1. Mielőtt félreértenéd, ide írom, nem magam előtérbe helyezésére írom ide: Napi áldozó vagyok már nagyon rég óta. Ha nem akarom, hogy saját ítéletemre és kárhozatomra vegyem magamhoz az Úr testét, akkor aszerint élek is. Ha aszerint élek, nem vagyok halált hozó bűnben. Ha nem vagyok ekkora bűnös, nem kell gyónnom. De kell, mert előíratik: legalább húsvét táján kötelező. Nem mehetek be azzal a fülkébe, hogy feltehetően nincs halálos vétkem, mert 1. tudnék róla, 2. egész lelkiismeretem rosszul érezné magát. 3. Ha tudnám, hogy van ilyenem, és ez szentségtörésre visz, nem mernék áldozni.
Én is tudom, hogy Assisi Szent Ferenc igen nagy bűnösnek tudta magát. Azért az igen nagy bűnösséget hadd értelmezzem úgy: nagy különbségként élte meg teremtményi esetlegességét Isten végtelenségéhez, Teremtő mivoltához képest. Igen, végtelen nagy a különbség. Ráadásul rosszrahajló is a természete minden embernek az eredeti bűn következtében. Mégis. Ha naponta mer áldozni, akkor nem mehet be bűnbocsánatért azzal, hogy egy utolsó bűnös, mert ez nem volna helyes alázat, ez szemforgatás volna.
Azt gondolom, az az érv sem állja meg a helyét, hogy aki egész évben csak néhányszor fürdik, rendkívül büdös. Azért hamis ez az érvelés, mert a pápa szerint: aki rendszeres imádkozó, az üdvözül (sőt: teljes búcsút nyer halálában), a bűn eltörlésének még más módjai is vannak: pl. éppen az áldozás, pl. önként vállalt vezeklés, pl. jócselekedetek, tökéletes bánat felindítása stb. Ezért nem igaz az éves tisztálkodás. Az Oltáriszentség vétele pl. személyes találkozás a szentségi Jézussal. Ha a találkozás létrejön és kérem Őt: tisztítson meg engem, nemde megteszi?
Inkább azt gondolom, mindezek felvetése azt tükrözi, hogy ezen a témán nem akarnak vagy mernek elgondolkozni felelős eleink. Nem tudom: miért. Pedig megérne egy misét, hogy ne feszengjünk a nem nekünk való ruhában.
2. A násznép nem böjtöl, amíg vele van a vőlegény. Tudjuk, ki a násznép. Tudjuk, ki a Vőlegény. A kérdés: Vele van? Velünk van? Itt van köztünk, bennünk?
Benne élünk, mozgunk, vagyunk - mondja Szent Pál. Közöttetek vagyok mindennap a világ végeztéig - mondja Jézus.
Ádventban hogyan várjuk azt, aki minden misén köztünk van, minden áldozáskor bennünk van? Nagyböjtben miért kell eltávolodnunk Tőle? Avagy nem kell? De akkor velünk van a Vőlegény. Nem akarok ezeken rágódni, de attól még nem oldódnak fel a bennem érlelődő felvetések. A szőnyeg alá söpörhetem, de mit érek vele. Meghallgathatok valakit, de vajon tud-e engem meggyőző gondolatokat felvetni. Esetleg pontatlan a fordítás?
Arra gyanakodom, hogy még sok mindent nem ismerünk, és nem is fogunk, csak tükör által homályosan. Eddig legtöbb, amit valaki mondott ezekről: Ha nem tudunk valamit, mondjuk meg becsületesen, hogy nem tudjuk, és kész.
Utolsó kommentek