Gondolhatnád, hogy ez egy klasszikus banki feladat. Pedig jelen esetben nem az. Nagyon hétköznapi dologról van szó. Időnként találok az úttesten, egyebütt pénzérméket. Ezek egy része olyan ütött-kopott, hogy nem gondolhatok arra, hogy bármelyik pénztárost boldogíthatom vele. Összegyűlt így hetven forintom. S nagyon eluntam tárolni őket. Eszembe jutott, hogy az automata nem kérdezi: elég fényes-e a pénz, nem túl viharvert-e? Bedobom, elnyeli, és kész. Elmentem a Match-be, ahol van egy ilyen készülék. Bedobtam sorba őket, s lőn: Elnyelte valamennyit. Kiválasztottam egy megggyszörpöt. 80 forintba került. Előkotorásztam tehát még egy szép 10-es érmét, azt is bedobtam. A szörp előjött. Jó hideg volt, s szerintem megért 10 forintot. Nem többet. Mindhárman jól jártunk. A cég is, a gép is és én is, mert megszabadultam rendetlen pénzeimtől.
* * *
Van úgy, hogy egy napon nemcsak egy témáról akarok írni. Ezeket a jövőben 3*-gal fogom elválasztani egymástól, a cím sose ezekre a nyúlfarkakra fog vonatkozni, ezekre a cod-kra. Most pl. ideírom, hogy napjaink politikai abszurditását jól tükröző blognévvel taálkoztam: Szélsőközép. Hát persze. Szerves folytatása a Közép-Kelet-Európának, illetve a Kelet-Közép-Európának.
Utolsó kommentek