Mickey webnaplója

A lektorálásra kapott könyv 45%-át átolvastam. Jó könyv, élvezettel javítgatom. Hétfőre kész az első átnézés. Folyt. köv. a könyvvel való összevetés útján.
Ma február végén szép időben kirándultunk P.csabára. Sok természetjáróval találkoztunk a vonaton. Nem csoda, előtavaszi fényesség és langymeleg ösztökélte a mozgékonyakat a túrázásra. Ahányszor ránézek a vonatból a Nagykevélyre, annyiszor jut eszembe az a kedves szokás, hogy annak idején papszentelésre gyalogzarándoklat indult a RM színeiben Esztergomba. Az ürömi téglagyárig mentünk kék busszal, és valamikor az este folyamán megindultunk a Nagykevélyre torony iránt. felmásztunk a sziklás oldalon a tetejére. Tök sötétben haladunk egymás mellett távol, hogy egy esetleg leguruló kő senkit se sértsen meg. Világításról ki-ki maga gondoskodott. Nálam is volt egy gyengén világító rúdelemlámpa. Kerestük mindig a következő lépés helyét anélkül, hogy tudtuk volna, milyen minőségű etap lesz a következő. Felfelé még csak-csak elvan az ember valahogy. De arra gondoltam, hogy ha megmászhatatlan szikla tornyosul elém, mit fogok tenni. Lemenni a sötétben igen bajos. Nos, élek, ami azt is jelenti, hogy nem tornyosult leküzdhetetlen akadály elém, elénk, mert egyszer csak mindnyájan fönt találtuk magunkat. Rövid összevárást követően nekiláttunk a kilométereknek. A Pilisen át tartottunk a cél felé. Kétbükkfanyeregnél megálltunk egy rövid pihenésre. Valaki hozott egy félliter pálinkát. Seperc alatt eltüntettük. Igen jól esett, érzésünk szerint ennyi kényeztetésre rá is szolgáltunk. Hajnal lett, mire áthaladtunk Pilisszentléleken. Egyik háznál lakodalmat ünnepeltek. Hívogattak minket is, de hát időre lent kellett lenni Esztergomban, különben sem voltunk megfelelő öltözetben. Emlékeim szerint Egomba érve egy tejivónál pótoltuk a belőlünk kifogyóban levő nedvességet és a kalóriákat. Fehéringbe öltöztünk valamennyien. Így vonultunk a bazilika karzatára a szertartás idejére. Isten bocsássa meg nekünk, hogy elég hamar el-elbóbiskoltunk. Nem csoda. Az éjjel negyven kilométert nyomtunk le. Az ünnepség után a helyi szigetre indultunk és nagy focimeccs vette kezdetét.
Summa summarum.
A suhanó vonatban üldögélve szemlélem a Nagykevélyt, és az előzőekben vázoltak elevenednek meg bennem mndannyiszor.
Akkor éjszaka megmásztuk a Pilist.
Ma nappal se bírnám a terhelést. Akkor kb. 20 éves lehettem, ma nyolvcan.
Hát persze, hogy persze.  
***
PS. USA megtámadta Iránt. Ez nem jó hír, nagyon nem jó.

Lehet, hogy még böjtje lesz annak, ami van. Még februárt írunk, 27. van, odakint háborítatlanul süt a nap, a léghőmérséklet kb. +15 fok, vannak, akik már napoznak, én is megmutattam magamat a napnak. Az erkélyről lődözök fotótémát keresve. Egyet biztosan elszalasztottam, egy ezüstfehérben villogó elstartoló repülőgépet. A nap olyan szög alatt világított, hogy a gép hasát élesen mutatta. Talán tudta, hogy mire előkapom egyébként sem fürge gépemet, addigra rég kirepül a látómezőmből. Így is lett.  
Talán írtam, talán nem, a Nyárkánon megihletett, kiegészítettem a többi három évszak kánonjával.
A Télkánont már közöltem, most a Tavaszkánonon a sor.
Jöjjön tehát akkor:
Tavaszkánon
Künn a fákon újra virul a sok picinyke ág.
Hó sehol, a sziklafalnak ütközik az ár.
Itt van már!
Szép idő van készülőben, zsendül a határ.
Őzgidák patája toppan, hangos már a táj.
Itt van már, itt,
a napsütötte hegy-völgy kirándulókra vár.
***
Leginkább arra hegyeztem ki figyelmemet, hogy a jambikus lüktetés stimmeljen az eredeti szöveg ritmusához.
Nem vagyok benne biztos, hogy az őzpaták toppanásától hangos volna a táj, azt meg csaknem kizárom, hogy szorgalmas kirándulást tegyek hegyekre és völgyekre.
Hangulatát tekintve azonban kétségtelenül fog valamit a szöveg a kikelet életrevalóságából.
Remélem, az általános iskolai énekeskönyvekben rábukkanok előbb-utóbb remekemre.   
Mindenkinek kívánom, hogy használja ki a barátságos időszakot, és mozduljon ki szokott komfortzónájából.

   

Tudod, hogy mit hallottam nemrég egy barátodról? – veti fel valaki.
- Várj egy percet.” – mondta Szókratész. - Mielőtt elmondanád, amit hallottál a barátomról, hasznos a hármas szűrőmnek (igaz, jó, hasznos) alávetni. Megbizonyosodtál arról, hogy
igaz, amit mondani szeretnél?
Az ismerőse így felelt:  - Valójában csak hallottam valakitől…
– De valami jó dolgot szeretnél mondani a barátomról? - Nem, éppen ellenkezőleg…
- De legalább hasznos számomra az, amit mondani szeretnél a barátomról?
- Nem, nem igazán…
- Ha az, amit mondani szeretnél, se nem biztos, hogy igaz, se nem jó dolog, és még nem is hasznos, akkor egyáltalán miért mondanád el?
Az ógörög filozófus igazsága máig érvényes.
Joggal teszem fel a kérdést:
Hány FB-ra feltett anyag állná ki Szókratész hármas szűrőjét?
Ne válaszoljatok, majd én megmondom: tizedrésze sem.
A nagyon sok anyag, nem hogy nem igaz, hanem kész átverés.
A politika hírei rendre nem állnák ki a jó dolgok fogalmát.
A hirdetések zöme felesleges tartalmakat hordoz számomra. Tehát haszontalan. Nem én mondom, hanem az az amerikai reklámmenedzser, aki azt állította: reklámköltségem évi egy millió dollár. Ennek 50%-a kidobott pénz, de hogy melyik 50%, azt nem tudom. (Én még hozzáteszem, hogy a számára hasznos 50% nagyon kis része hasznos csak a számunkra/számomra. A menedzser el akarja adni portékáját, és nem érdekli, hogy áruja nekünk fontos-e, hasznos-e, alkalmas-e, jó-e?   
***
A napok óta olvasott hosszadalmas leírásokat tartalmazó könyvben olvasom: Régi felfogás, hogy az ember élete hétéves ciklusokra tagolódik. így:
0-7  gyermekkor
7-14. iskolás kor
21 évig forrongások kora
28. évig beilleszkedés a társadalomba, lenyugvás kora.
28-42 (két periódus) a férfikor dele (nők?)
42-56 két periódus tapasztalatok és megfontolások kora
56-70  ”      ”           az aggság kora
70-től kezdve a halál várása
Gereben F., a könyv írója meg is jegyzi: „A pszichológiai érdeklődésű előadónak az a megállapítása, hogy az emberi élet 70. évében az aggkor halált váró szakasza kezdődik, bár egyáltalán nem tűnik alaptalan állításnak, de meglehetősen sajátosan cseng a 80. életévében levő krónikás fülében.”
Amikor Gereben ezt a könyvet írta, akkor ő volt 80. Most én vagyok ennyi éves.
Koromnál fogva magam se hagyhatom szó nélkül ezt a vaskos igazságot.
A zsoltáros így beszél:
Éveinknek száma legföljebb hetven,
s ha erősek vagyunk, eljutunk nyolcvanig.
Ebből is a legtöbb betegség, hiú fáradozás;
gyorsan elszállnak, hamar végük szakad.
                                     (Zs 89,10)
Ez is meggondolandó. Még akkor is, ha az olvasott kötet hetvenhez kötött aggkort az ENSZ- hivatalos statisztikája megspékeli a 90. életévtől kezdődő aggastyánkorral.

Ma a kommunizmus áldozatainak emléknapja van. Voltak bőven. Közülük sokan élnek még. Most mégsem a mártírokról akarok megemlékezni, hanem a most olvasott, már tegnap is idézett könyvet idézem meg.. (Gereben F. Elszálltak már, hajh, az évek…)
Időszak a hatvanas évek eleje.
A Kádár vezette párt elhatározza, hogy orrára koppint az egyháznak. Perbe fog katolikus papokat, sok börtönévet sóz rájuk.
A numerus clausus is működik. Bár a szigorú pannonhalmi iskolában az 1960-ban érettségiző IV/B 29 diákja közül 8-an kitűnő, 5-en jeles és 6-an jó eredménnyel végeztek, az első évben felsőfokú oktatásra jelentkezők közül mindössze hármat vettek fel. A többiek létszámhiányra hivatkozva elutasíttattak. Sokan egyszer-kétszer még megpróbálkoztak a felvételivel, akkor már több eredménnyel.
A krónikás feljegyezi, hogy a többiektől könnyű kérdésekre kerestek választ: Mit láttál legutóbb a moziban?
A kupacon végzőket meg arról faggatták, hogy miért Pannonhalmára jártak. Diplomatikus válaszokat adtak a diákok, de ez se segített.
Gereben F. azt is leírja, hogy özvegy édesanyját is macerálták: Vegye ki fiát Pannonhalmáról! Ezt megtette. Mégis elbocsátották a pedagógus mamát. Mint írja: …megállapítást nyert, hogy a szocialista tantervben lefektetett követelmények szerint munkáját nem tudja ellátni. …és  mert gyermekét egyházi intézetben neveltette, ezzel annak adta tanújelét, hogy az egyházi nevelést alkalmasabbnak tartja az állami oktatásnál, ahol mint nevelő dolgozik. Ebből viszont azt lehet megállapítani, hogy saját személyében alkalmatlan az államunk által előírt szocialista tantervben meghatározott oktatói és nevelői munka betöltésére…
A szüle, akinek fizetéséből élt három gyermeke és saját anyja, hetekig nem kapott állást sehol.
***
Ma áprilisi meleg váltotta fel a február reggeli fagyot. Hétágra süt a nap. Előbbre tolakodott a melegedés ritmusa (hacsak nem állandósuló káosz fogja jellemezni időjárásunkat). Tegnap ugyanis az ország több részén villámlott, Miskolcot jeges zápor verte.
Ma mindenesetre fényes felhőket kerget a fényes szellő. Az éles megvilágítás ingerel fotózásra. Kár, hogy a szokott környezetemben leledzek, így témáim nem tudnak alapvető változásokat mutatni.
Azért kattintottam néhányat.
Legfeljebb nem nyerem meg velük a fotópályázatokat. (Pedig érdekes lenne: Ugyanis sose indultam ilyen megmérettetésre. Anélkül meg eléggé bajos.) 

