Mickey webnaplója

Valaki ma a posztját azzal fejezi be, hogy most szalad, mert ezerfelé kell kapkodnia. Milyen zene megy egy ilyen nap elejére. Bennem egy gondolat motoszkált: Ha van izgága, de mégis harmonikus zene, azok egyike kétségtelenül a Dave Brubeck Quintet előadásában megszólaló jazz-szám: a Blue Rondo à la Turk című. Rákeresek a youtube-on, és hallgatom. Most is az szól. Én vagyok a 416 071. hallgatója.
A kommentjei érdekesek. Ki tudja, hány nyelven próbálnak a szám lüktetésére valami blablát írni.
Mutatok egyet. Alighanem spanyol és kb. ezt jelenti: okos szamár
taco taco taco burrito
taco taco taco burrito
taco taco taco burrito
burrito burrito burrito
Én is megpróbálok egyet sebtében:
csoda csoda csoda micsoda
csoda csoda csoda micsoda
csoda csoda csoda micsoda
micsoda micsoda micsoda?...  
Mint a többiek, én is ezt a különleges ritmusképletet hozom össze:
izgága lüktetés ez:
páros páros páros páratlan
páros páros páros páratlan
páros páros páros páratlan
páratlan páratlan páratlan  etc.
Ez talán jobb is, bár a mássalhangzó-torlódás nem kedvez neki, viszont a szerkezetet remekül mutatja.  
Közben – szokásom szerint – megnézem, hogy mi történt D. Brubeckkel. A Wikipédia mutatja, hogy 1920-ban született, és 92 éves korában, 2012-ben hunyt el. Amennyire emlékszem, egy ízben combója játszott a pápának is. Remek klasszikus zenész, majd jazz-zongorista volt, a cooljazz egyik kiválósága. Szerettem, szeretem szellemes kompozícióit, mosolygós jelenségét.
R.I.P.   
Ízelítő az ApCsel 22. f.-ből:
Pál beszéde a jeruzsálemi zsidókhoz
Pál beszámol a damaszkuszi úton történtekről (láttuk az Ap Csel 9. f.-ben), és arról, hogy az Istentől kapta küldetését: „én messzire, a pogányok közé küldelek.”
Pál római polgárjogára hivatkozik
de a zsidók elkezdtek kiabálni: „Vesszen a föld színéről az ilyen! Nem szabad, hogy éljen!” Az ezredes ezért a várba vitette, és megparancsolta, hogy ostorozzák meg... Pál: Szabad nektek római polgárt ítélet nélkül megostorozni? ... ezredes: csakugyan római polgár vagy?  „Igen” – felelte. Akik vallatni akarták, nyomban félreálltak. Az ezredes megijedt, hogy római polgár létére megkötöztette.
Pál a főtanács előtt
Másnap pontosabban is meg szerette volna tudni, hogy mivel vádolják a zsidók, ezért levétette a bilincseit, összehívta a főpapokat és az egész főtanácsot, elővezettette Pált, és eléjük állította. Közöm. Pál saját népének beszámol „pálfordulásáról”. . – Itt Pál maga bevallja, hogy István diakónus halálakor jelen volt, ő vigyázott a gyilkosok ruháira. – A pogányok említése sok volt hallgatóságának. A várparancsnok meg akarja korbácsoltatni, de eláll annak a szóbeli közlésnek a hatására, miszerint Pál római polgár. Ilyenként jogai bőven meghaladták a zsidók jogait. Másnap a jelenet folytatódik. Pál új beszédbe kezd.

Ma kb. 7 510 500 000 ember él a földön.
Ma éjfél óta eddig több mint 50 000-en születtek. Isten éltesse őket!
Ma van Kemenes Gábor 67. születésnapja. Isten éltesse!
Ma van Tóth Kálmán születésnapja is. Isten éltesse!
Ma van Besenyei Péter (61) születésnapja is. Isten éltesse!
Ma csütörtök van. Csütörtökön 1 073 000 000 embernek van születésnapja. Isten éltesse őket!
A statisztika szerint, feltéve, hogy arányos az eloszlás, az év tetszőleges napján, teszem azt,
ma is Június 8-án húszmillió-ötszázhetvenhatezer-hétszáztizenkét embernek van születésnapja. Isten éltesse őket!    
De hogy hányféle embernek van ma névnapja, azt csak a jó Isten tudja,
mert nincs minden keresztnév feljegyezve a kalendáriumba,
mert nem lehet felsorolni benne azt a több ezer nevet, amelyet ma csak Magyarországon anyakönyveznek hivatalból;
mert a Föld jó részén fogalmilag sincs ünnepelt névnap;
mert a Föld jó részén bármilyen szó lehet valakinek a keresztneve. Pl. bodzavirág, vagy akármi;
mert ilyen módon lehetetlen követni a keresztnevek burjánzását.
Azért Isten éltessen mindenkit, és szép napot mindenkinek, akiknek születésnapjuk van, és azokat is, akiknek nincsen ma születésnapjuk.
A névnapokról nem is beszélve.
Akit a részletek érdekelnek: http://www.worldometers.info/hu/   
Ízelítő az ApCsel 21. f.-ből:
Milétuszból Cezáreába
Hajóval: Kósz, Roduszba és Patara. Ciprust bal felől elkerültük, hogy Szíriába hajózzunk. ... Tíruszból Ptolemaiszba onnan Cezáreába értünk. Fülöp diakónus házában szálltunk meg... Júdeából egy Agábusz nevű próféta érkezett, ...s így szólt: Azt a férfit, akié ez az öv, a zsidók így kötözik majd meg Jeruzsálemben és kiszolgáltatják a pogányoknak. Pál: Kész vagyok, hogy Jeruzsálemben nemcsak a bilincseket, hanem a halált is elszenvedjem Urunk, Jézus ügyéért... fölmentünk Jeruzsálembe...
Pál Jeruzsálemben
Jeruzsálemben Pál ellátogatott Jakabhoz... elbeszélte, mi mindent tett az Isten a pogányok között szolgálata által... Felőled  azt hallották, hogy arra tanítod a pogányok közt élő zsidókat, ...hogy ne metéltessék körül a gyerekeket, s ne éljenek a szokások szerint. ... Van itt négy férfi, ... végezd el velük a tisztulási szertartást, és fizess értük, hogy megnyiratkozzanak. Így mindenki megtudja, hogy nem igaz, amit felőled híreszteltek... Így is tett.
Pál elfogatása
Az ázsiai zsidók ... felizgatták a tömeget... Megragadták Pált, ... azon voltak, hogy megölik... A helyőrség... ott termett. ekkor abbahagyták Pál ütlegelését... az ezredes, elfogatta és két lánccal megbilincseltette, aztán ... bevitette a várba. A lépcsőkhöz érve Pál megszólította az ezredest: Kérlek, engedd meg, hogy szóljak a néphez. Pál héber nyelven elkezdett beszélni. Közöm. Zömmel hajón teszik meg az utat Jeruzsálembe. Ott csakugyan elfogják, és a várba viszik. Mekkora mértékű elhivatottságot mutat Pál, aki ha kell, bilincseket, ha kell a halált is elszenvedni kész Jézus ügye kapcsán. De hát Krisztushoz és a Lélekhez fűződő kapcsolatának erőssége eltéphetetlen volt. Nem érdekelte a saját sorsa. Érdemes ezen elgondolkozni.    

„Sátor alól kikiáltó szétnéz:
Itt látható a nagy hírű bűvész!
A lábával karikázik,
a kezével citerázik,
az orrával orgonázik,
a fülével figurázik,
a szemével gurgulázik,
a szájával vacsorázik!"
                           (Weöres: Vásár részlet)
Valamiképpen mi is ilyen bűvészek lettünk. A lábunkkal hazahozzuk a számítógépet és tartozékait. A kezünkkel billentyűzünk, nem ritkán egerészünk, fülünkkel a youtube-on lógunk, szemünk belefárad a FB- okosságainak és szamárságainak megtekintésében, s sokszor előfordul, hogy a szájunkkal vacsorázunk mindeközben.  
Mert találunk itt fotókat, videókat, imákat, esemény-beszámolókat, diplomatikus és alpári kommentárokat, építő és romboló szövegeket, érzékeink ingerigényét messze kielégítő információtömeget, humoros és lelohasztó anyagokat, lexikális adatokat, helyesírást kontrolláló lehetőséget, szakmák leírását, ételrecepteket, növény és állathatározót, és még ki tudja, mit igen, és mit nem. Már pedzettem, hogy ami nincs az interneten, az talán nincs is.
Apropó. Meg kell néznem, hogy miért fontos a triglicerid szintje a szervezetben.
Miért ne idegesítsem magamat. Nemde?    
Ízelítő az ApCsel 20. f.-ből:
Pál Macedóniába utazik
Pál Macedóniába ment Görögországon át. Három hónapot ott töltött... Macedónián át tért vissza. Ázsiáig vele tartott Szopater, Arisztarchusz és Szekundusz, Gájusz és Timóteus, az ázsiai Tichikusz és Trofimusz. Ezek előrementek, és Troászban vártak rá.
Pál Troászban
Troászban egy emeleti teremben Eutichusz az ablakban ült, s elnyomta az álom; lezuhant a harmadik emeletről. Meghalt. Pál: még benne van a lélek. Virradatkor a fiút élve vezették hozzá.
Pál Milétuszban
Asszoszban fölvettük Pált, és Mitilénébe hajóztunk. Innen Kiosz Számosz, majd Milétusz következett. Pál sietett, hogy pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen. Efezusban a presbiterekhez szólt: „Tudjátok, hogy minden időmet köztetek töltöttem, és szolgáltam az Úrnak... könnyek és megpróbáltatások közepette is,... prédikáltam nyilvánosan és magánházaknál, zsidóknak és görögöknek. Most Jeruzsálembe megyek. Nem tudom, mi lesz ott velem, csak azt adta tudtomra a Szentlélek, hogy bilincs és megpróbáltatás vár rám. De szóra sem tartom érdemesnek életemet, csakhogy... tanúságot tegyek az Isten kegyelmét hirdető evangéliumról. közületek... nem lát többé senki... Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten egyházát, ... legyetek éberek... Senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam... amire szükségünk volt, a kezem munkájával szereztem meg... példát adtam nektek, hogyan kell dolgozni, s a gyengéknek támaszukra lenni, Urunk Jézus szavaira emlékezve: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” ...fájt nekik, hogy nem látják többé ... kikísérték a hajóhoz. Közöm. Pál társaival bebarangolta a Lélek irányításával az akkor ismert lakott Kisázsiát, Macedóniát. Számos helyen hosszasan tanított, de feltámasztott halottat is, gyógyított stb. Látomásban tudatosul benne, hogy szabadságától megfosztják. Nem idegeskedik miatta. A pályát megfutotta. Nagy lélek.

A humor attól az, ami, merthogy a végén csattan a poén. Ugyanúgy, mint a karikás ostor. Visszájára fordul, és nagyot szól.
Néhány példa: A Fülesbagolyból: 
– Morbid: A történet szerint a lábamputálás után a sebész azt mondja a betegnek: Van egy rossz hírem: Amputáltuk egyik lábát, és egy jó: komoly érdeklődő van a fél pár cipőjére. Ám itt nem így folytatódik. Beteg: Mondja előbb a rosszat! Tévedésből a jó lábát vágtuk le. No, és mi a jó hír?  Gyógyul a rossz.
Elég mocsok viccek ezek, úgy hogy „ugorgyunk” – mint mondta a regényhős, Pósalaki bácsi.
Öreg milliomost faggat a riporter: - Hogy szerezte a vagyonát? - A válság közepén pénzecskémen almákat vettem. Kifényesítettem őket, és két dollárért eladtam őket. Másnap a 2 dolláron megint almákat vettem... – ...És addig csinálta, amíg milliomos lett? – Fenét, csak egy hétig. Aztán a feleségem apja meghalt, és ránk hagyott tízmilliót.
Még nincs vége.
Most már még finomabb humort kínálok, persze ezt Chesterton írta: „A gyermekek hálásak a Mikulás bácsinak, amikor harisnyáikba játékot vagy édességet rejt. S én ne lennék hálás Mikulás bácsinak, amiért harisnyáimba két csodás lábat rejtett ajándék gyanánt?... születésnapunkra szivart vagy papucsot ajándékoznak nekünk. S én nem köszönhetem meg senkinek a születésnapi ajándékot: hogy megszülettem?” Lapokkal odább ilyen szépen ír a nőkről: „egyetlen nőhöz ragaszkodni túlságosan csekély ár azért az óriási dologért, hogy egyáltalán nő van a világon.” Lám, ez már nem is humor, de szellemes. Egyedi látásmódját mutatja ez a tétele: „A gyermek nem azért lóbálja ritmikusan a lábát, mert nincs benne elég élet, hanem azért, mert túlteng benne. Mivel a gyerekekben buzog az életerő, folyton azt mondják: «Még egyszer».”
Ízelítő az ApCsel 19. f.-ből:
Pál Efezusba utazik
Apolló Korintusban maradt. Pál Efezusban megkérdezte: Megkaptátok a Szentlelket, amikor hittetek? Nem is hallottuk, hogy van Szentlélek – felelték. – János keresztségét vettük ...megkeresztelkedtek Jézus nevére. Pál rájuk tette a kezét, és leszállt rájuk a Szentlélek, prófétáltak ezek... tizenketten.
Pál efezusi működése
a zsinagógában ... megkötötték magukat, gyalázták a tanítást, otthagyta őket... Tirannusz iskolájában két esztendeig Ázsia minden lakója... hallotta az Úr szavát. Az Úr csodákat is tett Pál által: betegekre tették az általa használt törülközőket és fejkendőket, és a betegség elhagyta őket, a gonosz lelkek meg kiszálltak belőlük... zsidó ördögűzők a megszállottakra ráolvasták Jézus nevét, de a gonosz lélek visszavágott: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?” ... a megszállott ember elbánt velük: meztelenül és sebekkel borítva menekültek... Sok hívő beismerte  mesterkedéseit. A bűbájosok könyveit elégették. Ezek értékét ötvenezer ezüstre becsülték... az Úr szava egyre terjedt, megszilárdult. Pál tervezte: Macedónián, Acháján át megy Jeruzsálembe, és Rómát is akarta látni...  Timóteust és Erasztuszt Macedóniába küldte, maga meg még Ázsiában maradt.
V. JÉZUS KRISZTUS FOGLYA
Demeter lázadása
... Demeter, az ezüstműves Artemisz-templomocskákat készíttetett iparosokkal... így szólt: „Emberek, ...Pál okoskodásai miatt Ázsiában ... szakmánk tönkremegy és Artemisz fölsége csorbát szenved, ...A városban nagy lett a felfordulás. ... Gájuszt és Arisztarchuszt, Pál kísérőit is magukkal hurcolták. ... Végül a jegyző csillapította le a tömeget ...ha van valami panasz valaki ellen, vannak törvénynapok és helytartók, tegyenek panaszt ott... Ha más a baj, népgyűlésen lehet elintézni. Mert különben annak a veszélynek tesszük ki magunkat, hogy a mai zavargás miatt bevádolnak bennünket, és nincs semmi érvünk, amivel megokolhatnánk ezt a csődületet.” Ezekkel a szavakkal ...és feloszlatta a gyűlést. Közöm. – Pál megkeresztelte, majd megbérmálta az efezusiakat. – Gyógyító, tisztító karizmájával élt. – Az ötvösök üzletét rontja. – Őket a jegyző lecsillapítja.   Pál hatalmas térítő munkát végez a Lélek erejével. Nem sajnálja az idejét, két évig tartózkodik körükben. Rómába vágyik. A missziós munka ma is folyik. Más eszközökkel, más módszerekkel, de mindig a kegyelem az, ami megérinti a keresőket.    

Kedveseinkkel felkerestük kedveseinket, kedvenc tartózkodási helyükön a Balaton mellett: Keveseink kedveskedtek. Kibővültünk majd fogyatkozunk, s kedvesen búcsúzkodtunk.
Társaságukon túl mindig keresem azt a természetben, aminek itthon nyoma sincs. Legkedvesebb árnyéka egy strandbeli platánnak volt, legsziporkázóbb hajnal pünkösdkor ért, legszebb üllőfelhő a tó felett mutatkozott, zöldgyíkot láttam, de nem várta meg, hogy lefotózzam, miként több sikló sem mutatta portréját a kedvemért. A békák igen, a fecskék majdnem, szerencsére a növények nem tudtak elszaladni. Nagyon kedves és alighanem illatos a Virágkáka (Butomus umbellatus), majd mutatom, de a szekfű is szépen siratta, hogy elállt az eső. Más zöldeket megröntgenezett a nap, s elég jó képek keletkeztek. Sajnos nem sikerült lefényképeznem azt az apró legyet, amely a diólevél napos oldalán sétált föl-alá. Éles rajzolatú vetületben mutatkozott a parányi jószág. De hát semmi sem tökéletes. A fotósnak meg kell alkudnia a sorsával, olykor csak ránézünk a szépre, de mielőtt bármit tehetnénk, elillan. Ilyenkor a szemlélés szépségével kell megelégednünk, és elismerni, hogy minden múló, minden efemer.
Hajnalban a tó felől fújt a szellő, a nádas és a víz szagát fújta felénk. Megszólaltak a fülemülék, a rigók, galambok burukkoltak, felébredtek a sokasodni vágyó szitakötők. Szólóban, akár a drónok, páros repülésük pedig a megtermékenyítés maga. Megjelentek a bögölyök is, három megcsípett, a negyedik nem. Mind halálát lelte tenyerem alatt (Dögölj, bögöly!).    
Időjárás. Mi tagadás, jár az idő. Nagy viharok, erős kisugárzás, hatalmas napfény (s ver a hír, hogy az USA kilépett a klímaegyezményből).
Igaza van hát a sárga könyv nótájának: „Az Úr jósága, hogy élünk még a földön, mert nagy az ő irgalma...”
Tapasztaljuk naponta a megújuló csodát.
Hazafelé vonatozva pl. a mellettünk ülő lányok mindegyike felajánlotta ülőhelyét egy idősebbnek. Egyikük elutasíttatott, másikuk eredménnyel állt fel. Van ilyen „bezzeg az ő idejükben” is.         
Ízelítő az ApCSel 18. f.-ből:
A korintusi egyház alapítása
Pál Korintusban találkozott  Aquilával és Priszcillával... Hozzájuk költözött, mivel sátorkészítés volt a mesterségük. Szombatonként felszólalt a zsinagógában, meggyőzte a zsidókat és a görögöket. ... káromlásaikra azt kiáltotta: ... Mostantól a pogányokhoz fordulok ...az Úr álmában felszólította Pált: beszélj, Én veled vagyok, senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked, mert sok emberem van ebben a városban. Ott maradt hát másfél évig, és hirdette az embereknek az Isten szavát.
Gallió prokonzul előtt
Amikor Gallió volt Achája helytartója, a zsidók Pált vádolták: „Ez arra próbálja rábeszélni az embereket, hogy a törvényen kívüli módon tiszteljék az Istent. Gallió: „Ha valami törvénytelenségről vagy gonosztettről volna szó, akkor meghallgatnálak benneteket, de ilyesmiben én nem akarok bíró lenni. Elkergette őket. Erre a görögök nekiestek a zsinagóga elöljárójának, és agyba-főbe verték. Gallió nem törődött vele.
Visszatérés Antióchiába
Pál Priszcillával és Aquilával Szíriába hajózott. Kenkreában lenyíratta a haját, mert fogadalmat tett. Efezusban vitába szállt a zsidókkal... Efezusból Cezáreába, onnan Jeruzsálembe, aztán Antióchiába ment.
A harmadik út
bejárta Galácia vidékét és Frígiát...  Közben Apolló érkezett Efezusba, aki csak János keresztségéről tudott. Bátran tanított a zsinagógában. Priszcilla és Aquila meghallották, elhívták magukhoz, és pontosabban elmagyarázták neki az Isten útját. Apolló Achájában a nyilvánosság előtt ügyesen megcáfolta a zsidókat: az Írásokból bebizonyította, hogy Jézus a Messiás. Közöm. – Pál kikupált kétkezi munkás volt. Kismesterséget űzött. Így a jég hátán is megélt. – A „fontatlan” események rögzítése is hitelességét igazolja. Pál fogadalomból lenyíratja haját. – Mindig a zsidókhoz fordult, és csak utána a pogányokhoz. – Ha kellett kitartóan helyben maradt. Korinthoszban pl. másfél évig. Kitapintható, ahogyan a Lélek vezeti döntéseiben.  

Néhány csepp Chesterton:
„A modern világ tele van a régi jó keresztény erényekkel, melyek megháborodtak, éspedig azért, mert elszigetelték őket egymástól. Mindegyik a maga kósza útjára kelt.” Teszem hozzá, hogy ma tényleg divat a vallásmix, úgy hívják, hogy ezoterika. „Ebbül is egy kicsit, abbul is egy kicsit” mondaná Schneider úr a Hyppolitból.
Pl. az alázat sincs a helyén. „az embernek pontosan azt a részét állítják előtérbe, melyet nem volna szabad előtérbe állítani – vagyis önmagát, s abban kételkedik, amiben nem volna szabad kételkednie, vagyis az Isteni Értelemben.”
Egy logikus levezetése: „Ha minden szék teljesen különbözne egymástól, nem mondhatnánk azt, hogy ’minden szék’.”
Nietzschéről: „N. azzal a képtelen gondolattal állt elő, hogy amit valaha az emberek, mint jót kerestek, azt mi most rossznak nevezzük. ” Lejjebb: „Olyan ez, mintha arról vitatkoznánk, hogy Milton-e a puritánabb lelkű, vagy a malac kövérebb.” Nekem a megkevert közhely jut eszembe: Mindenütt jó, de legfehérebb a konyhakredenc.
És még: „A pragmatista azt mondja az embernek, hogy arról gondolkozzon, amiről gondolkoznia kell, és ne törődjön az Abszolútummal. Igen ám, de az Abszolútum pontosan egyike azoknak a dolgoknak, amelyekről gondolkodnunk kell.”
Nietzsche halála okán: „Aki nem engedi, hogy meglágyuljon a szíve, annak meglágyul az agya.” Ebből a chestertoni mondatból született a vicc? A bukásra ítélt így könyörög: Tanár úr, lágyuljon meg a szíve! Tanár: Nem a szívemmel osztályozok, hanem az agyammal. Diák: Akkor lágyuljon meg az agya!
***
Ma itthon ventilátorok és huzat,
holnap talán légkondis vonat.
Ízelítő az ApCsel 17. f.-ből:
Pál Tesszalonikában
Útjuk: Amfipolisz, Apollónia, Tesszalonika. Pál beszélt nekik az Írásokról...Néhányan hittek közülük, ezek Pálhoz meg Sziláshoz csatlakoztak egy sereg göröggel és jó pár előkelő asszonnyal együtt. Á a zsidók irigységükben összeszedték a börtöntöltelék népséget, és csődületet támasztva felizgatták a várost: a világfelforgatók itt is megjelentek, s azt hangoztatták, hogy más a király, Jézus.
Pál Bereában
Bereában a zsidók ... naponta forgatták az Írásokat, hogy csakugyan úgy van-e. Sokan megtértek közülük, és az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is igen sokan. A tesszalonikai zsidók megtudták, itt is felizgatták a tömeget, és nyugtalanságot szítottak. Szilás és Timóteus ott maradtak. Pál Athénbe ment.
Pál Athénban
Pálnak megrendült a lelke a bálványokkal tele város láttán. ...a téren ... Jézust és a feltámadást hirdette. Erre az Areopáguszra vitték: mi az az új tanítás, amit hirdetsz? ... Az athéniak azzal töltötték az  időt, hogy újdonságot mondjanak vagy halljanak.
Pál beszéde az Areopáguszon
Pál az Areopágusz közepére állt és elkezdett beszélni: Athéni férfiak! Látom, hogy ... vallásosak vagytok... Nos, én azt az Istent hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül tiszteltek... ő az ég és föld Ura. Nem kívánja emberi kéz gondoskodását, mintha szüksége volna valamire, hisz ő ad mindennek életet, levegőt és mindent... nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk, ahogy költőitek is mondják: „Mi is az ő nemzetségéből valók vagyunk.” ...meg kell térnie mindenkinek... egy nap igazságos ítéletet ül a világ fölött egy arra rendelt férfi, aki feltámadt a halálból... Azt mondták: „Majd még meghallgatunk máskor is erről.” ... csatlakoztak hozzá, Areopagita Dénes és egy Damarisz nevű asszony, és még mások is. Közöm. A zsidók egy része felháborodott Pál tanításán, más részük forgatta az ószövetségi bizonyítékokat és megtért.  Érdekes, hogy a felbujtás nem mai polgári kezdeményezés. Kétezer éve is éltek vele a békétlenkedők. Areopáguszon Pál ékesszóló beszédet mondott, csekély eredménnyel. Bár a néhány megtérő és a név szerinti kettő vajon tényleg csekély eredmény? Ez itt a kérdés. A pünkösdi több ezerhez képest, a mai missziók munkája nyomán megtérőkhöz képest... 

Volt rá eset, hogy megcsíptem magamat, vajon nem álmodom-e? Chesterton írja: „Képzeljünk el egy embert, aki abban a hitben él, hogy mindig álmodik. ..semmiféle pozitív bizonyítékkal nem tudnánk meggyőzni őt arról, hogy nem álmodik, éspedig egyszerűen azért, mert nincs az a bizonyíték, melyről ne gondolhatná, hogy azt is álmában kapta. Ám, ha emberünk felgyújtaná Londont, s aztán közölné velünk, hogy gazdasszonya perceken belül meghívja vacsorára, bizony nyakon csípnénk.... Az ilyen ember egész élete hamis.”   
Sokan írtak már arról, hogy vagy valami így lesz, vagy sehogy se lesz. K. Rahner pl.: „A XXI. sz. embere vagy misztikus lesz, vagy nem lesz.” Hasonlót fogalmaz Chesterton is: „Amíg van benned miszticizmus, egészséges vagy; ha a misztériumot kipusztítod, utat nyitsz a morbiditásnak. ... Ha elénk kerül két igazság, mely látszólag ellentmond, elfogadjuk mind a kettőt, a köztük levő ellentmondással együtt. Szellemi látásunk sztereoszkópikus. Két különböző képet látunk, ezért látunk jobban. Csodáljuk az ifjúságot, mert az, és az öregkort, mert nem az.” Nemrégen idéztem Th. Mertont, aki a hit ezer és egy paradoxonját említi. Lám, nincs egyedül.
Ízelítő az ApCsel 16. f.-ből:
A kis-ázsiai út
Pál eljutott Derbébe és Lisztrába is. Itt találkozott Timóteussal .. magával akarta vinni, ezért a környékbeli zsidókra való tekintettel körülmetéltette...  sorra járták a városokat ...a hívők száma napról napra nőtt. A Szentlélek megtiltotta, hogy Ázsiában hirdessék az Isten szavát, ezért Frígia és Galácia, ... Mízia, Troász következett. Pál látomása: Egy macedón férfi kérte: „Gyere át Macedóniába, és segíts rajtunk!” ...biztosak voltunk benne, hogy az Isten rendelt oda, hirdetni az evangéliumot.
Pál Filippibe érkezik
Troász, Szamotrákia, majd Neápolisz, következett, onnan pedig Macedóniába Filippibe mentünk. Szombaton kimentünk a folyóhoz, az imádkozóhelyre... Lídia bíborárus asszony szívét megnyitotta az Úr, háza népével együtt megkeresztelkedett, aztán kért minket: „Ha nézetetek szerint az Úr híve vagyok, térjetek be házamba, és maradjatok nálam.” És erővel rá is vett erre minket..vendégül látva házában.
Pál és Szilás bebörtönzése
Pál után szaladt egy jósnő... Pál rászólt a lélekre: „Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, menj ki belőle!” A jósnő gazdái ...Pált és Szilást a fórumra hurcolták, vádolták: „Ezek a zsidó emberek zavart keltenek városunkban...  A bírák megvesszőztették, majd börtönbe vetették őket, lábukat kalodába szorították.
Pál és Szilás kiszabadulása
Pál és Szilás éjfélkor imádkoztak és zsoltárt énekelve dicsőítették az Istent, a foglyok meg hallgatták őket. földrengés támadt, az ajtók kinyíltak, mindenkiről lehullott a bilincs... a börtönőr ...meg akarta magát ölni, mert azt hitte, hogy a foglyok megszöktek. Pál: Ne tégy kárt magadban, hisz mind itt vagyunk! Az őr kivezette őket: Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek? Higgy Jézus Krisztusban, és üdvözülsz te is, a tieid is! – válaszolták... ő kimosta sebeiket, s rögtön megkeresztelkedett, hozzátartozóival együtt... börtönőr: Üzenték a bírák, hogy engedjelek benneteket szabadon. Pál: Ítélet nélkül megvesszőztettetek jóllehet római polgárok vagyunk ... Jöjjenek és kísérjenek ki maguk... a bírák megijedtek, kikísérték őket, kérve, hogy hagyják el a várost. A börtönből kiszabadulva Lídiához tértek be, viszontlátva megvigasztalták a testvéreket, és útra keltek. Közöm. – A Lélek közvetlen vezetését élvezik, parancsait teljesítik. Olyan ez mint a csodálatos halfogás. Engedelmeskednek, ezért hálójuk megtelik hallal. Itt is. hirdetik és nem elvárható hatásfokkal. – Pál önérzetes római polgár. Nem áll rá az elsunyításra. Adják meg a hivatalból kijáró tisztességet. Győzött.   

Pislákoló szellemi életem merő vibrálás. Mivel hosszabb egy dologra figyelés (pl. könyv lektorálás) ritkán adódik, próbálom időmet maximálisan kihasználni. Közben csapongok, mint az egyik virágról a másikra szálló lepke, hátha ott jobb a nektár. Próbálkozom internetes anyagokkal, és különféle könyvekkel, várva hogy valami megérintsen, megszólítson. Érdekes módon a közelmúltban két interjú érintett meg, noha hozzám az írott anyagok állnak közel, kevéssé a videók. Tehát két interjú hatott rám, az egyik elég kemény volt: valaki szembesült saját halálával (haldoklásával, ki tudja, a halálból még senki sem jött vissza, bár ezt is ki tudja?), elég dermesztő dolgokat említett. A másik interjúalany Floribeth Mora Díaz Costa Rica-i asszony spanyolul számolt be arról, hogy Karol Wojtyla közbenjárására hogyan szabadult meg agyvérzésétől egy pillanat alatt. Az volt az érzésem, ha hihetett annak, hogy az orvosok gyógyítanak, hívőként miért ne hihetett volna abban, hogy a pápa közbenjárására Isten képes meggyógyítani. Sok más hangzó-látható anyagot is megnéztem, de azok felejthetőknek bizonyultak.
Így csapongok a könyvek között válogatva is. Hol  magyar novellákat forgatok, mert úgy vélem, ezek valamit a közelmúlt (50 év) valóságából mutatnak meg, hol felkapom Alacoque Margit életének összefoglalóját. Majd leteszem, mert túlságosan bizarrnak érzem a történetet.
Tegnap Domi (3) leemelt szokása szerint két kötetet az általa elért polcról. Az egyik Teilhard de Chardin-válogatás volt, a másik Chesterton Igazságot! (Doxology) c. munkája. Azt kérte a fiú, hogy valamelyikből meséljek neki. Ezt ugyan nem tettem, de másodszor is nekiugrottam az utóbbi könyvnek. Merthogy szellemesnek találtam paradox állításait. Így ír: Egy kiadóban hangzik el: Ez az ember még sokra viszi; hisz önmagában.”  És próbálja igazolni, hogy az ilyen emberek a bolondok háza irányában haladnak.  Még alighanem meg fogom idézni. 
***
Egy korábban sose hallott szó: csepőte, fejlődő bokrok neve, benne a cseperedik bújik meg.
***
Egy sajátosan magyar ragozás:
Adj ennem! Adj nekem enni értelemben. Ám megtévesztően hasonlít a ragozása az igékéhez.
ennem, innom, enned, innod, ennie, innia, ennünk innunk, ennetek, innotok, enniük, inniuk. 
Minden igéhez járulhatnak ezek a végződések, szeretnem, mennem, látnom, járnom, másznom, felejtenem, stb... Igazából főnévi igenevek és a nekem neked, neki stb.-t vonja össze.
Ugyancsak érdekesek a szeretlek típusú igék: felejtelek, észrevettelek stb, stb.
Nem ragozhatók, értelmetlenek is volnának.
 Ízelítő az ApCsel 15. f.-ből:
Vita Antióchiában
Néhányan...: Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek... zavar és nagy vita...Jeruzsálemben e vitás ügyben fordultak Pál és Barnabás az apostolokhoz. Pál és B. elbeszélték a pogányok megtérését. Ezzel nagy örömet szereztek minden testvérnek. Jeruzsálemben szívesen fogadták őket...
Az apostoli zsinat
Péter: Testvérek! ... az Isten tanúsította, hogy nekik is megadja a Szentlelket, éppúgy, mint nekünk... miért akarjátok hát a nyakukra rakni az igát? ... meghallgatták Pált meg Barnabást, hogy milyen csodákat tett általuk az Isten a pogányok között... Jakab: ...írva van: ... a sátrat felállítom, hogy keresse az Urat minden nép... akik a pogányságból tértek meg, ... tartózkodjanak a bálványoktól,... a paráznaságtól, a fojtott állattól és a vértől. ... az apostolok az Antióchiában megtértekhez: ...Hallottuk, hogy közülünk néhányan... megzavartak titeket, ...ezért Barnabásunkkal és Pálunkkal elküldtük Júdást és Szilást, ők majd elmondják: tartózkodjatok a bálványoknak áldozott eledeltől, a vértől, a fojtott állattól és a paráznaságtól... Jó egészséget!
A határozatok kihirdetése
Antióchiában... örömmel olvasták a vigasztaló sorokat. Júdás és Szilás ...beszédeikben vigasztalták és erősítették a testvéreket... majd megváltak tőlük... De Pál és Barnabás Antióchiában maradtak,
IV. PÁL MISSZIÓS ÚTJAI
Pál elindul második útjára... Barnabás magával vitte Márkot Ciprusba. Pál Szilást választotta társául, és ... útra kelt. Bejárta Szíriát és Kilikiát, és megszilárdította az egyházakat. Közöm. – Az első zsinat a jeruzsálemi, amelyen határoztak, a pogányságból megtért Krisztus-követőknek nem kell zsidó hagyományokat követniük. Örömmel vették az érintettek a könnyebbséget. – Barnabás és Pál összekülönböznek. Útjaik elválnak.  Pál Szilással társul. Nem minden szent dolgozik azonos stílusban. Sőt. Pál utóbb figyelmeztet is: Apolló vet, Pál ültet, de ez súlytalan. Jézusé a dicsőség.   

Az élet változatos. Olykor kiszámíthatatlan, olykor meglepő. Meglepett, pl. hogy a tévé többször megmutatta, hogy a Mosoni-Duna mentén mekkora a szúnyoginvázió, és hogy gyérítésükre nincs a helyi önkormányzatoknak elég anyagi ereje. Másik hírben azt hallom, hogy a hivatalosságok június 1-től irtani kezdik a szúnyogokat többek között ott is. A harmadik meglepetés a valóság. Tegnap 30-án megjelent egy kétfedelű gép a Római felett, (Óbuda) és szórta az égi áldást. Nekünk áldás, a szúnyogoknak kevésbé.
Amit nem értettem: Minek napokat várni az irtással, amikor mutatja a kamera, hogy a nyilatkozót és mindenkit felfalnak a vérszívók. Megszűnt a kajakozás a mosoni térségben, megszűnt a kerti munka, mert az emberek nem kívánkoznak ki a lakásuk oltalmából.
A szúnyog pokolfajzat tud lenni. Ez ügyben két furcsa élményem van. Ez egyik a határ túloldalán lévő Bényhez kötődik. Egy alkalommal ott éjjeleztünk. Apró szúnyogok csipkedtek, de kétszer olyan erősen kínoztak, mint a szokott gyötrő szúnyogok.
A másik kb. 40 éve történt. Állunk a gyümölcsszedést követően immár sötét este a velence-fürdői vasútmegállóban. Várjuk a vonatot. Késik. Mi majd megőrülünk a ránk törő szúnyoginvázió miatt, a vonat meg egyre késik. Minden újabb pillanat valóságos gyötrelmet hozott. Lesöpörtem magamról száz bestiát, de azon nyomban újabb száz támadott meg. És ez tízpercekig így történt. Végül befutott a szerelvény. Nem állítom, hogy steril környezetbe kerültünk a lehúzott ablakú vagonokban, mindenesetre győztük immár csapkodni a minket támadókat, no meg hűsített is az esti menetszél.
Hogy mekkora szenvedést okoznak ezek a vérszívók... Olvastam valahol, hogy a GULAG-intézmények némelyikében a vétkesnek minősített rabokat moszkitóinvázió idején félmeztelenül kikötöttek egy póznához. Talán bele is haltak a folyamatos sebződésbe.     
Csak egy szúnyogcsípés az egész, szokták mondani a gyerekeknek a védőoltás beadása előtt. Hát vannak eléggé komisz szúnyogcsípések és nem is korlátozódnak egyre.
Ízelítő az ApCsel 14. f.-ből:
Pál Ikóniumban
Ikóniumban ... zsidók is, görögök is tömegesen fogadták el a hitet. Az Úr... megengedte, hogy kezük által csodák és jelek történjenek. A város lakossága megoszlott: a zsidók vezetőik arra készültek, hogy megkövezzék őket. De... elmenekültek Likaóniába: Lisztrába, Derbébe és hirdették az evangéliumot.
Pál Lisztrában
Lisztrában élt egy születése óta béna ember, ... Pál látta, hogy erős a hite... azért felszólította: „Állj rá egyenesen a lábadra!” Az talpra ugrott, és tudott járni... a tömeg: „Az istenek leszálltak hozzánk emberi alakban!” Barnabást elnevezték Zeusznak, Pált meg Hermésznek. A pap bikaáldozatra készül. Barnabás és Pál: m is emberek vagyunk, és azt hirdetjük, hogy a bálványoktól forduljatok az élő Istenhez, aki az eget, a földet és a tengert alkotta s mindent, ami csak van benne. ... utánuk jött néhány zsidó. Ezek úgy fellázították a tömeget, hogy megkövezték Pált... azt hitték, hogy meghalt, de amikor a tanítványok köréje gyűltek, eszméletre tért, és visszament a városba.
Pál visszatér Antióchiába
Másnap Derbében hirdették az evangéliumot, sok tanítványt szereztek, majd visszafordultak Lisztrába, Ikóniumba és Antióchiába. Erőt öntöttek a tanítványok lelkébe, bátorították őket, hogy tartsanak ki a hitben, mert „sok szorongatás közepette kell bejutnunk az Isten országába.” Az egyházak élére (kézrátétellel) elöljárókat rendeltek, ... és az Úr oltalmába ajánlották őket, akiben hittek. Áthaladva Pizídián Pamfíliába jutottak, majd Pergében hirdették az Isten szavát, lementek Attáliába. Innét Antióchiába hajóztak, ahonnan útra keltek, ...összehívták az egyházat, elbeszélték, mi mindent tett az Isten általuk, s hogy a pogányok előtt is kitárta a hit kapuját. Közöm. Az apostolok lován, s ha kellett hajóval közlekedtek a hittérítők. Mekkora megérintettség kellett ahhoz, hogy a megkövezést is vállalva szakadatlan lelkesedéssel hirdették az Isten országát. Azt gondolom, hogy ez is kegyelmi kérdés. Aki keresztényeket öletett (Saul), most túlél egy megkövezést (Paul). De nem érdekli, sőt kitüntetésnek éli meg, hogy méltó volt Krisztusért szenvedni. Tegnap a Pax-tévében szó esett arról, hogy hogyan van jelen a Szentlélek ma a közösségekben. Ma is történnek látványos dolgok, sokszor meg csendben esnek a történések, de esnek.

Ami nincs az interneten, az talán nincs is. Csakugyan ott tartunk, hogy az internet, a youtube, a facebook előtt üldögélve leélhetnénk teljes életünket, ha gondoskodna valaki arról, hogy anyagcserénk helyben rendeződhessék, mint állítólag XIV. Lajosé, és székünk szükség szerint hátradönthető volna, hogyha mégis ránk törne az álmosság, kedvünkre kialudhassuk magunkat. Helyben a hírek, a hirdetések, a pletykák, az egymással feleselő vélemények, a politikus megfogalmazásúak, és az alpáriak, a könnyű és nehéz zenék, a fekete-fehér és színes filmek, a könyvtárnyi könyv, az állatkedvelők kedvencei, a szép kertek, ligetek, vad hegy-, kiaszott síkságok, szociofotók, csendéletek, idillek, agresszív klipek, rejtvények, mindenféle szemrontó játékok. Egy nincs jelen. Az én személyes hivatásomra való rámozdulás, az erőfeszítések megtételének az esélye.  Ülök a monitor előtt. Néha felállok. Az fogalmazódott meg bennem, hogy mintha kezdeném unni a virtuális világ kínálatát. Kell egy jó zene, másodperceken belül hallhatom, láthatom. Szeretnék egy filmet megtekinteni. Ugyanez a helyzet. Rádióműsort hallgatni? Tévéközvetítésbe bekapcsolódni? Milyen nyelven kívánom?
Erősödő ellenkezés ébred bennem. Nem kívánom hallani, nem kívánom megnézni, semmilyen nyelven, se rádióadásként, se klipként, se videóként, se tévéműsorként. Alighanem az teszi ellenszenvessé az egész műbalhét, hogy erőfeszítések nélkül jutok a tartalmak és formák legszélesebb választékához. Márpedig az ember azt szokta meg, hogy valamit valamiért. Vö. Madách: „Mondottam, ember, küzdj, és bízva bízzál.” Tehát ingyen nem kell. Nem kell mindig, nem mindig kell, mindig nem kell.  
Ez még akkor is így van, ha tudomásul kell vennem, hogy elég régi vagyok. Tehát hallásom már nem a régi, látásom nem a régi, mozgáskultúrám se a régi, teljesítményeim se a régiek. Egészen újak...
Ízelítő az ApCsel 13. f.-ből:
III. BARNABÁS ÉS PÁL MISSZIÓS ÚTON. A JERUZSÁLEMI ZSINAT
Barnabás és Saul kiválasztása
Az antióchiai egyházban... istentiszteletet tartottak, amikor a Szentlélek: „Rendeljétek nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyet szántam nekik!” 
Saul Ciprus szigetén
A Szentlélektől küldetve Szeleukiába, Ciprusba, Szalamiszba értek Bejárták Páfuszig a szigetet... Itt Szergiusz Paulusz helytartó magához kérette Barnabást és Sault, hogy hallja az Isten szavát... Elimász, a varázsló azon volt, hogy elfordítsa a helytartót a hittől. Erre Saul, azaz Pál: Ördög fia, ...most megvakulsz, és nem látod a napot egy ideig. Azon nyomban megvakult... A helytartó látta, hívő lett, lenyűgözte az Úr tanítása.
A pizídiai Antióchiában
Pál és kísérői Páfuszból a pamfíliai Pergébe hajóztak... eljutottak a pizídiai Antióchiába. Itt a zsinagógában ...beszéltek! Pál összefoglalja az ószövetséget ... eladdig, hogy  Dávid utódai közül támasztotta Isten Izraelnek megváltóul Jézust. ... az üdvösségnek a híre a zsidóknak szólt. De Jeruzsálem vezetői... ítéletükkel beteljesítették a próféták szavát...  Bár semmi halált érdemlő bűnt nem tudtak róla, mégis halálát kérték Pilátustól. Miután így minden beteljesedett, amit róla írtak, levették a keresztfáról és sírba tették. De Isten feltámasztotta a halálból,... mi azt az ígéretet hirdetjük nektek, melyet az atyáknak tett az Isten, aki feltámasztotta Jézust...Tudjátok meg hát, hogy általa a bűnök bocsánatát hirdetjük nektek. ... a zsidók és az istenfélő jövevények közül sokan a nyomukba szegődtek Pálnak és Barnabásnak. Ezeket arra biztatták, hogy tartsanak ki az Isten kegyelmében. A következő szombaton ... meglátva a nagy tömeget, irigység fogta el a zsidókat... s rágalmakat szórva próbálták Pál szavait meghazudtolni. Pál...: Akkor a pogányokhoz fordulunk: A pogányok világosságává tettelek, hogy üdvösségük légy egészen a föld végső határáig. – mondja az Úr... a pogányok örültek, és hittek is... Elterjedt az Úr szava az egész környéken. A zsidók Pált és Barnabást  elűzték a vidékről. Ők lerázták lábukról a port, és Ikóniumba mentek. A tanítványokat eltöltötte az öröm és a Szentlélek. Közöm. Pál megindul első térítő útjára. Csak úgy röpködnek a helységnevek. Pál mindenütt erővel és ékesszólóan hirdeti Jézus tanítását. Bemutatja a krisztusi elveket először a zsidóknak, majd elutasítás miatt a pogányoknak. Kitapintható a kegyelem: Olyan gyors ütemben folytatódik a megtérések sorozata. Pál felismerte és használta karizmáját. Mindünknek ez a feladata. Ugyanez a Pál a karizmákról (képességek a közösség javára) írja: Minden karizmánál magasztosabb adományt mutatok nektek. És következik Pál szeretethimnusza. Ez a legáltalánosabb és mindenkinek kötelező karizma. Szeretni a közösséget, a többieket, vagy más megfogalmazásban: Szeretni mindig lehet.
Tagadhatatlan!!!