Mickey webnaplója

Tavaszonta miénk a világ. Minden évben emlékszünk, mi volt akkor rég – egyre régebben. Vagy jó 35 éve húsvét vasárnap házasodtunk. Most jó előre megemlékeztünk magunkról egy közös misén. Aztán április másodikán. Aztán húsvét vasárnap, mert akkor az volt. Tudsz követni? Az esküvő mozgóünnepen volt. Persze hétfőn is emlékeztünk a „sótörésre”, s a ham and eggs-re, mely első közös reggelink volt. Stb., stb. Na jó. Most is házasodnánk, (Mert tudd, eddig csak lakásosodtunk. Hol volt házunk? Hol?) Most odáig jutottunk, hogy megállapítottuk, ha akarnánk, akár házat is vehetnénk. Na nem itt, hanem nagyon is ott. Sőt még ottabb. De nem akarom.
Vagy akad valaki, aki meg tudná hitelesen jövendölni, hogy a klímaváltozás következményei milyen módon érvényesülnek majd itt? Kiönt-e a Duna, és lesz-e csónakunk, vagy ott, ahol a házak vannak kiég-e minden az aszálytól és/vagy a szélvihar feldúlja-e a házakat? S mi van akkor, ha itt avagy másutt keletkezik hatalmas kár egy esetleges földrengés következtében. Itt tartottunk az eszmecserében, amikor igazi kértségeim támadtak. Nem tudok kapálni, dágványozni, hegyeset füttyenteni, tájnyelven beszélni, s gazt megkülönböztetni haszonnövényektől. Sose voltam pl. csirkefogó. És különben is. Gyöttment mindenki évtizedekig. Addig tán ki se tartok. Mi értelme volna kert helyett gyepet birizgálni, mikor a házunk előtt és mögött nagy rét gyep, fű, kutyatej terem. Rövid következtetés jön tehát. Nem házasodunk, maradunk. És kész. Holnap a TGV-ről és a 424-esről írok. Addig türelem. Tornaterem.