Jézus többek között azt mondja, hogy a mennyek országa
hasonlít a kovászhoz, melyet az asszony belekever három mérő lisztbe, és az
egész megkel tőle.
A kovász rejtetten és egyenletes eloszlásban van jelen a
kenyérben. Hatására a tészta átalakul, megtestesedik. De a kovász nem fedezhető
fel benne. Nem lehet azt mondani, hogy itt vagy ott van. Mindenütt van, de épp
csak annyira, amennyire kell. Ha egy kupacban volna, nem járná át a tésztát. De
háló mód végzi el a kelesztést. Mindenütt hatékonyan és egyenletesen. Nincs
belőle több, mint amennyi szükséges. Hogy mennyi szükséges, azt a Gondviselés
határozza meg. Hol több kell belőle, hol kevesebb is elég. A liszt minőségétől
függ.
A kovász a tanítványok. Jézus mondja: Menjetek el az egész
világra, és tegyetek tanítványommá minden népből. Mondja a tizenkettőnek.
Mondja a hetvenkettőnek. Ma hánynak mondja? Hiszen az idő előre haladását látva
jegyzi meg a Mester talányosan: Vajon talál-e hitet a földön, amikor újra
visszatér? Talál-e tanítványt, aki továbbadja a hitet. Hány tanítvány szükséges
a tészta kelesztéséhez ma? Hány van? Hiányzik-e akár egy is? Ki tudja. Kik a
nem tanítványok? Ki tudja?
Kodály azt mondta, nem azért kell szolfézst tanulni a magyar
gyerekeknek, hogy másfélmilliónyian klimpírozzanak jól-rosszul, hanem azért,
hogy vágy ébredjen bennük a jó zene befogadására, és másfélmilliónyian
hallgassanak meg egy jó előadást a koncerttermekben, és ne csak az az ötezer,
aki kitartóan jár a zeneestekre.
Mi volt Jézus álma? Hogy mindenki tanítson, vagy az, hogy a
szükséges mértékben legyen tanító, és a többi tanítványként Őt szolgálja és
egymást. A tanító és tanítványiság fogalma itt összecsúszott. Azt vélem, hogy
nem minden Jézust hallgató lett vándorprédikátor (tanítványból lett tanító) hanem
sokan életükkel élték a krisztusi tanítást, s legfeljebb áttételesen mondhatók
tanítóknak. A tanítványi mivolt ugyanis nem prédikálást jelent, nem térítési
munkát jelent, hanem példamutató életet, mely követésre ösztönző, melynek
tetteit látva a pogányok dicsőítik a mennyei Atyát.
Ma Csókay A. elmondta a tévében, hogy az ünnepen, 23-án a lovasroham előtt Papp
Lajos kb. ezer embert rávett arra, hogy együtt mondják a miatyánkot. S
beszámolt róla, hogy a rendőrnők arcáról csorogtak a könnyek. Íme a dicsőítés
egyik lehetséges és meglehetősen bizarr megnyilvánulása.
A világban jelenleg kétféle kovász működik. A jó kovász és a
rossz kovász. A búzának való kovász, és a konkolyt sokasító.
Ma a világban kétféle háló van. A közjó érdekében
tevékenykedő háló, mely igyekszik lefedni a társadalom egészét és valamilyen
módon és javuló színvonalon biztosítani jólétét, de van egy ezzel ellentétes
célú háló(zat) is, mely a kapzsi, de nyilvánvaló érdekek mentén kíséreli meg
minden nemes és nemtelen eszközzel elfojtani az előzőekben leírt háló
tevékenységét. Teszi ezt a fogyó számú pénzéhes cinkosok cinizmusával és vélt
érdekeik kizárólagos szem előtt tartásával. Ezt a hálót nem jó érzésű emberek
csomózzák, hanem gyilkos mérgű pókok, akiket előbb-utóbb idegdúcláncon csapnak
(agyuk nincs a pókoknak), avagy egymást irtják ki, mint feketeözvegy a párját.
A harc, a fenekedés folytatódik. Vörösmarty saját korának
szóló sorai ma ijesztő próféciának bizonyulnak. A vén cigányban 1854-ben
veti papírra:
Tanulj dalt a zengő zivatartól,
Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,
Fákat tép ki és hajókat tördel,
Életet fojt, vadat és embert öl;
Háború van most a nagy világban,
Isten sírja reszket a szent honban. …
Hogy mi lesz, azt már Arany J. is tudta, (Egy reményem van, a végső), de hogy addig mi lesz, azt a rabbi se tudta. [A vicc szerint az üldözöttek kérdezik a rabbitól, hogy most mi lesz. Mire azt válaszolja: Hogy mi lesz, azt tudom, de hogy addig mi lesz, azt nem.]
* * *
A mai nap szójátékai
A pacsirta. Apacs írta.
oda: darázs - vissza: szárad
* * *
Délutáni hír: Az október 23-i „ünneplés” - a kormány oldal szerint zavargások - nyomán tett rendőri intézkedések - az ellenzék szerint - túlkapások - ügyében a három érdekelt bizottság nyílt ülésen megtárgyalta, hogy a fidesz az oka mindennek, majd zárt ülésen deklarálta, hogy kik voltak a felelősök, s mindjárt 80 évre titkosította is ezt a dolgot.
Javaslatom: Ha már tudják, hogy kik adtak otromba oszlató parancsot az ünneplés biztosítása helyett, s kiknek a jóváhagyásával történtek a brutalitások, nincs mit tenni, ügyükben járjon el a bíróság titkos perben, s a titkos per vádlottait titokban ültessék le érdemeik szerint. Hogy a fene egye meg ezt a piszkos ügyet. Tipikus esete ez annak, hogy ha a fidesz neve felmerül, támadásba kell lendülni, a módszer és az igazság nem számít. Jó lenne, ha ezt az ellenzék nyilvánosság előtt hangsúlyozná.
Két latin szállóige kívánkozik ide folyamatosan hónapok óta. Az egyiket Cato mondogatta beszéde végén, és így kezdődik: Ceterum censeo..., a másikat Cicero cónokolta a Catilina-per corán, (hogy alliteráljon) Quousque tandem abutere, Catilina, patientia nostra? quam diu etiam furor iste tuus nos eludet? quem ad finem sese effrenata jactabit audacia? ...
Utolsó kommentek