Vannak többé-kevésbé elit iskolák. Ezek alighanem nem egymást majmolják, hanem határozott arculatuk van. Ilyennek gondolom a Radnóti és a Fazekas párhuzamos jelenlétét, de valamennyire ilyennek gondolom a pannonhalmi (Kupac) és a bp.-i piarista iskolák egymással paralell működő meglétét. A szerzetesrendek által működtetett egyházi iskolák elit mivolta avagy középszerűségbe süllyedése koronként változott annak a függvényében, hogy milyen karizmákkal rendelkeztek az illető rendtagok. Mészáros István megállapításával nincs okom vitatkozni.
Magam a bp.-i piaristákhoz jártam 1961 és 1965 között. Pannonhalmán csak két ízben fordultam meg kirándulóként.
Kezembe került viszont Gereben Ferenc könyve („Elszálltak már, hajh, az évek…”), alcíme szerint egy pannonhalmi osztályközösség életútja 1956-tól 2021-ig.
Mind hasonló a kor, amelyben az alma mater részesei voltunk, mind pedig a felfogás. Egy alapvető különbség azonban kétségtelen, Pannonhalma bentlakásos iskola lévén több lehetőséget biztosított a különféle szakkörök részére, és a szabályozott életkörülmények karakteresen hozzájárultak a diákok életmódjának kialakításához.
Amiben hasonlók voltak, az az oktatás színvonala, és a szerzetesek életének megfélemlítési kísérlete az ateista hatalom állandó fenyegetése által. Itt is, ott is megnyirbálták a szerzetesek létszámát, itt is, ott is tettleges bántalmazásokra került sor az ávó részéről, itt is, ott is korlátos keretekhez kötötték a diákok létszámát.
Ami igen hasonló még, az hogy deklasszált elemek gyerekei tanultak ott zömmel (máshová nem vették fel őket), továbbá az, hogy továbbtanulásukat behatárolta az irányukban alkalmazott numerus clausus. Ez elég bizarrul hangzik, de a valóságnak megfelelő. Mindezek ellenére teltházas oktatást folytattak ezekben az intézményekben.
A fiú diákkarakterek mindenütt ugyanolyanok. Kamaszok, olykor verekednek, olykor csúnyán beszélnek, miközben törekednek is a jóra, az értékekkel való töltekezésre.
Sok érdekes epizódba ütközöm olvasás közben. Ide most csak egyet írok: A széltében imádkozott Esti himnusz veretes szövegét Szent Ambrus írta az ötödik században. Sík Sándor ültette át: Immáron a Nap leáldozott, Teremtőnk kérünk tégedet… 
   
 

Lackfi János kedvemre élő író, vagány költő. Van felesége, van hat gyereke, van több ezer írása. Ezek némelyikére reflektálok, mert úgy vélem, hogy közöm van hozzájuk, másokra meg nem. Ez nem csak rajta, rajtam is múlik. Utóbb mindjárt verse eleje úgy megragadott, hogy billentyűzetet ragadtam. Arra keresve a választ, hogy a mg virágvasárnap is jócskán ünnepelt Jézus hogyan és mikor válik a gyűlölet személyévé.
A múltból hozott tekintélye, elismertsége hogyan csökken, s mikor csap át megvetettségbe. Hozzászólásom is erről tanúskodott, amit íme az alábbiakban megosztok:
„az érdekelt, hogy hol váltott át a dolog, hogy az addig tisztelt istenemberből tiszteletlen megalázott senkit teremtsen a tömeg. Nos, nagycsütörtök éjszakáján. Jézus előtt elhasal az elfogására kirendelt horda. Majd hagyta, hogy megkötözzék.
Ettől kezdve gúny tárgya lett, akit arcul üthetnek, akit megkorbácsolhatnak, akit leköpködhetnek, akinek még fél szemét ki is szúrták a töviskoszorúval, akit verhetnek, miközben roskadozik a keresztje alatt, nyilvánosan megszégyeníthetik ruháitól megfosztva, s kegyetlen kínhalálra kárhoztathatják.
Persze a mélységből az örökéletre támadt fel. Éteri testet öltött, s eltűnt a szemük elől (felment a mennybe). Alleluja.
***
Tegnap reggel jégoldót használtam a szélvédő mentesítésére. P.csabán is tartott a -1 fok. Igaz, hogy ebből alig éreztünk valamit, mert bent játszottunk naphosszat az unokákkal.
Nem úgy ma.
Ma belefutottunk egy szemergő esőbe. Tankoltam: 37,5 litert. Rég nem látott olcsó áron. Emlékezetem szerint 577 ft volt litere.
Pontgyűjtő kártyánkat is rég olvastam meg. 3500 ft gyűlt össze rajta fillérekből. Ez annyit is jelent, hogy irdatlan sokat vásároltunk az átkozott, kizsákmányoló kapitalistáktól.
***
Nem is erről akartam írni, hanem az időváltozásról. Ma reggel+6 fok volt, azóta még több lett. Felhős volt az idő, írtam: esett is. De nem sokáig. Hazaértünk derűs időre. Mire elmondtam, hogy kisütött a nap, már be is borult. Mire beírtam a posztba, hogy borús az idő, addigra kisütött a nap. Ez így meg reggel óta. Derűre ború, borúra derű, számtalanszor.
Lehet, hogy ezt felhőátvonulásnak hívják?   

A tavaszias téli (és a télies tavaszt jósló) időjárás hol esőt, hol havat produkál.
A nap reggel hatalmas vörös tányérra hajazott.
OV olyasvalamit fogalmazott meg, hogy a mai politika olyan hektikusan alakul, hogy nagyon észnél kell lenni a gyors váltások miatt, és a sokismeretlenes egyenleteket legjobb belátásunk szerint kell megoldani. Igaz ez az időjárásra is.
Minap olvastam, hogy a meteurológusok (sic!) egyre megoldhatatlanabb feladatok elé néznek.
Elég arra gondolni, hogy a folyókon szigetek keletkeztek a tartós apály folytán.
Aggódni lehetett a bekövetkezhető vízhiány miatt.
És tessék: évtizedek óta nem látott hótömeg hullott az égből. Jó, ha nem vezet árvizek kialakulásához.
Egyelőre a medrében a Duna.
Itt is igaz tehát, hogy gyors váltásokkal kell számolni.
Sokszor még az se elég.
***
Mamácskánk ma lenne 103 éves.  Mivel 77 évesen elköltözött, a szokásos Isten éltesse helyett azt fogalmaztam meg, hogy Isten élteti odaát. Ennek van reális esélye. Hosszú özvegységet ért meg, és gondosan nevelt egymaga hetünket.   
***
Ma Piliscsabán pesztráltuk az újabb nemzedéket.
A család hatalmas könyvkészlettel rendelkezik.
Az értékes munkák közül elhoztam olvasásra Gereben F.gyűjtőkötetét.
A szociológus GF egy időben naponta meglátogatta közös munkahelyünket a Sodrás utcában.
Hanglejtése a fülemben mindmáig.
Nos, ebben a vastag könyvben osztálytársai(?) emlékeznek a Pannonhalmán közösen töltött évekre.
A gondolat- és eseményekben gazdag kötetből jó eséllyel még idézni fogok a következő napokban.

Életemből negyvenhárom évre a szocializmus nyomta rá a bélyegét. Ateizmust diktált a hatalom. Harcot hirdetett az „idealizmus” ellen. Nyomásgyakorlásának eszköze pl. az alkalmazott numerus clausus volt.
Lehetett tudni, hogy miért mi jár. A vicc szerint semmiért max. három évet adtak. Egy biztos, hogy mindenki munkahelyen töltötte a hétköznapjait. Megszoktuk, megszoktam a macerákat. Az első meglepetés az elvekben akkor ért, amikortól a Nők lapjában megjelent (valamikor a nyolcvanas évek elején) a horoszkóp. Nesze neked tudományos szocializmus. Terjed a babona. Sose hittem benne, sose gondoltam, hogy tizenkétféle fajta ember létezik. 
A másik szemét húzás már a rendszerváltozás korai terméke. Ekkor jelenik meg a Blikk c. lap. (Ha jól emlékszem, svájci eredetű.) A legnagyobb meglepetésemre jobboldalról is hallottam olyan véleményt, hogy kell ez a híg lap, mert tényleges keresletet elégít ki.
A sekélyesség irányába vitte olvasóját. Hogy ma milyen, nem tudom. Sose vettem. Sose olvasom. Akkortól tudatosodott bennem, hogy Nyugat nem felhőtlen tisztesség, hanem felelőtlen szabadosság. Azóta romlott a helyzet a progresszív nézetek erőszakolásával, a társadalmak erőltetett átalakításával.
Mondhatod, hogy viszont mindent lehet vásárolni, ha van elég pénzed rá. Ez is igaz. És akkor? 
***
Az ember hol feldobott, hol egykedvű. A feldobottság hangulatát legplasztikusabban a sütkérezik ige adja vissza.
Sütkérezek, ha pozitív visszajelzést kapok valamely írásomra.
Sütkérezek, ha elismerő bírálatot kapok fotóimra, pl. Ivantól, aki legutóbb ezt írta:
                     Another Nobel winner! Astonishing image. (Újabb Nobel-díjas! Elképesztő fotó.)
Sütkérezek, ha valaki idézni kíván írásomból.
Sütkérezek, ha megkérnek rá, hogy meséljek arról, hogy hogy is volt az régen.
Sütkérezek, ha meglett korom ellenére felkérnek könyvlektorálásra.
Sütkérezek…
Vannak aztán hervasztó dolgok is, amelyek megpróbálják kedvemet szegni. Ezeket nem részletezem, inkább spongyát rájuk.
Rájuk leginkább a lelombozó jelzőt tartom kifejezőnek.

