Mickey webnaplója

Egy hete társaságban megemlítettem, hogy XXIII. János pápa egykor eltűnődve életén azt fogalmazta meg, hogy amennyire emlékszik, egész életében sose követett el halálos bűnt. Egyikünk nekem szegezte a kérdést. Miért, te már elkövettél? Ettől kezdve rajtam volt a sor. Elkövettem vagy sem?
Ha feltételezem, hogy Isten tökéletes szeretet, aki vágyik szeretetünkre, s mi bizonyos értelemben és ténylegesen is az Ő fiai vagyunk, akkor őrültségeim ellenére is szeret. Akkor nem valószínű, hogy én tudatosan úgy lesöpörjem magamról, hogy nem érdekel léted, nem érdekel szereteted, nem érdekelsz. Eddig emlékezetem szerint nem jutottam. Ha pedig én az esendő nem akartam szakítani Vele, Ő, a kezdeményező és tökéletes szeretet, miért akarna lesöpörni magáról, elvágni valamilyen szamárságom miatt. Aki jó Apaként tékozló fia elé ment, és kéretlenül megbocsátott neki, ünnepet ült a „rossz hippi” megérkezése okán, feltehetően engem sem ítél el.
A keresztényeket talán meglepi Jézus szava a 99 igaz bárány és az egy elveszett és megkerült bárány története. Jobban örülnek az egy megtérő bűnösnek, mint 99 igaznak. Vannak ehhez hasonló helyek az újszövetségben. Betegeknek kell az orvos… Az utcanők megelőznek benneteket a mennyek országában.
Mégis. Talán mi is. Miért is ne?
Más.
Ma reggel régen látott Magdi autóba való kosárkát hozott a templomba, benne egy csöppséggel. Mondtam én a jó múltkor, hogy nem elhízás lesz az, hanem egészen másról van szó. Magamra maradtam ezzel a véleményemmel. Megkérdezni nem mertem akkor, most meg – íme megtörtént a kisded bemutatása a templomban. Magdi megáldozott, majd remélte, hogy kiskeresztet kap a pici, de ez elmaradt. Így megállt vele a tabernákulum előtt. Ezt olvastam ki a tekintetéből: Jöttem bemutatni Neked újszülöttemet .
Mise végén köré sereglettünk. Mi a neve? Mennyi idős? Ha jól emlékszem a három hónapos fiúcskát Márknak hívják. Ő a család szemefénye – mondta mosolygósan Magdi. A pici végigaludta a misét, s nyugodtan álmodta tovább az igazak álmát, miközben mi gyönyörködtünk benne, és elmondtuk jókívánságainkat.