Az ostinato, obstinatus (szó szerinti jelentése makacs)
valamely zenei gondolat szakadatlan ismétlődését jelenti, változó környezetben,
változó ritmusban, dallamváltozatokban.
Mind a komoly zene, mind pedig a könnyű műfaj használja.
Elég Beethoven szimfóniáinak néhány hangból álló alaptémáira gondolni, de az
általam egyszer már említett Monteverdi darab fiúkórusa is ilyen, mely
szakadatlanul (makacsul) ismételgeti hasonló dallammal-ritmussal: »Sancta
Maria, ora pro nobis«. De ostinato Bartók közismert zongoradarabja az Allegro
barbaro is. A könnyű műfajból említhetem Keith Jarrett zongorázási stílusát (pl. Kölni koncert), és
megannyi slágert, együttesek számait. Van az ostinatóban valami a vadász nyomra
való ráállásából, abból a következetességből, mely a lényegre összpontosul, és
semmiféle nyomásra, megkörnyékezésre nem hajlandó feladni az általa képviselt
irányvonalat. Van benne valami a sofőr lankadatlan figyelméből, mellyel az utat pásztázza, ha kell, naphosszat. Az
ilyenféle emberek jelek.
A következetesség jelei. Mert viselkedésük kiszámítható, kiismerhető.
Ilyennek vélem
V. Dezső festőt, aki évtizedek óta csak műtermeket hajlandó festeni, s akinek a képei
látszólag mind egy-egy atelier-belsőt ábrázolnak, valójában pedig folyamatosan saját magát
fejezi ki különféle hangulatokban.
Ilyen volt Béres József kutató, akinek fűt-fát
ígérnek, csak hagyjon fel nyomelemkutatásaival.
Ők a megvesztegethetetlenek.
Akad ilyen mindenféle foglalkozás körében.
Szent megszállottak.
Sose felejtem
el azt az autószerelőt, aki szombaton este tíz után a győri benzinkútnál nekiállt
megkeresni, hogy miért nem húz tisztességesen Wartburgom, s nem nyugodott
addig, míg meg nem találta a hibát, s kicserélte a rosszul bekötött szekunder
tekercset, miközben lazán esett a hó.
A 100 éve született költő, Dsida Jenő soraival is
igazolhatom az előzőeket. Tekintet nélkül c. versében írja:
„És este a
tűzhely mellett,
vagy szuronyos zsandárok között
hátrakötött kézzel,
mégis mondogatni kell
a fellebbezhetetlen,
sziklakemény
erősítő,
vigasztaló
igét:
Krisztusnak és Pilátusnak,
farizeusoknak és vámosoknak,
zsidóknak és rómaiaknak
egyformán szolgálni
nem lehet.”
Az ilyen magatartásról jelentette ki Bismarck, hogy csak az ökör következetes.
Miközben maga is az volt. Az a végsőkig.
Ugyanez a motívum mondatta
Churchillel, hogy a naponta
megújuló német torpedók okozta hajóveszteségek ellenére konvojnak kell
bizonyítania az angolok múlhatatlan jelenlétét és fölényét a tengereken.
Az ostinato a makacsul ismtélődő tevékenység zenéje.
A munkadal zenéje.
A munkások zenéje, azoké,
akik a Teremtővel szeretnének együtt tevékenykedni a világ életéért, a teremtés végső kibomlásáért – minden lehúzó erő
ellenére.
Szívesen azonosulok a hom obstinaticusokkal.
Utolsó kommentek