Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korri... (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közös... (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!

Utolsó kommentek

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korrigálni az embereket és dolgokat - és magamat is persze. Minden jót! Klári (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közösben! :) (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!
  • Utolsó 20

2008.06.23. 10:51 emmausz

Retour és retró

Két Zolink van: Apa és fia. Nemrég megemlítettem – többek között Zolikával kapcsolatban is –, hogy vannak, akinek születési ideje nevezetes napra esik. Az övé karácsonyra. Ma meg neve napja van neki és apjának is, a paksi túra házigazdájának. A nevezetes túrát évente megismételtük egy ideig. Két különös esetről írok ez alkalommal. Mindkettőnek Zoli a szenvedője. Egyszer éppen nem volt kerékpárja. Nekünk meg vagy három is. Mondtam neki, vigyél el egyet belőlük, aztán. Reggel találkozunk a közös indulás alkalmával. A túra első harmadában minden a tervezettek szerint történt. A második harmadában egyre feltűnőbb módon le-lemaradt Zoli a tőlünk kapott princesse névre hallgató 26-os kerékpárral. Feltűnt, hogy derekasan pedálozik, csak éppen kevés az eredménye. A harmadik harmadban felajánlottam a cserét. Ő ment a ruszki versenybringával, én meg a princesse-szel. Nem mondom, hogy nem érkezte meg Paksra, csak éppen ettől kezdve rám várt a társaság, mert magam is derekasan pedáloztam, csakhogy éppolyan kicsi eredménnyel, mint korábban Zoli. Tanulság: Csak azonos teljesítményt nyújtó eszközökkel érdemes együtt menni. A kétféle bicikli csak abban egyezett meg, hogy mindkettő 26-os kerekeken gurult. Ám a fogaskerék-áttételek iszonyú eltérést mutattak. Az a csoda, hogy egyáltalán megérkeztünk az ócskábbal Paksra.
A másik szenvedésének is én voltam akaratlan okozója. Egyik alkalommal elhatározták a túra résztvevői, (elfoglaltságaim miatt én nem), hogy leutaznak Paksra, és immár onnan kerekeznek fel Pestre. Így is lett. A szokásos idő elteltével nincs itt Zoli, aki az én biciklimmel jött Északnak. Várom és várom, de nem jön, és nem jön. Akkor Józsefvárosban laktunk panelben. Viszonylag csendes időt érzékeltünk, na jó, fújt egy kis szél. Amit itt így érzékeltünk, azt ő(k) egészen másképp. A teljes utat ellenszélben tették meg. Este félnyolc felé megérkezett Zoli, majdnem összeesett a fáradtságtól. Minden centi előrejutásért meg kellett küzdeniük: vissza akarta fújni őket az egész napos északi szél. Bizonyára jól emlékezik rá a közel két évtizeddel ezelőtti történésre. Soha többé nem ismételték meg a fordított irányú kerekezést.
Zolika szintén zenész, mondhatnám. Egyként játszik basszusgitáron és ritmusgitáron. Igen jó színvonalon zenélnek együtt öccsével, Tomival. Egy alkalommal shadows-számokat adtak elő. Többek között a Shindig címűt. Nagyon vágták. Ám folytatása nem lett, mert mint elmondták, nem az ő gusztusuk szerinti zene ez a retró-stílus. Be is bizonyították, hogy másféléket kedvelnek.
Nos Zolika biciklizni is tud, de érdekes módon a paksi túrán sose vett részt. Ennek egy ésszerű magyarázata lehet. Amikor mi kerekeztünk, ő még nagyon fiatal volt, amikor már ő kerekezett, akkor már mi nagyon nem voltunk fiatalok. Ági húgom nagyfia nemrég még (kb. 25 éve) megjegyezte nagyanyjának: Kip-kop bácsi nem bánt. És valóban. Kip-kop bácsi nem bántott senkit a füleinken kívül. Azt viszont szinte folyamatosan, leginkább azokét, akik a Dráva utcai házban szomszédjai voltak kip-kop bácsinak. Anyánknak csakugyan volt egy olyan szomszédja, aki éveken át fúrt-faragott. Leginkább azonban fúrt, méghozzá ütőfúrógéppel verette a vasbeton épületet. Egyesek szerint perforálta lakása falait, olyan elképesztően sokszor lehetett hallani a tiplifúrás hangját, utána a kalapácsét, amivel helyére segítette a polietilén-tamponokat. Zolikának ez a rendszeres agresszív zaj tűnt fel. Zeneinek egyáltalán nem mondható zörgése méltán idegesítette, s méltán gondolta azt is, hogy bajt okozhat, aki ilyen barom lármát művel.                

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr385168003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása