1. hírül vettem
2. pofon vágtak
3. Vettem egy rejtvényújságot
4. Adtak egy szamarat
5. Esetleg egy nyulat
* * *
Az egypúpú tevét az különbözteti meg a kétpúpútól –
aki akarja. Ez motoz a fejemben, s egészen más igazságokra jövök rá.
A teve szó például szolgál arra is, hogy megkülönböztessük a képzőművészetet az irodalomtól. Merthogy ha lerajzolom a
tevét, mely balról jobbra néz, és rákérdezek, mit látsz a képen, azt mondod: ez
egy teve. Ha jobbról balra néz a teve, akkor is teve. Ha lerajzolom szemből, és
én nézem balról jobbra, amit látok teve. S ha jobbról balra vetek rá
tekintetet, akkor is, de ha leírom, hogy TEVE, akkor elolvasván megjelenik
előttem a dromedár, de ha jobbról balra olvasom el: EVET, akkor biztos, hogy
mókus jut eszembe, s az nem ugyanaz. Sőt.
* * *
Az ádventi gondolatok mai dózisa...
december
8. péntek
- (Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása ? főünnep)
"Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és
fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni."
... és kommentárja:
(Miért
van kérdőjel az ünnep neve után?) Mellényúlt a billentyűnek a beíró, aki
kettőspontot szeretett volna odabiggyeszteni? Kételkedik benne, hogy Mária
fogantatott szeplőtelenül? Ő úgy gondolja, hogy ez a kifejezés Jézusra
vonatkozik? Remélem, nem.
S most nézzük az elmélkedésre szánt mai kérdéseket:
- Vajon a menyasszony Mária gondolt-e arra, hogy egyszer majd gyermeket fog
várni?
Szerintem igen. Minden lánygyermek számíthatott rá, hogy egyszer majd
gyermeket fog várni.
- Tervezgette-e esküvőjét? És házaséletét?
Úgy vélem, hogy nem. Az esküvők szinte szögre azonos módon
zajlottak le a közösség előtt. Így, mire valaki esküvője közelségébe került,
elég jól ismerhette annak rítusát, minden összetevőjét, szerkezetét, a dolgok,
tennivalók sorrendjét. A házaséletről a vidékiek ma is többet tudnak, mint a város.
Tapasztalják, amit tapasztalnak. A zsidók különösen is képben voltak. Nem volt
káposztamese, nem volt gólyamese, de voltak tekercsek, melyeket rendszeresen
felolvastak. Tudták, mit jelentenek pl. ezek
a szavak: megsokasítom gyötrelmeidet, és terhességed kínjait,
fájdalommal szülöd a gyermekeket. De még máshol írt egyebeket is olvashattak a
házasság témájáról. Pl. Dávid és Betsabé esetét stb.
-
Mi tetszhetett neki Józsefben, amiért az életét vele akarta összekötni?
Nem tudom. Talán a jövő biztonságát remélhette a gyermeklány
attól, akinek feladata volt az asszonyáról való gondoskodás. Persze még sok
minden tetszhetett neki, de ezt legfeljebb találgatni lehet, aminek túl sok
értelme nincs, mert vagy úgy volt, vagy egészen máshogy.
-
És én milyen párt kívánok?
Teljesen mindegy. Van párom. Ha boldog akarok lenni, akkor épp
ilyet, ha boldogtalan, akkor másmilyet, de ennek semmi reális alapja, értelme
és célja nincs.
- Mit tartok fontosnak, amit társammal szeretnék megélni, átélni?
Erről két listának kellene készülni, egy, melyet ő ír, egy,
amelyet én írok. A kettőt össze kellene vetni, és ami közös, abban együtt
menetelni. Hogy ez milyen egyszerű, gondoljuk csak meg, mennyi vita előzi meg a
névadást, és milyen sovány eredménnyel. Sokszor hosszas keresgélés után gyenge
indoklással egészen fura nevet kap a tiltakozni még képtelen csecsemő.
-
Milyen szülő szeretnék lenni?
Már semmilyen. Hogy milyen szülő voltam, arról nyilatkozzanak a gyerekek.
Lehet,
hogy külön ádventi gondolatokat kellene a nyugdíjas szekció részére
összeállítani?
* * *
Apropó
nyugdíjas. Cafrangok után lihegő korunkban érdekes lenne névjegykártyámra ezt a
szöveget írni:
Gyorgyovich
Miklós
Állami Nyug-díjas
publicista
Utolsó kommentek