Kedves
BG!
Nagyon élveztem cikkét (Új Horizont 3. szám).
Közöttük van egy szólástípus, melyet újdonságképp ismertet. Ugyanis azt írja
többek között, idézem:
„Nehogy
már a csörgő rázza a gyereket. ... Ezeknek a szólásoknak az alapja talán egy
elszólás lehetett: valaki ahelyett, hogy a gyerek rázza a csörgőt, azt mondta,
a csörgő rázza a gyereket. S ettől fogva nem volt megállás.”
Muszáj ideidéznem az Ószövetségből Izajást, akinek szófordulatai
kísértetiesen hasonlítanak a mai szólásszerkezethez.
Én őt tekintem az efféle szólások eredeti forrásának.
Íme:
Vajon hősködik-e a fejsze az előtt, aki vág vele? Vajon szembeszáll-e a fűrész
azzal, aki húzza? Mintha a vessző meglendíthetné azt, aki megragadta, vagy a
bot fölemelhetné azt, aki nem fából való. Izajás (10,15)
De találunk Szent Pálnál is hasonlót: Kérdi-e az edény az edény formálójától:
Miért alkottál engem ilyennek? (Róm 9,20)
Ma így valahogy hangzanának:
Nehogy már a fejsze hencegjen a favágó előtt.
Nehogy már játssza az eszét a fűrész a fűrészelő előtt.
Nehogy már a husáng dobja el az embert.
Nehogy
már a bot váltsa meg a világot.
S
végül:
Nehogy már az agyag mondja meg a fazekasnak, hogyan korongozzon.
Üdvözlettel
Gyorgyovich Miklós
publicista
Utolsó kommentek