Mickey webnaplója

-- Rabindranath Tagore lelkész vendégét kérdezi: - Mit gondol, milyen gyümölcs volt az, amiből Ádám és Éva a paradicsomban ettek? …
- Almát ettek.
- … én rájöttem, hogy a tiltott gyümölcs a politika volt. Amióta beleharapott az ember, azóta szerencsétlen. Kikergették a paradicsomból, mégsem hagyja abba az evést. Ha az egyetememen is politizálnának, ez a hely sem maradna többé paradicsom.
A költő ezt poénnak szánta. Nevették. Persze, mert nem is almát ettek, nem is politikát, hanem a tudás fájáról ettek. Mégis van némi igazság abban, amit Tagore mondott. A politika sok baj forrása, okozója, sok politikus szélhámos. Vannak, akik a mentelmi jog intézmény ernyője alá menekülnek a felelősségre vonás elől. Nem is folytatom. Én még nem voltam politikus. Bródy dalszövege szerint, ha te is ott állnál, ahol én álltam, nem volnál már ártatlan. A megvesztegetés ördöge létező és erős valami.
   - Egy vak indus hegedűs kérte Geremanus Gyulát, hogy hegedüljön neki valamit. Ő előveszi a hegedűjét, és Bach Chaconne-ját kezdi játszani a vak koldusnak. Megremeg a levegő, ahogy a méltóságteljes akkordok szállnak ki a hegedű mélyéből. Felemelkednek, leereszkednek, összefonódnak, a dallam összefűzi őket, majd játszi pajzánsággal megtörik a szólam, felbomlik, szökdécsel, szétsugárzik, mint a rakéta csillaga s tűzkévében egyesül újra. A koldus a tornác lépcsőfokán ül mozdulatlanul. Arcvonásait átszellemültté simítja az ihlet, s vak szeméből lassan peregni kezdenek a könnyek. A vak zenészt megragadta a mindenható harmónia. Lelkében pislogni kezdett az a mécs, amelynek világossága Istenből árad. Felejthetetlen látvány volt a síró vak koldus.
Nem álltam meg, hogy miközben a Bengáli tűz c. munkát tovább olvasom, be ne kapcsoljam a Partita 2. Chaconne.-ját. Az ismert zene valóban felüdít, magához vonz, lebilincsel. M. unokámnak is a legkedvesebb zenedarabja ez a Bach-mű.
- R. Tagore: Londonban az önök honfitársa, Miss [Jelly] Arányi órákon át hegedült nekem.
Ilyen kicsi a világ? A Bécsben élő zenésszel, Arányi-Aschner Györggyel lapszerkesztő koromban kapcsolatba kerültem. Leveleket váltottunk egymással, s küldött is egy CD-t saját kompozícióival. A 95 éves korában elhunyt komponista így vallott magáról: „Mindig megpróbáltam a zeneszerzői hajlamomat elfojtani. Csak ha végképp nem megy, akkor ülök le a kottalaphoz. De ha a belső hang megszólal – gyakran éjszaka közepén – azonnal nekiállok."
***
India jelenleg. Új-Delhiben a hőmérséklet meghaladja az 50 C.-fokot. Tucatnyian elhunytak a húszmilliós megapoliszban. Ez mér az indiaiaknak sem elviselhető.  

A Bengáli tűz c. kötetből szürcsölöm:
- A tudás mindig fél a kételytől, a hit soha. Ezért erősebb a hit a tudásnál – mondta a guru. Én meg azt mondom, hogy hit nélkül nincs kutatás, kutatás nélkül nincs tudás. A hit készen kapja azt, amit a tudás utóbb igazol.
- Tagore egyeteme: A diákok készülnek a vizsgákra. A sálfák alatt, a szabadban sétálva tanulnak. A vizsga nem fontos mozzanata életüknek. Épp ebben különbözik Tagore egyeteme a többi főiskolától. A tanár és a diák a tudomány szeretetén át baráttá válik, nem egymással szemben álló féllé. Sőt egymás kezét fogják, hogy együtt ismerjék fel a lét nagy titkait, és együtt gyönyörködjenek az élet szépségeiben. Az ókori görögök mintájára munkálkodnak. A filozófiára, a bölcsesség szeretetére egészen hasonló módon tanították diákjaikat az ókori bölcsek. Nem volt katalógus, nem volt index, nem volt érdemjegy. Közös érdeklődés volt az értékek iránt.   
- Genie ist konzentrierter Fleiss. A zseni összpontosított szorgalom – tartja a német, azaz addig koncentrálja a szorgalmát, amig zseni nem lesz belőle. Így is lehet palléroznia az embernek magát. A tudás 5% kiváló tehetség, 95% szorgalom.
- A remete az őserdőkben boldogabb, mint a palotában élő leggazdagabb nábob. Hát igen. Amikor valaki pozitívan értékelte a zsebemből előrántott plasztikkártyáimat, félhangosan megjegyeztem, hogy legszívesebben visszamásznék a fára. Persze jelképes dörmögés volt ez, ami annak szólt, hogy olyan korban élünk, amelyet a bürokrácia ural. Se vége se hossza a pinkódoknak, a taj-számoknak, a kapunyitó kódoknak, a minket érő felesleges információdömpingek. Saját komfortunk rabszolgái vagyunk. Miközben megfellebbezhetetlenül igaz: meztelenül jöttünk a világra és éppilyen meztelenül fogjuk elhagyni. Nem is folytatom.
- Az igazi szerelem Isten adománya, Isten céljait szolgálja: a teremtés örök folytatását. Nem én fogalmaztam így, de egyetértek vele. A vele járó boldogság örömteli ráadás.
Mára ennyi gondolattunkolás bőven elégséges.

Nálunk rekkenő hőség.
Dortmundban szakadó zápor mellett folyt le a török-grúz meccs.
A török szurkolók lehettek többen, mert grúz labdatartáskor folyamatosan fütyültek.
 A törökök 2:1-re nyertek.
Nagy csatát vívott a két csapat.
Azért tudtuk megnézni a mérkőzést, mert az egésznapos szolgálatból időben hazatértünk.  
Mint írtam, rekkenő a hőség.
Nagyon jó, hogy az autóban működik a légkondi, a boltban is, és itthon, a lakásban is, M.-ék háza pedig elég szellős, így egy ventilátor elég volt a hőség féken tartásához.
E. ma 38., L, neve napját ünnepeli.
Volt vidámság és ajándék bőven: herflikönyv, dobverők, pingpongütők.
Mivel nem olvastam tovább a Bengáli tűz c. munkát, idézni sem tudok belőle újabb érdekességeket. De ez nem is baj.
Így is épp csak hogy annyi időm maradt, hogy dióhéjban beszámoljak a nap eseményeiről.
Este még egy selejtező lesz.
Nem lesz korai lefekvés.

Vajon akad-e valaki, aki képes megmondani, hogy Indiában hányféle nyelven beszélnek az indusok?
Az általam olvasott könyv (Bengáli tűz) néhányat felsorol. Ilyeneket:
hindi,
szanszkrit,
dravida,
pandzsábi,
telugu,
kanári,
urdu,
gudzseráti,
mahratti,
tibeti,
khmer… (A 2011-es népszámlálás szerint 270 anyanyelv létezik!!!) 
- Mivel 1929-ben járunk, joggal említi a szerző, hogy a Himalája 9000 m-es szűz koronáját, ember lába még nem szennyezte be.  (Hajjaj, azóta beszennyezte, és hányszor…)
- Ideemelek még egy sztorit. Rabindranath Tagoréval esett. Ugye 1929-et írunk. A költő, amikor Kanadából át akart menni az Egyesült Államokba, a határon amerikai hivatalnokok udvariatlanul bántak vele. Megváratták, színes bevándorlóknak feltett kérdésekkel zaklatták. Egyik határőr ívet tett eléje, amit ki kellett töltenie, s ennek az ívnek a rovatait sértőnek találta a Nobel-díjas költő, akit több amerikai egyetem hívott meg előadására. Azt kérdezték tőle többek között: Tud-e írni, olvasni? Tagore önérzetét mélyen sértette mindez, és lemondta előadásait. Nem ment Amerikába.
- Egy híres nyelvész meséli, hogy ismeri a magyar nyelvet, de képtelen helyesen használni a tárgyas és alanyi ragozású igéket. Nem csodálkozom rajta. Nekünk se könnyű pl. a franciában használt határozatlan névelőt szabályosan használni.   
- A nyelvek nehézségéről e csigavicc csattanója jut eszembe, a csigáé, aki a sztráda szélén legyint. Túloldal?  Oda születni kell, átmenni lehetetlen.
Mintha a nyelvi finomhangolásra is állana.

Ceruzával a kezemben olvasom Hajnóczy Rózsa naplószerű beszámolóját
1929. Indiájáról.
Az első aláhúzott szöveg elég bizarr: A kétkerekű bivalyszekerek gazdái, a jóformán teljesen meztelen bennszülöttek azzal noszogatják a bivalyokat, hogy  szerencsétlen állatok eltörött farkán nagyokat rángatnak.
Lapozok is mindjárt tovább. Íme:
A tea azonnal megtelik hangyákkal, amik a forró vízben rövid úton a Nirvánába kerülnek. …Ezért isszák a hinduk is a teát hangosan szürcsölve.
Afrikában ugye az angol szolgálatben álló bennszülött kubikosok a fejükre tették a talicskát, mert mindent a fejükön hordanak. Nem értették, minek a kerék a talicskára. Az angolok meg röhögték őket.
Most olvasom az indiai sztorit.
A helyi szakácsok mindent a földön végeznek kézzel, lábbal. A magyarok asztalt hozatnak, hogy a higiénés feltételeket biztosítsák. Mi erre a reakció?
A szakácsok az imbolygó asztal tetején balanszíroztak, és kezükkel, lábukkal tisztítottak valami zöldségfélét. Félve pislantottak a magasból a padlóra, mintha kötéltáncosok sorsára ítéltem volna őket. Hiába, ők csak a földön tudnak dolgozni. …Leparancsoltam őket az imbolygó tákolmányról. Boldogan telepedtek vissza az édes anyaföldre. Ugrálni kezdtek örömükben. Nem tudom, sírjak-e, vagy nevessek rajtuk.
És még egyet a gazdag termésből. A szerző és férje felkeresik Dardzsilingben Körösi Csoma Sándor sírját. Megint a szerzőé a szó.
Néhány lépésnyire a temetőtől emelkedik a jezsuiták Szent József kollégiuma. Megtekintettük az iskola könyvtárát. Tudós jezsuita páter kalauzolt bennünket. Amikor elbúcsúztunk tőle, megkérdezte, voltunk-e Kszómádi Korosznál. A fejünket ráztuk. Nagyon elcsodálkozott. - Nem tudják, hogy magyar? Világhírű tudós. Minden látogató első útja hozzá vezet.
Gyula megvallotta, hogy sohasem hallotta ezt a magyar nevet. A derék jezsuita furcsán nézett ránk, mintha kételkedne abban, hogy magyarok és tanult emberek vagyunk. Hamarosan el is búcsúzott tőlünk, s hangosan csapta be a kollégium kapuját.
…
Gyula hangosan felnevetett:
- Mi történt? - kérdeztem. – Mi van veled?
- Az a jámbor jezsuita szélhámosoknak tart bennünket. Legközelebb ismét felkeresem, és megmagyarázom neki, hogy a nekünk ismeretlen Kszómádi Koroszt Körösi Csoma Sándornak hívják.
Én meg még hozzáteszem: Ja kérem, akik Julius caesart Dzsulájusz szizörnek ejtik, azok egyéb huncutságokra is képesek. 

Nem tudom. Talán észkarbantartó valami.
Bennem élnek azok az emberek, akikkel egy házban laktunk valaha.
Sorolom őket.
1. Gyerekkoromat Kelenföld szélén töltöttem. Az emelet a mienk volt, meg a grószié, hátul Osváthéké.
Hangok:
Alattunk laktak Szilágyiék: - Guszti, lemetszem a fejedet!
Ács úr: Mari, már megint bablevest főztél, az anyád v.-át!
Schrauf Ida: - Jujj, vigyázz! Megtapos. (Egy kocsi jött az utcánkban.)
Leideckerné: Menjetek innen labdázni! Alszik a Potyó. Éjszakás volt.
Borosék: Rekedt, reszelős hangon unokájához: Ákos! Kopogj föl, ne zörögjenek.  
Györfiné saját lakásuk előtt. Nem tud bemenni: Gyuszíííí! Hun a kúúúúcs? Úúúú tunnék alunni!
***
2. Tovább már nem idézek senkit. Zugló:  
Mohaiék, Vágóné, Pallaiék, Gerdelicsék. Mellettünk többen is váltották egymást.
***
Kispest: Vimlátiék, Szilágyiék…. Nagy Jani, akire emlékszem.
***
Nyócker: egy közvetlen szomszédunk volt: Szabóné.
***
Zugló: Tőlünk jobbra: Pestiék. Tőlünk balra: Tollék, Magyar, …
***
Óbuda: Mindenkit néven nevezhetek, de nem teszem. Inkább elmondom, hogy az eredeti 12 tulajdonosból rajtunk kívül immár csak egy család él a házban.
***
A könyvmegállóból elhoztam Hajnóczy Rózsa: Bengáli tűz c. könyvét. A 100 év előtti Indiáról vall Germanus Gyula neje. Igen vaskos kötet.  Egyelőre élvezem olvasását.

