Mickey webnaplója

Megígértem, 17-én feloldom örömöm nem publikus voltát, és megosztom a blogolvasókkal.
Ha nem is örömapa lettem, de örömöm kissé ahhoz hasonlít, mint amikor az voltam. Ifjabb Gy. M. elnyerte a fiatal újságírók számára létrehozott Sinkó Ferenc-díjat. Mivel ma történt a díj átadása, csakugyan nem illett előre közzétenni e kedves hírt. Ezúton köszönöm mindazoknak, akinek a javaslata, méltatása, döntéselőkészítése stb. nyomán született az elismerés. A kitüntetés apropója: A Szív című jezsuita újság gyermekrovatát, (Szentjánosbogár) szerkeszti, írja jó két év óta.
Nos, magamban megformáltam azokat a szavakat, melyek kikívánkoztak volna belőlem, ha kérdeznek a laudáció után, de nem tették. Kérdezzétek meg tőlem Ti, és akkor elmesélem, hogy apai nagyapám valamikor a múlt század tízes éveiben hogyan segítette apámat, amikor tanuló volt. Apám dolgozata sehogy sem készült el, talán meg is felejtkezett róla. Funca – így hívták őt gyerekkorában – mindenesetre megállt apja előtt és azt mondta: Papa, kérem, nincs kész a házi dolgozatom, melyet német nyelven kellene beadnom. – Úgy, szólt az apja. – Akkor fogj egy tollat és írd a füzetedbe... És álltó helyében lediktálta a dolgozat szövegét.
Ez a fordulat aztán saját életemben is előfordult. Zs. lepett meg reggel azzal, hogy elfelejtette, hogy egyoldalas fogalmazást kell írnia a tudom is én miről. A jelenet tehát megismétlődött: Fogd a tolladat, és írd. (Egészen jó lett.)
A folytatást csak körvonalazni tudom. Mica még nem nősült meg. Ám mögé ül a laptopjának, és azt mondja: Közeledik a lapzárta. És nem a saját gyerekének, hanem az egész ifjúságnak diktálja mondandóját. Egészen jókat ír. Na ez hozott neki elismerést.
Más.
Nálunk otthon mindenki zenélt, énekelt, hangszeren játszott, szolfézsra járt. Ez nem minden vonatkozásban volt hasznosnak tekinthető. Mert történetesen apánk a maga eszközeivel premizált bennünket. Minden hozott ötös osztályzatért jelentkezhettünk nála egy forintért. (Akkor még többet ért, mint ma.) Kivéve… kivéve, ha énekből kaptuk. Érvényesített ugyanis egy egyoldalú megszorítást, mely így szólt: „Ének ötös nem ötös!” Azt hiszem, valamennyire az írással is így állunk, ahogy a zenével. Az, hogy a család grafomán, kiderül abból is, hogy kivétel nélkül minden tagjának jelent meg írása a sajtóban. Éva rajza indította a sort gyermekkorában, de Katinak versei, Zsuzsának rövid elmélkedései zsánerképei, Tücsinek egy-egy elmélkedése, imája, a két Miklósnak pedig nagyon sokféle anyaga látott napvilágot.
Ám nemcsak ezért kapta a díjat a fiú. Micának saját honlapja van (Kozonithy), fotós blogja, teázó blogja, de volt viccblogja is endorfin néven, nagyon értékes még a csoportvezetés és vezetőképzési
portál, sok hasznos segédanyaggal (a beszúrás Tücsi műve). Emellett munkálkodik a Szentjánosbogár honlapon. Ezek olvashatók az interneten. De még ez sem minden. A PPKE-n szociológiát tanul, s a tanultakat szeretné a gyermekvédelem területén kamatoztatni. Régóta Klubot vezet gyerekeknek (Szt.jánosbogarak Pilicsvörösváron), s a mozgalom vezetőképzőjén előadásokat tart, külön klubvezetők képzését is csinálja. Idén a Szt.j.bogár egyesület vezetőségéhez tartozik. Levezette az országos métabajnokságot, ma este pedig ott lesz a bogárbálon. Az egyetemen a szociológiai műhelyt összefogja, vezeti, a kutatásokat koordinálja. Hát dióhéjban ennyi. Most kb. 23 és fél éves. Remélem, hogy nagyjából minden stimmel, amit lejegyeztem.
De ti mégse ezeknek örüljetek, mondaná az Írás, hanem annak, hogy nevetek fel van jegyezve a mennybe. Ezt persze csak úgy a bajszom alá morgom ünneplős kedvemben.