Valaha info-hiányban szenvedtünk, mára átestünk a ló túlsó oldalára.
Info-túltengésben élünk naponta.
Nem gondolom, hogy lehet ezen rövid úton változtatni. Nem sokat tehetünk ellene. Önvédelmünk megáll néhány manővernél.
Akik úgy vélik, hogy hajlandók fizetni azért, hogy elkerüljék a tartalmak közé pofátlankodott reklámokat, tegyék azt. Én, ha egy video odáig jut, hogy jön a reklám, azonnal váltok. Nem érdekel tovább, bármiről lett légyen szó.   
Egy másik szemtelen fajta: a félbevágott történetek. A video megszakad, a továbbiak az első hozzászólásnál találhatók. Már akinek. Azonnal továbblépek, sőt. A legtöbb csöpögős történet eleje előrevetíti a történet megszakítás esélyét. Azonnal letekerek az utolsó mondathoz, ahol világossá teszik, hogy ez a mese is ketté van tépve.   
Nagyon sok reels néven futó képsor nem mond semmit, vagy erőszakos jelenetet mutatna. Nem vagyok rájuk igazán kíváncsi.
Ami pedig a politikai anyagokat illeti.
Nagyon várom már a választás utáni időszakot. Talán csillapul az a gyomorforgató stílus, ahogy egyesek vagdalkoznak politikusok kínzását, meggyilkolását emlegetve.
Vége a civilizációnak? Elment a tömegeknek az esze? Nem szégyellik saját mocskosságukat rendszeresen felöklendezni. Visszatér az ököljog? Vissza a fasizálódás?
Ne adj, Isten!
De a finomabb célzásokból is elegem van. Huszonhét éve tudom, hova fogom az x-t tenni. Minden öntudatos honfitársam tudja, mely értékek mentén adja el voksát.
Teljesen fölösleges az érvek naponkénti felböfögése.
Bizony, bizony attól tartok, hogy jól az jár, aki leáll a felesleges infók befogadásáról, és az értékes tartalmakra nyit.
Közeli rokonaink nem tartanak tévét. Legalább az nem zökkenti ki őket a valóság megéléséből, saját tapasztalatok szerzésének esélyéből.
Megvalósul-e a Szép új világ? (Szóma – ha mondom – segít a gondon, már egy köbcenti helyre biccenti.)
Nagyon remélem, hogy nem.  
Isten óvja szép teremtését az emberi őrültségektől.
 

Így morfondírozott A. óvodás korában: Mikol nad voltam, akkol kici lettem.
Én meg: Mikor azt hittem, hogy megállíthatatlanul jön a tavasz, akkor sűrű hóesés kezdődött.
Micimackó meg megmondta:
Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó,
minél inkább hull a hó, annál inkább havazik.
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik,
hull a hó és hózik -zik -zik, Mic- micimackó fázik -zik.
És hullik, és olvad, és hullik és olvad.
Eddig még mindig elolvadt, ez így lesz tovább is, hacsak ide nem költözik az északi pólus.
Mi lesz akkor?
***
Jut eszembe a pápai ácsok közt elterjedt mondás: Az idei hó hidegebb, mint a tavalyi.
Ha jól meggondoljuk, igazat mondtak.
Megtoldhatom még havas elménckedésemet közmondásokkal:
Ha hó lesz, fehér lesz.
Hó hátán is kincset ás.
Hol van már a tavalyi hó!?
Nem bánom, ha úgy elmegy, mint a tavalyi hó!
Fehér, mint a leszakajtott hó!
Elolvad, mint a tavalyi hó!
Sok hó, sok búza.
Fehér, mint a hófalat.
Máma hófuvag, holnap süt a nap.
Majd, ha piros hó esik.
Mire vársz, pirított hógolyóra?
Betakarlak, mint a téli tájat a hó.
Kimaradt, mint kutyaszar a hó alól.
***


***
Hógolyózni jaj de jó, hali-hali-hó!
(Csak éppen lehajolni érte már alig megy az én koromban.)