Czakó Gábor könyvét olvasom. Érdekes szófordulatokkal operál, és az 1988-ban megjelent kötet számos retro szót, kifejezést használ. Minden összefüggést mellőzve az előfordulások mentén haladva másolok ki olyanokat, amelyek engem megragadtak.
„el ne felejtsem, mint a bölcsészjelöltek a Szózat-ot”;
munkásőrség; Közért-hálózat; KGST; Telefongyár; szakszervezeti értekezlet; üzemi négyszög; termékszerkezetváltás;
Zaporozsec márkájú táltos;
keletnémet fejlett Trabant;
Pipolphen; bős-nagymarosi vízlépcső;
„Akkora lakodalmat csaptak; hogy még a jóságos házinéni is melegszendvicset evett”;
blokklakás; báró Kovách János útkaparó;
„a gyerekek úgy nőttek; mint a beszolgáltatás”;
tanácsháza; főbizalmi; ÉS-újság;  fényes szellők; Hegel elvtárs; kuláklista; szövetséges dolgozó parasztok; szocialista realizmus;
„abban a daliás időben; amikor Rákosi Mátyás még a földön járt”;
zárszámadás; termelőszövetkezet; téeszdolgozók; háztáji; burzsujtojás; alap, felépítmény; begyűrűzött;  cserearányok romlása; hely hiányában; Rajk László u; Sallai Imre u; úttörőcsapat; Pajtások; társadalmi munka; kiváló úttörő; népfront;
Linder Béla: „nem akarok többé katonát látni”;
Tanácsköztársaság; Vörös Hadsereg; komenista; komo(n)dor 64;
„egyszerűen letolta a gatyáját Délegyházán”;
uralkodó osztály; Merkur; Polski Fiat;
„Manikűrös nevű verőlegény”;
„a szigorúság esztendeiben az Irgalmasoknak sem irgalmaztak”;
Steimetz kapitány; Osztapenkó kapitány; 
„emberünk nem azt állította; hogy a szocializmus egy rossz tréfa”;
Amo szappan…
A rövid történeteket Czakó Gábor alighanem jókedvében írta.

Tegnap öcsém megkérdezte, hogy hogy vagyok. Azt válaszoltam neki: Még nem tudom. Holnap megyek az urológushoz.
Ma aztán megtudtam, hogy hogy vagyok. Kocsiba vágtam magamat, és bekéredzkedtem az előjegyzettek közé. Tudtam, hogy a délelőtt rámegy a vizsgálatra. Háromnegyed tízre érkeztem, és tizenegyen vártak előttem.  Jó két óra helyben szuszogás után kerültem sorra. A földszinti váróteremben többnyire foglaltak voltak a székek.
Minden páciens vár valamifajta segítséget. Hosszasan figyeltem a sok, nálam sokszor jobban lepukkant alakot. Kerekesszékes, önjáró elektromos kocsin üldögélő, hájas, girhes reménykedő. Akik bíznak benne, hogy még…
A folyosón három rendelő működik. Mindháromhoz elektromos számkijelző tartozik. Hol itt szólalt meg, hol ott, hol meg amott. Minden szem rátapadt a kijelzőkre. Hátha én jövök sorra.
(Volt egyszer egy Aczél nevű diák, aki meg-megrezzent, amikor földrajz órán az acélgyártás szerepelt.) Nos, így valahogy kaptuk fel a fejünket a fényre, hangra kezünkben szorongatva a sorszámunkat.
Kellemes hűvösség áradt a székem mögül. A klímaberendezés előtt ültem. Mellém telepedett egy fiatalember. Roppant egészséges életmódot folytathatott: nyers fokhagymaszagot árasztott.
Egyszer csak sorra kerültem.
Még nincs különösebb baj, csupán egy fertőzés okoz hetek óta kellemetlenséget. Kaptam rá ellenszert. De nem is ezt akartam elmondani. Kezelőorvosom ugyanazt mondta jó tanácsként, mint ezelőtt tíz éve egy másik: Nagy jót tennék magammal, ha sok vizet innék naponta. Nem tudna zsírréteg felhalmozódni bennem. A sok velejáró kellemetlenségnek elejét vehetném. Még azt is észrevételezte, hogy a derékszíj elszorítja az ereket, ami szintén sok grimbusz okozója. Találjak más megoldást. (Régóta ki van az találva.) Jól esett az orvos figyelmessége. Ez volna a holisztikus gyógyítás. A beteg egész valóját érintő javítási szándék.
Magam ezután megcéloztam a szemben lévő könyvmegállót, és egy Czakó G.-kötettel térem haza.
Öcsémnek pedig jelenthetem, hogy élek, és van remény a dolgok rendezésére. Neki boldog névnapot kívánok (Antal). (Elmondta, hogy kedvelt pub-jukban fognak ünnepelni. A pub neve pedig Green turtle, azaz Zöld teknősbéka.)

Azon gondolkoztam, hogy mennyire megváltozott bennem dolgok fontossági sorrendje.
- Vagy fél éve nekitolatott egy autó a mienknek. A Chevrolet elkezdett kiabálni. Nem is gondoltam, hogy a riasztó ilyen következetes. Lementem. A tolató autó tulajdonosa szabadkozott, hogy csak a rendszámtáblám görbült meg egy kicsit. Legyintettem. Kikapcsoltam a riasztót és kész.
- Amikor leszereltem, feltűnt, hogy egy olyan kiképzést igazoltak, amelyen részt sem vettem. Ezt közöltem a Kieg. parancsnokságon. Tudomásul vették, de mintha nem is érdekelte volna őket. Ma már engem se.
- Még megvannak az összes bizonyítványaim általánostól a főiskoláig mind.
De kit érdekel? Engem se.
- Nyaraláskor nincs nálam a számítógép. Nem termelek posztokat. Nem játszom a szokott szózatot, kirakó játékot, mahjongot. Semmiféle rossz érzésem sincs ezek miatt.
- Egy hete a felettünk lakók balkonládája leszakadt. Biztosító talán térít valamennyit. Na és?
- Amikor kórházba kerültem, átmenetileg felfüggesztettem a kávéivást. Nem rendített meg a dolog. Kicsit álmosabb voltam. Így gyorsabban is telt az idő.
- Hallásom már nem a régi. Az engem érintő ingereket – a többnyire felesleges – információkat, csak töredékesen hallottam. Ma már van hallókészülékem. A párbeszédek alkalmával jó hasznát veszem. A fölös zajoktól meg menekülök.  
Amire még jó a hallókészülék: Nem a tévé (rádió) hangját erősítem, hanem a „füles”-ét. Így senkit nem zavarok az eszközök bömböltetésével.
Ahogy az ember kifelé tart a világból, egyre inkább az örök érvényű értékekre van nyitva.
És ez így van jól.

Tegnap este a pulzusom felment 90-re, és magas lehetett a vérnyomásom is.
No meg hasmarsom is volt. (Tartozom ennyivel az obkjektivitásnak.)
Enyhe hőemelkedés társult hozzá..
Gyógyszerekkel próbáltam a pulzusszámomat normálisra ritkítani.
Átmenetileg sikerült is, de lefekvés után százzal tekert a szívem.
Reggel aztán felkerestem a házi orvosunkat, aki kikérdezett. Mivel tegnap tojáskrémes kenyeret ettem, szalmonellafertőzésre gyanakodott. Diétát rendelt el, és kétféle gyógyszert Írt fel.
Ugye a szalmonella biztonsággal csak tenyészet elemzésével állapítható meg, így csupán valószínű a fertőzés jelenléte.
Mindenesetre a felírt gyógyszerek nyomán a tegnap este észlelt tünetek alábbhagytak.
Ásványvízen és sós vízben főtt krumplin élek a biztonság kedvéért.
Remélem gyors megegészségesedésemet.
Utóbbi szót aláhúzta a helyesírás-program. Pedig szabályos. Lehet, hogy angolra nehéz lefordítani.
De akkor is.
Posztom ezúttal rövid, mert a rendetlen éjszaka után eléggé álmos vagyok.
Holnap jobb dolgokról szeretnék beszámolni.