POST
Ma nincs semmi fontos mondandóm, elmondom hát a legfontosabbat. Reggel email
jött a vatikáni rádiótól. Márta küldte, akinek válaszoltam, de újra fogok, mert
ma Márta nap van. Isten éltesse hát a rokonokat (Mártákat, Csocsát), és kedves
ismerősöket, (az említettet a rádiónál, Samut, és még sorolhatnám őket, mert)
sokukkal dolgoztam együtt, tanultam együtt, táboroztam együtt.
Márta napra olvastatott két gyönyörűséges rész a Bibliából. Az első
János-levélnek az a szakasza, amikor – ha jól számoltam – 18-szor szerepel a
szeret, szeretet, szeretett, különféle variációkban. Amikor az ember megvénül,
letisztulnak a dolgok benne, és jól látja a hiábavalóságokat. (János idősen
írta levelét.) Amikor az ember megvénül, alkalmatlanná válik a tanárkodásra,
mert mindent elnéz, mindent megbocsát, mindent elfelejt, mert már a lényegre
koncentrál. Próbál maradék erejével szeretni. Így János is. Pont.
Az evangéliumi jelenet Jézus látogatása Mártánál és Máriánál. A kép: Mária leül
Jézus mellé, és jelen van neki. Márta pedig gondoskodik arról, hogy
tisztességes vendéglátásban részesüljön a szeretett vendég. És akkor jön a
hidegzuhany: Mária a jobbik részt választotta, nem is veszti el soha. Ez
sokakban áll keresztben, nekem is egy darabig gondot okozott. Aztán a helyére került.
Nem akarom a jelenet értelmezési nehézségeit feloszlatni, csak hozzáteszem,
amit magam gondolok róla.
Az egyik, ami nekem fontos, annak a meglátása, hogy Jézus máskor is rangsorol.
Mi nagyobb, teszi fel a kérdést a farizeusoknak: a templom vagy a templom
aranya, az oltár vagy a rajta levő ajándék? (Vö. Mt 23,23skk.) Itt ugyanaz a
helyzet. Jézus a lényegre tanít. Mert mi fontosabb a jó kaja a vendégségben,
vagy a személyiségcsere. Ugyanis a Jézushoz letelepedő Mária Jézus
személyiségében fürdik meg és fordítva. Megkísérelik kimondani, és ezzel a
kimondással megajándékozni egymást. Nem mondom szerelemnek, letisztultabb
annál. Amikor joggal úgy vélem, hogy egy ember valósága többet ér az egész
világegyetemnél, akkor nem hazudok. Amikor két ember kölcsönösen megosztja
egymással lényének az esszenciáját, a legnagyobbat teszi, amit csak tehet.
Amikor Jézus találkozik Máriával, ugyanez a boldogság tör fel kettejük között.
Ez lesz az üdvösségben is. A személyiségek mutatkoznak meg teljes szépségükben,
és törnek be egymáshoz. Ennek a gazdagsága végtelen. Hogyan is fogható hozzá az
ezerrel való buzgólkodás. Úgy vélem, azért visszatetsző sokaknak ez a kép, mert
földi életünkben nem tartunk itt.
Jézus elővételezi az örökkévalóságot.
Persze, hogy van itt dolgunk. Persze, hogy szeretetünk nincs meg tevékenységek
nélkül. De odaát nem így lesz. Emberségünk teljes intenzitásával fog másokhoz
fordulni, és gyönyörködni amazok szépségében a mindenkit szerető Isten
jelenlétében.
Túl egyszerű mindez ahhoz, hogy megérthessük.
Egy másik érthetetlen képet rakok e mellé. Jézus feltámadása után áthatol a
zárt ajtón, Tamás sebeibe dugja ujját, és ellenállásba ütközik, azaz Jézusnak
teste van. Majd Jézus kér egy halat, és velük eszik, utána eltűnik. Vajon
lényeges volt-e a seb fizikális valósága ahhoz képest, hogy a feltámadt test
szabadon közlekedik a matériák között. Vajon lényeges volt-e Jézusnak ennie?
Azt hiszem, mindkét kérdésre nemmel válaszolhatok. A találkozás volt lényeges,
amelyben kimondták magukat egymásnak. Amelyben megvalósult a személyiségcsere.
Ez történt Mária és Jézus között is. Reményeim szerint ez fog velünk is
történni.
PRAE
Viszonyok
Isten és mi. Amikor fiunk kicsi volt, s rossz fát tett a tűzre,
megszidta a feleségem. Később mesélte, hogy
nemegyszer előfordult: a szidás után visszakérdezett fiúcskánk: de azért
szeretsz, anya?
Ez a magatartás annyira
általános, hogy magam is többször
megfigyeltem: a szidott gyerek az őt korholó szülő karjai közé rohan, az ölébe
bújik, odaszalad hozzá oltalomért. Éppen ahhoz, akitől a letolást kapja.
Jézusnak a tékozló fiúról szóló parabolája ugyanígy működik. Az
elcsángált fiú miatti szenvedése ellenére a hazaérkezőt szívére öleli az, aki a
kapcsolatuk megszakadása miatt
oly bánatos volt. A fiú karjai közé rohan. Összefonódásuk jelenti a hazatérést, a kapcsolat
helyreállását, s kibillent érzelmeik helyreállását.
Ez a bűnbánat lényege.
PS. Szóljatok rám, ha ismételten hoznék egy korábbi szöveget! Köszönöm.
Utolsó kommentek