Mickey webnaplója

Egyik vasárnapi agapén elkap engem egykori osztálytársam, a plébános, és nekem szegezi a kérdést: Elvállalnád-e a lelkipásztori kisegítést?
Mondom: ezen még sose gondolkoztam, azon már igen, hogy mint kivénhedt házasfél, vélt érdemeim elismeréseként és férji mivoltom teljes érintetlenül hagyása mellett kineveznek pótpapnak. De hogy lp.-i kiseg. legyek, arra sose gondoltam. Miért is tettem volna. Teljes munkaidőben dolgozom, így hát semmi realitása nincs a dolognak. Ráadásul már sok minden megfordult a fejemben, de az, hogy hivatásszerűen temessek másokat, az csakugyan nem fordult meg a fejemben sem nappal, sem álmomban.
Mindössze azt fogalmaztam meg magamban, hogy ha az eklézsiának szüksége lesz rám, majd szólnak, és akkor a konkrét kérdésre konkrét döntéssel válaszolok. Ez egészen addig működött, mígnem csakugyan megkérdezte barátom: Elvállalnád-e a lp.-i kisegítést?
Muszáj volt elgondolkoznom ezen az ajánlaton. Túl azon, hogy elég rozoga vagyok minden látszat ellenére, kapásból két olyan pofa jutott eszembe, akik erre alkalmasabbak volnának a környékünkön. Egyikük hatalmas igyekezettel próbálja teológiai képesítését megszerezni, de mindez nagy nehézségeket is okoz neki. Ő első szóra ugrana, mert világ életében ilyesvalaminek a vonzásában él. A másikuk ragyogó koponya, határozott típusú mérnökember, és jelenleg állása sincs, csak próbálkozásai vannak. Minden előképzés nélkül azonnal profi módon képes volna mindenben megfelelni valamennyi elvárásnak. Miért nem ők?
Mindkettőt említettem már a plébánosnak. Erre tegnap megint nekem szegezi a kérdést: Akarsz-e lp.-i kisegítő lenni? – Gondolkozz rajta!
Mondom neki: bár nyugdíjas vagyok, ez idő szerint teljes állásban dolgozom, és nem vagyok biztos a holnap miatt.
– Hát csak gondolkozz rajta, nagyon jól mutatnánk ketten a szolgálatban – így ő.
Ez volt hát a második csengetés.
Gondolkozom. Péternek azt mondta a Mester. „Mikor fiatalabb voltál, te övezted fel magadat, és oda mentél, ahova akartál, de idős korodban más övez fel, és oda visz, ahova nam akarod.”
Érdekes módon hasonló a jelenet abban is, hogy az alternatívákra vonatkozóan (vö. teológus, ill. mérnök) ezt mondta: „Ugyan, mit törődöl vele, te kövess engem.” Még ha szerény keretek között is, de mintha ismétlődnének a szituációk.
Ma azt se tudom megmondani, mikorra várható a harmadik csöngetés, és merre fogok indulni: a ruhatárba-e, avagy az előadásra.