Elmondhatom, hogy kiunokáztuk magunkat.
T. M.-val foglalatoskodott.
Kicsi még, mindenféle próbálkozásunk nyomán is csendeske maradt, egészen addig, mígnem telefonhívás érkezett arról, hogy jön érte a mama.
M. Ettől kezdve átalakult, önfeledt jókedvre derült.
Épített, szaladgált, mesélt, örült.
E. meghozta Domi unokát is, akinek a neve is két szolmizációs hang, egy nagyterc: dó – mi.
Domi szolfézsra jár.
Szereti a poénokat. Próbáltam is ezügyben szóval tartani.
Vigyáznom kell, hogy ne ismételjem önmagamat.
Segít, hogy érti a helyzetkomikumot is, és ez mindig alkalmi.
Később még inkább kiegészült a család.
Tudunk nekik újat mutatni.
Valahogy kimaradt életünkből, hogy annak idején Varga Domonkos könyvét (Kutyafülűek) felolvassuk saját gyermekeinknek.
A könyvmegálló jóvoltából most rendelkezésemre állt a Kölyökkóstolgatóval együtt.
A kezükbe nyomtam.
Hátha rákapnak.
Nekem annak idején nagyon tetszett, és tán segített is a nevelésben az ő sok-sok keserédes tapasztalatuk.
2025.02.06. 16:30 emmausz
Do-mi és Má-ri
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr9818790482
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek