Hatvan után...
...már csak Miskolc jön. Tudom, jött is, mert kirándultunk
oda. De 60 után az ember
számolgatja, ki mennyit élt. Ahány híresség neve mellett ott áll: ettől addig
élt, mindig meg szoktam számolni, hány évet is töltött itt átsuhanva a földi léten
s igyekezve amoda túlra, ahonnan nincs visszatérés általában. Fiatalabb
koromban nem rendített meg az ilyesmi. Mindenesetre arra, jó, hogy elábrándozzak rajta, egy nap, egy
év még, talán egy évtized? Mi az a tíz év. Tizenkét éve dolgozom a Sodrás
utcában.
Az is foglalkoztat, hogy az égi szőnyeg szélére állva jönnek a kérdések: Meglátogattál-e,
felruháztál-e, ennem-innom adtál-e? Kiszabadítottál-e, vendégül láttál-e? Mit
fogok rá felelni. Talán azt, hogy sok a mulasztásom? Nemrég találtam némi mentséget az eddig el nem varrt
szálak ügyében. Nem tudok róla, hogy Péter kiszabadított volna foglyokat. Nem tudok
róla, hogy felruháztak-e valakit. Talán igen, talán nem. Valószínűleg a készség
a fontos. A szánalom, mely cselekedetekre indít adott esetekben. Jézus maga
mondja, legyetek éberek, hogy ha a Gazda megjön, ébren találjon benneteket. Meg fog érte jutalmazni.
Azt hiszem, az ugrásra kész magatartás a szükséges és kívánatos. Lehet, hogy
senkit nem ruháztam még fel, de ha úgy adódik, nem hagyom ki. Lehet, hogy még
nem osztottam kenyeret, de ha úgy adódik, kész vagyok rá. Alkalmak pedig
adódnak, adódhatnak. Addig pedig a szakosodásunknak megfelelő munkát látjuk el kellő
alázattal. Én pl. most írok. Fontos az éberség, mert az alkalmak váratlanul
érkeznek, alkalmiak, soha vissza nem térők. Legalábbis sokuk. Hányszor
gondoltam már, nem adtam a koldusnak. Nem baj, majd legközelebb. De nincs
legközelebb, mert ha tényleg tartósan éhezett, azóta tán meghalt. Ha
hajléktalan volt, azóta tán megfagyott, stb.
Ezért kell észnél lenni.
Utolsó kommentek