Az este újragondolt néhány dolgot ideírom, mielőtt a sajtpapírt a slágvortokkal (na jó: schlagwort) kidobnám. Nézzük csak:
1. Demokrácia a svédeknél van. Kb 30 éves a történet. A király bemegy a könyvesboltba. Üdvözlik: Jó napot, király. Mire ő: Jó napot, örömmel látom, hogy az általam rendelt album már megérkezett, hiszen az előttem álló úr kezében is az van. Eladó: Király úr, amit a maga előtt álló kezében lát, az nem az öné. Nevezett úr ugyanis korábban rendelte meg az albumot, egyelőre tehát csak az érkezett meg, ami az övé. Önnek még egy kicsit várnia kell.
Ültesd át a történetet: Gyurcsi bemegy a könyvesboltba. A többi embert kiküldik. Nem hiszed? Gy. bemegy a Kossuth térre. A többit kiküldik. Nemde?
2. Ha a rendőrség biztosítja az óvodások átkelését a zebrán, az azt jelenti, hogy leállítja a forgalmat, biztatja a gyerekeket, hogy igyekezzenek és egy csoportban keljenek át mielőbb az úttesten. Ha a rendőrség biztosítja a nagygyűlést, állig felfegyverkezik, és szétveri a csoportot!?
3. Mint kiderült, símaszkot csak fegyveres banditák ellen terroristák ellen használ a rendőrség. viperát is és a szám viselésétől is ilyenek elleni harc esetén tekint el. Eddig csak csatlósok, bűnös nemzet, klerikofasiszták és náci bérencek voltunk. Ha a biztosítás helyett oszlatásunkra kirendelt ezernyi rendőr így szerelkezik fel saját népe ellen, bizony hogy terroristává alacsonyít, és ráutaló öltözetével banditáknak tekint. Így támadja meg vízszintesen tartva tehát vállmagasságra célozva gumilövedékekkel és lejárt szavatossági idejű könnygázgránátokkal honfitársait. Szégyen - fogalmazom meg a lehető legrövidebben. Vagy valamivel hosszabban: piti, méltatlan századunkhoz, méltatlan Európához, méltatlan emberi mivoltunkhoz. Egyben a diktatúra csődje, mert a tévé nyilvánosságával láttatja a nem létező ellenség elleni harcot. Az idétlen és gerjesztett ködszurkálást. A tömeg pedig nem érti, s kérdőn tekint a rendőrökre, miként egykor a Mester: „Kit kerestek? [nem létező ellenséget] - S hasonló a folytatás: - Mint rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal [gumibotokkal és viperával is]! Amikor ott voltam naponta a templomban [különféle gyűléseken] veletek, nem vetettetek rám [ránk] kezet, de ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé.” No [comment].
* * *
Szeretném szívderítőbb dologgal befejezni ezt a bejegyzést. Íme: Olvasom a VIDD HÍRÉT AZ IGAZAKNAK c. könyvben: A tiszta embernek nincs takargatnivalója. Átlátszó, s minden gondolata megszólíthatja a többieket is. Az aborigok egyik törzse az igazak. Szerintük a hang nem karattyolásra való, hanem éneklésre, ünneplésre és gyógyításra. A kifejezés eszköze a szív és a gondolat. Ugyanők soha nem hazudnak. Ezért képesek a gondolatátvitelre. Úgy működik ez bennük, mint a mi telefonjaink. Csak éppen eszköztelen és tiszta. Ha így élnek, profán, vagy nem profán szentek, amilyenekké minden embernek kellene lennie. És ez még akkor is szép, ha ennek a könyvnek a műfaja regény.
Utolsó kommentek