Kettős születésnapra indultunk reggel.
L. unoka 13, R. 7 éves.
Isten éltesse őket még igen-igen sokáig jó egészségben!
Hol mesét olvastam, hol figyeltem a kártyajátékosok ténykedését.
Nagy sikere volt a különféle kiszabott filckészleteknek, amelyekből gyerekridikülöket lehet egybevarrni.
Köszönet illeti a ház elejét a sokszerű traktáért.
Az élet egyik legerősebb alapélménye a közös étkezés.
Az ünnepi étkezés különösképpen is.
És ez itt, most (is) megvalósult.
Öröm látni a kis embereket, akik rövid fohász után átadják magukat a kulináris élvezeteknek.
Nemcsak láttam (láttuk) őket, hanem hallottam is.
Mióta hallókészülék segíti hallásomat, mindent nagyon hallok.
Az emberi beszédet is, és az hozzáadódó egyéb hangokat is.
Széktologatás, orrfújás, akármi.
Ez hol előny, hol inkább nem az.
Tökéletes megoldása nincs a kopásnak.
Hazaérésünk után megérkezett Á. unoka is, aki itt tanul.
Mint kiderült, hétfőn indul az egyetem.
Holnap alighanem beugrunk a boltba még zsemlékért.
2025.02.08. 18:47 emmausz
Dióhéjban
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr4818791944
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek