1. Variációk:
Egy hangos.
Naponta találkozom a tűsarkú cipők
kopogásával. Miért olyan érdekes ez a dolog. A tűsarkú cipőt Amerikában
találták ki. Nem tudom, mekkora erőfeszítés benne járni. Mindenesetre
jellegzetessé teszi a mozgást, megnyújtja az illető lábát, csakúgy, mint a
balerináét a spiccelés, és Barbie-babáét a kitalálója. Ennek a mögöttese
érdekes. A férfiaknak a hosszú lábú nők jobban tetszenek – szól a szigorú
ítélet. Azért szigorú, mert más forrásból meg úgy tudom: a nők arányai mások,
mint a férfiakéi. A nyakigláb férfiakhoz képest a nők anatómiailag
hosszútestűek, hogy alkalmanként
épségben kihordhassák magzatukat. Testük tehát a végtagok rovására hosszabb.
Hát hogy legyen okos az ember eme
kijelentések közepette. Mindenesetre igaznak tűnik az a megállapítás, hogy a nő nem megy a magas
sarkúban, hanem vonul.
Mint az ügyeletes tiszt a hosszúfolyosón. Amíg csak látómezőnkben van,
mindvégig hallatszik cipőjének egyenletes kopogása, és ez csakugyan tekintélyt
kölcsönöz a tűsarkú viselőjének.
Egy néma.
Ami a nő számára a tűsarkú, az a férfi számára a kalap. A kalap viselése nem jár hanggal. Tőle
legfeljebb az árnyéka nyúlik meg a kalapot viselő férfinak. A kalap viselése
megnyújtja a férfit. Érdekes módon felül hosszabbodik meg tőle, szemben a
tűsarkúval, mely alulról emeli viselőjét. Magasabbnak látszik tehát a férfi a
kalaptól, mint koronájától a király, mint süvegétől a pápa, a püspök, mint tányérsapkájától a katonatiszt (már megint egy tiszt).
Azt súgja tehát, hogy itt valaki
van. A nagyfejű. Aki a kalapot hordja. Az előzőek miatt viselőjének csakugyan
ad némi tekintélyt a kalap a maga csendes módján.
2. A hit hegyeket mozgat.
Ez
valóban így van. Az istenhit ilyen, tudjuk az evangéliumból, de nemcsak
az Istenbe vetett hit, hanem valamennyi remélt valóságba
vetett hit. Gondoljunk csak a lascaux-i barlangrajzoló hitére, aki feltehetően
nem sámán vagy pap volt, hanem
inkább talán vadász, aki odarajzolta az áhított végeredményt – az elejtett
vadat – a falra, s hitelesítette saját tenyerének lenyomatával. A végeredményre
szögezte tekintetét, s a körülményeket ehhez igazította. Megtanult fegyver
készíteni, azt használni, amikor itt volt az ideje, lesbe ült, amikor annak
jött el az ideje, s csendes várakozásban töltötte az időt, mígnem eljött a
találkozás, a harc ideje. Egyetlen pontos és erőteljes célzás után a remélt és
erősen hitt végeredmény sem maradt el.
Ugyanígy működik minden akart valóság. Ha valaki elképzeli
és elhiszi, hogy bizonyos
erőfeszítés-sorozat végén más nyelven képes lesz kifejezni magát, akkor kellő
kitartás után valóban beszélni kezdi azt a másik nyelvet. Ha erősen úgy véli,
hogy képes egy autót elvezetni, akkor kellő kitartás után eléri célját. De az
öttusázónak is látnia kell győztesen magát ahhoz, hogy a valóságban is versenyt
nyerhessen. Nemrég írtam a fogyásról. Szerintem ez is ugyanezt a kategória. Nem
is folytatom ezeknek a céloknak a felsorolását tovább.
3. Vágtató
gazdaságunk.
Tegnap rekordot
döntött a TGV. Az egész világ nyilvánossága előtt vizsgázott a franciák
büszkesége: 574,8 km/h sebességet ért el. Ez csakugyan száguldás. Ehhez képest
Kovács úr arra intette nemzetünket, hogy próbáljon kicsi lenni, minek ez a
száguldozás, minek a fejlődésbe vetett hit. Kovácshoz képest Kóka vágtató
gazdaságról beszél, csakhogy a gazdaság lova döglött, legalábbis döglődik. A
hírtévé közlése szerint a kórházi reformnak hazudott egészségügyi
ellehetetlenülés első mártírját már temetik. Egy cukros ember kezelése maradt
el, melynek következtében elhunyt. Statisztikázni kellene a bizonyítható eseteket,
s felkelőst állítani a holtak mellé. Csakhogy tudja, tudják a főtisztviselők,
miféle néprosszléti intézkedéseket hoznak. Mekk mester hozzájuk képest a szakma
kiváló mestere.
A lapokat sorra
mondják vissza az előfizetők. Nem telik rá. A könyvkiadók panaszkodnak, hogy
nincs vevőjük. Még annyian se olvasnak, ahányan szeretnének. Nincs jövedelmük
rá.
Mit is üzenhet a kormánynak a publicista? Talán az
Illés-szám szövegét: Csak
annyit kérek tõled, ha érted, ne vágj
ki minden fát! Legalább néha-néha lazíts egy fél órát! Mióta itt hazudgat folyamatosan a ballib,
úgy érzem magam, mint a periférián, rezervátumban élő vadember a Huxley-féle Szép
új világban. Nagyon régen olvastam a regényt. A falanszterből üveg
mögül szemlélve csakugyan vadaknak látták a – ténylegesen és a szociális hálón
– kívül rekedteket a szövegekkel elkábított béták, gammák, és talán még az
alfák is. A vadak ugyanis egyfajta szubkultúrában éltek, éldegéltek, primitív
körülmények között. A részletekre már nem emlékszem. Viszont mintha a mi
osztályrészünk hasonló volna. Mondom, a részletekre nem emlékszem, ezért nem is
tanácsolhatom, hogy úgy éljünk, mint ezek a vadak. De nem is olyan fontos ez.
Nekünk van Mesterünk. Emiatt magunknak egészen mást találtam ki. Na nem a
hagyományos passzív rezisztenciát, hanem ezt: Tegyük a jót, amíg csak élnünk
adatik. S akkor nyugodtan élhetünk, akár vágtat a gazdaság, akár
összeomlóban van, mint jelenleg. Utóbbi béketűrő magatartásra álljon itt a következő virtuális párbeszéd két GYM között.
Ifjabb GYM (Mica) blogjából:
A számlámon ma reggel található 1167 Ft 91 Ft-ot kamatozott,
de csak 73-at láttam belőle, mert az állam levont 18 Ft kamatadót. Így 1258 Ft
helyett csak 1240 Ft-om van (plusz a KP a zsebemben.)
Az állam tehát elvette tőlem - szerencsétlen egyetemista diáktól - egy üres
zsemle árát. Legalább, ha már a reformokra ment el, szeretnék rendelkezni róla:
költsék tényleg zsemlére és adják oda egy másik szerencsétlennek, aki tényleg
éhezik!
Id. GYM (Mickey). Kétezer éves történet következik:
„Jézus (a Mester) megkérdezte Pétertől:
– Mit gondolsz Simon, a földi királyok kitől szednek vámot
vagy adót, fiaiktól, vagy az idegenektől?
–
Az idegenektől – felelte Péter.
Erre Jézus így szólt:
– A fiak
tehát mentesek. De, hogy meg ne
botránkoztassuk őket […] add oda nekik (mármint az adópénzt, egy ezüst
sztatért).” (Mt 17, 25s köv.-k)
Az előzőek analógiájára megkérdezem most tőled Mica:
– Mit gondolsz, Kozonithy, a Mekk-mesterek kiktől szednek
vámot vagy adót? A fiaktól vagy az idegenektől?
... és nem is kell, hogy hangosan válaszolj!
Utolsó kommentek