismétlődő, de érdekesnél érdekesebb megfogalmazásait mind idehozni. A könyv mondandója a címből leolvasható. A Nyugat önfeladó, haldokló kultúrájáról szól az istenhit fényében. Sokan, sokféleképpen értésünkre adták a szomorú valóságot: Ez így nem mehet tovább.
A rossz nyomulása kézzelfogható.
Jöjjön akkor egy néhány idézet bizonyítékul.
- A nyugati hatalmak meg akarják gyengíteni és le akarják rombolni az államokat, hogy átvéve az uralmat fosztogathassanak és abszolút úrként irányíthassanak.
-  A fegyverszállítási szerződésekből a nagyhatalmak húznak hasznot, hogy háborúk legyenek – ez szégyen és gyalázat.
- Nappal humanitárius konferenciákat tartanak, éjjel fegyvereket adnak el.
- A mestereséges intelligencia idejében az átláthatóság rendszere az igazi szabadság meghamisítása lesz.
- Ma számos kormány és gazdasági társaság cinizmusa lábbal tiporja az erkölcsi alapelveket s a népek jóllétét. A média eredményesen játssza a másodhegedűst, hogy ezt a gyászmenetet kísérje.
- A nácizmus, fasizmus, kommunizmus szörnyű utódokat szült… idetartozik az iszlamista fanatizmus is, mely gyilkol és uralomra juttatja a terrort. …Felismerhetjük e mozgalmak közös ördögi eredetét: embergyűlölet és romboló gőg.
- A radikális iszlámmal szemben Európának kötelessége lenne határozottan kijelenteni, hogy milyen feltételek mellett ad részt másoknak az életéből és civilizációjából. Ehelyett szégyelli keresztény identitását. Így azzal végzi, hogy megvetés tárgya lesz.
- A keresztény Európa megsemmisülése a világ minden más részére kiható következményekkel jár.
- a mediokrácia minden eszközzel azon van, hogy darabokra törje, ami még a kereszténységből megmaradt.
- A zaj a hazugság ikertestvére. A csönd az igazság székhelye, Isten hajléka.
- A liberális demokrácia a médiát használja üldözésre és az ember átnevelésére egészen kicsi korától kezdve. A liberális demokrácia azt hiszi magáról, hogy ő az emberiség egyetlen politikai, gazdasági és társadalmi vonatkozási pontja. A keresztények ezért mindig is szálka lesznek ezeknek a rendszereknek a szemében.
Sapienti sat.