Mickey webnaplója

1. Skizofrénia. Gyerekkoromban az Erzsébet királyné útján sokszor láttam egy cipész kirakatában a szöveget: Ilyen volt, ilyen lett. Mindkét szövegrész alatt egy-egy cipő volt látható. A baloldalon (lélektanilag helyesen) az ócska cipő, amely ilyen volt. Ezen már akkor is megbicsaklott az agyam. Mi az, hogy volt, Most is ilyen (van), hiszen látom. Az ilyen lett, megint nem stimmelt, mert nem lett ilyen. Hiszen az a cipő ugyanolyan maradt, amilyen volt. Az ilyen lett, egy másik cipő volt, amelyik viszont sose volt olyan (azaz ócska). Hiszen egy vadonatúj cipőt mutatott a vitrin jobb oldala lélektanilag megint csak helyesen. Akkor abban maradtam magamban, hogy ilyen a reklám természete. Ilyennek, meg olyannak hazudja magát. 2. Skizofrénia. Naponta látok a Szemlőhegyi barlanggal egy magasságban a 29-es buszról jobbra tekintve az egy családi házat. Rajta felirat: eladó. A földszintes épület homlokzatának a bal felét felújították, a jobb fele romos. A bal fele nyersfehér, a jobb koszszínű. Ez lélektanilag helytelen sorrend) Ha pszichológiakönyv számára fényképet készítenék a tudathasadás ábrázolására, erről a házról készülne a fotó. 3. Skizofrénia. Tudományos előadássorozaton veszek részt: téma a közjó. Az egyik előadó etimológiai fejtegetésbe kezd, a másik Prohászkát idézi, aki ezelőtt 100 éve felemelte szavát az akkori, szemtelen jövedelemkülönbségek miatt. Ám egyik sem szól arról, hogy rettenetes állapotok vannak jelenleg, és még szörnyűbb, hogy a tendencia nem állt meg, hanem egyre tovább nyílik az olló a társadalom különféle rétegei között. Sőt még ennél is rosszabb a helyzet. Nem nyílik, hanem nyitják tudva és akarva a legszemtelenebb módon. Három előadásnál tovább nem bírom. Otthagytam azzal, hogy ezért nem érdemes konferenciát összetrombitálni, hogy a langyos víz kellemességéről értekezzenek értelmes emberek. Egyék meg a pogácsát nélkülem. Ismételten egy régi filmjelenet ugrik be ilyenkor, amikor a valóságtól olyannyira elrugaszkodik valaki vagy valakik. A Zorba a görög. Ott okoskodik a mérnök valami makettet vizsgálgatva, amikor ráripakodik a görög: Főnök (s talán mond is egy cifrát) omlik a hegyoldal (talán bánya, talán a felépített madzagvasút, hiába, régen láttam volt). A lényeg a lényeg. Ez a görög fizikailag megrázza felettesét, hogy észre térítse, merthogy viselkedése köszönő viszonyban sem áll a valósággal. Ott az írástudók – előadók – árulása, hogy a felismert helyzet ellenére sem teszik nyilvánossá a megteendő helyes lépéseket. Némiképp persze igazságtalan vagyok, mert semmit nem tudok arról, hogy a délutáni előadók valamelyike nem veszi-e a fáradságot (és bátorságot), hogy ismertesse a jelenlegi áldatlan, már-már elviselhetetlen állapotokat. S talán meg is rázzák az ottlévő képviselőket, mint Zorba a főnököt.