Mickey webnaplója

POST
Ma egy rövidhír arról értesít, hogy sokak az Interneten szörfözve térnek meg. A hívő megnyilatkozásokra fütyülnek, ám nemritkán megfordul a vitatkozó anyagok olvastán a szörfözőkben valami. A lényeges dolgok felismerése. És eljutnak odáig akár, amit az egyházatya (Szent Ágoston) így fogalmazott meg hajdanán: „Nyugtalan a mi szívünk, Uram, amíg meg nem nyugszik Benned.”
Érdekes.
Ezért gondoltam, hogy megosztom veletek.
Pedig nem is erről, hanem egy rokon képről és annak egyik jelentéséről akartam sorokat róni ide. Éspedig a tányérpörgetésről.
Mindenki látott már tányérpörgető zsonglőrt. Ha másutt nem, a tévében.
A mutatvány felhasználja a fizikai törvényszerűségeket, legalább a repítő erőt, a centripetális és -fugális erőt, valamint a gravitációt. A bambusz ellentart a gravitációnak, a tányérok nem repülnek szét, noha hat rájuk a centrifugális erő, viszont megtartják síkjukat pörgés közben, mert ezt „írja elő” számukra a repítő erő. És van még valaki, aki ezeket vezéreli. A zsonglőr, aki elindítja a pörgést, és laza csuklómozdulatokkal eléri, hogy ez a pörgés szüntelen fenn is maradjon.
Eddig a kép.
Engem a személyesen vezetett lelkigyakorlatokra emlékeztet.
Adva a bambusz, az egyház, mely szilárdan megtart. Adva a sok tányér, melyek valamennyire hasonlók, de apró eltérések óhatatlanul vannak köztük, melyek miatt eltérő mozdulatokkal lehet hasonló hatást elérni. Kinek nagyobb intenzitást kell diktálni, kinek kevesebbet. Mert nem egyforma a tapadásuk, súrlódásuk, körhagyóságuk (excentritásuk, hogy érthetőbb legyek). Ezért kell a zsonglőr időnkénti beavatkozása. Némelyik tányért talán meg is kell mosni a mutatvány előtt.
Nos a tányérok a vezetettek. Már felismerték a törvényszerűségeket, kívánják is követni őket, ám többé-kevésbé hiányzik a dinamizmusuk, lelkesedésük, lényeget felismerő képességük. Ezért veszi kezelésbe őket a zsonglőr, a lelkigyakorlat kísérője.
Elindítja egy előadással, megfontolnivalókkal. Felpörgeti a résztvevőket. Mindenkinek ugyanazt adja, a mozgást, a dinamikát. Majd a „tányérok bepörgetése” után már csak rövid beszélgetések során próbál segíteni nekik, hogy ne lankadjanak el az odafigyelésben, hanem tányérjuk (parabolaantennaként) továbbra is tartsa meg síkját a végtelenre, az Istenre nyitva. Ez a mutatvány tart, ameddig tart, de a pörgésre való készség beleivódik a tányérokba, miként a keresés iránya is. Emlékezni fognak még sokáig arra, hogy milyen impulzusok hozzák létre az élő kapcsolatot azzal, akire az egész lelki mutatvány irányult.
Lehet, hogy bonyolultabb lett a jelentés elmagyarázása, mint amilyen módon bennem él, mégis remélem, hogy a folyamat megértését segíti.
Pörögjünk hát, mint az égitestek, pörögjünk, mint a tányérok a bambusz tetején, mint rituális táncukat járva a dervisek, pörögjünk, mert ez a mozgás (a pörgő is) az élet.
PRE
Már megint Lomtalanítanak már megint
Születésnapom van már megint
Karácsony van már megint
Húsvét van már megint
vakáció van már megint
Mindenszentek van már megint
Újév van már megint
pünkösd van már megint
Sulikezdés van már megint
szilveszter van már megint
Péter-Pál van már megint
Szent Péter vár, mármeg int...