POST
Mit becsül legtöbbre a nőkben? – hangzik a 4. interjúkérdés az ismert, fontos
és híres embereknek feltéve. Mint megírtam, ismeretlen, fontatlan hírtelen
embereknek is lehet és van véleményük. Igyekszem a sajátomat megfogalmazni és
postként a netre tenni. A fenti kérdéssel csak egy bajom van: a „legtöbbre”
kitétel. A legtöbbre azt becsülöm bennük, hogy vannak. Létük a legtöbb, amivel
hozzájárulnak a teremtés komplexitásához (és az én megelégedettségemhez). A
lányokról Karinthy írt, a lányokról megannyi nóta szól, a nőkről úgyszintén.
Érdekes módon mégis az Ószövetség fogalmaz a legszebben róluk. Isten teremtett
Ádámnak segítőt, aki hús az ő húsából, csont az ő csontjából. Ez a kijelentés
kb. azt mondja nekem, hogy partnert teremtett Isten Ádámnak, aki vele azonos
fajú, de más nemű.
És ez a lény lány. Lány, kisasszony, nagyasszony, utóbb öregasszony. Semmi
furcsa nincs abban, hogy a férfinak a gyönyörűsége a nő. Hogy nagyon szépnek
látja legtöbbjüket: Egész megjelenésüket, és a részleteket külön is. Jelenlétük
vagy megdobogtatja szívüket, szívünket, vagy legalább nyugtatólag hat ránk maga
a tény, hogy környezetünkben vannak. Mert szépséges az arcuk, finom a kezük.
Egyszer elmeséltem a feleségnek: Sok nő lábfeje látható a papucscipőben,
szandálban vagy akár a mezítlábasan. A rüsztjükön fut egy vékony ér, alig
látszik. Ezt az eret általában megkeresem szememmel, mert módfelett tetszik.
Az, hogy van, hogy picit lüktet, picit meleg lehet.
Olyan élő.
Elcsodálkozott rajta.
És most vissza a lényeghez.
A nőt mai keresztény felfogásunk szerint a férfi szövetségeséül teremtette az
Isten. Talán még helyesebb így mondani, egymás szövetségeseinek szánja őket.
Furcsa módon nekem ez a következő képben csapódik le. „Egymást vállalják.” Aha.
Vállvetve, egymást támogatva élik közös életüket. És gyönyörködnek ebben, mert
élvezik az egymásból élés szépségét, gazdagító, egymást kiteljesítő voltát. Ez
a vállvetve pedig két harcos képét idézi, akik közösen űzik a gonoszokat a
videojátékokban.
Ám ez nem így van.
Inkább úgy, hogy kiegészítik egymást.
Külön világ a két ember.
Csak többé-kevésbé kapcsolódnak egymáshoz, egyéniségük szerint.
Sok mindent kellene a nők világáról még írni, de már így se a „legtöbbre”
koncentráltam, hanem csapongtam. Vagy mégse?
PRAE
Őseim
Én most 62 éves vagyok.
Apám 49 éves korában halt meg.
Apai nagyapám 42 évesen halt meg.
Dédapámat nem ismertem, de kis extrapolálás után úgy adódik, hogy kb. 30
éves korában halt meg.
Ükapámat sem ismertem. Az előzőek folytatásaként szerintem kb. 18 éves
korában halhatott meg.
Szépapám meg meg se született.
Életem
TELEFUNKEN, világvevő asztali, német
VIDEOTON, asztali magyar, szervizigényes
VIDEOTON, Velence zseb, gyenge, kh, magyar
KOCMOC, zsebrádió, de alig, CCCP
COKOЛ, télikabátzseb-rádió, kh hh, CCCP
OPБИТА, órás zsebr., kh, CCCP
VEF, világvevő, szúrósan szögletes, asztali, hídalkatrészekből készült, CCCP
Sharp, kh, zsebr. (japán)
Grundig, zsebr., kh, urh, (portugál)
Thompson, asztali, (Fr. o., made in China)
SANGEAN, világvevő
zsebr. (Tajvan) Tajvan, Tajvan. Baj van? Még nem rohanták le. Még nincs baj, még van Taj.
2008.08.22. 08:23 emmausz
Ő, ők, nők, ősök, nősök, hősök
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr75168061
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek