POST
Először is Isten éltesse QQ-t, azaz Ancsát a soron következő születésnapján. Felülről számított második húgom a család és cége főszervezője. Itt-ott elég fárasztók lehetünk neki. (Azért ne hagyd abba, Ancsa!) Már kisgyerek korában szerette az izgalmakat, a meglepetéseket és a megosztást. Emlékezetem szerint megírtam egyszer, valahol, hogy kb. 3-4 éves korában esett meg a nagy eset, hogy anyánk mézet vásárolt. Jó oka lehetett rá, hogy ilyenfajta luxusra adta fejét. Gondolom, valamelyikünknek sehogy se akart elmúlni a torokfájása vagy huzamos ideje köhögött. Mindegy, vett egy adag mézet. Ancsa alig várta, h megérkezzen apánk a dolgozóból. Elé állt és így szólt: Én nem mondom meg neked, hogy mit vett az anyu, mé-betűvel kezdődik és zé-betűvel végződik. Jót mosolyogtunk az eredeti ötleten. Egy hét múlva három szülinapot ünnepelünk egyszerre. Katiét, aki jubilál, és Ancsáét (készer öt az tíz). Nos, lesznek meglepetések is, ha akarjátok, ide írom, ki mit kap: …-betűvel kezdődik, és …-betűvel végződik.
PRAE
Sinkó
Évek óta kínlódik egyik barátom azon, hogy „odavágta a sinkóját” kijelentésből mi a sinkó. Szerinte egy somfadorong, egy bot. ... Megnéztem a Czuczor-CD sinkó címszavát (mert van neki ilyen): A sinkó a debreceni diákok süvegének a neve az 1700-as években. 1800 valahányban kipusztult az a fajta sima bőr föveg, amelyik simasága miatt neveztetett sinkónak. (És amit szintén oda lehetett vágni!)
Olvasom az email-listán: II. János Pál: Szeressétek az öregeket Nagyon szépen kérlek titeket, Szeressétek az öregeket. ... Stb. Igen, igen, de... de nem ő írta, hanem egy magyar szerző. Na, de kicsoda? Megtaláltam (googlenak hála): Óbecsey István a becseületes neve.
Magamnak olvasott lelkigyakorlat
Olvasom Jean Guitton párbeszédes könyvét, melyet két másik atomfizikussal-filozófussal folytatott le s melyet könyv alakban megjelentettek, s a Szent István Társulat jóvoltából magyarul is lehet olvasni. Olyan szuper, hogy alig értem. Mégis van egy része, amit megértek. Ez lehet az egyszerűbb fele. Ebből több minden kiderül. Pl. ilyesvalami: Az elemi részecskék, amennyiben nem hullámok, afféle energiagócok. Az anyag már régen nem az, aminek látszik. Rezgés, hullám, ürességek, energia, foton, elektromágneses rezgés, elektronikus rezgés, leginkább egymással kapcsolatban álló mezők együttese. Ha egyetlen foton áthalad egy résen, kiszámíthatatlan, hogy a mögötte elhelyezett ernyő melyik részén fog látszani. Ha két foton halad át a résen, „megbeszélik” hogy melyik hová tart. Valami módon kapcsolatot tartanak ezek a látszólag élettelen dolgok. Életük van. Kapcsolatuk van. Minden mindennel összefügg. A Foucault-inga megtartja eredeti lengési síkját, de az általa kirajzolt pálya igazolja, hogy a föld elmozog alatta sajátos pályáján. Milyen pályán? Ez itt a kérdés. Hát a tengelye körüli pályán. Hát a Nap körüli pályán. Hát hat rá a Hold vonzása. Befolyásolja a lengés sík virtuális rajzolatát a nap keringése, a galaxisban való mozgása, a galaxis egészének mozgása, a többi galaxis ráhatása. Együtt hatnak az ingára, de nemcsak az ingára, hanem mindenre, ami van. Minden mindennel összefügg. De van, ami még összébb függ. Ha egy fényképet kettétépek, két fél képem keletkezik. Ha egy hologramot kettéveszek, a részekben megjelenik az egész. S akárhányfelé osztom, mindegyikben az egész fog megjelenni. A világ is holisztikus. A génjeim hordoznak engem. Én pedig az Isten arcot, de nemcsak én, hanem mindenki. Istenarcú a világ. Benne az ember, még akkor is, ha nagyon nehéz azonosítani olykor. Ilyen tudattal megyek a misére reggel. Ott – mint tudjuk, Krisztus egyetlen áldozatát jeleníti meg a pap. Itt van az Isten-arcú emberek között érzékelhető színek alatt az Isten Fia. Ezzel a tudattal tekintek Rá. Ő az egészen szerető Isten Fia, nem olyan, mint mi, akik az Isten-képmására vagyunk teremtve, hanem ő maga, a Teremtővel egylényegű Valaki van itt, aki létrehozta, aki akarta, hogy a világban az Ő arcmását hordozó lény keletkezzen, s visszanézzen rá, feleljen szeretetére. Így próbálok tekinteni arra, Aki gazdánk, Urunk, főnökünk, létrehívónk és hazavárónk, aki vágyik velünk egy lenni. Mindent odaadva szeretni bennünket. Itt elfogynak a szavak. Nem is próbálkozom tovább, de ésszerű hódolattal szemlélem ezt a csodát. Nagyon fontosnak gondolom azt, hogy ha egy ekkora hatalmasság valóságosan megjelenik az oltáron, minden szem rászegeződik és lesi, mit mond. Mit üzen, mit gondol rólunk. Mihez kezd velünk, milyen módon kíván közösségre lépni velünk. Ha én lennék a liturgia meghatározója a világegyházban, előrevenném az áldozati részét a misének, és a konszekrált ostya jelenlétében olvasnám az evangéliumot. Oka: Megjött a minket szerető főnök, s most szólni kíván az előtte ülőkhöz-állókhoz, mert szereti őket. Azután jöhetne a szeretetlakoma. Valaki említi, hogy a Mérleg 1993-ban lefikázta a Guitton-könyvet, mert nem mindenben van igaza. Remélem, azokban a részekben téved, amelyeket meg se értettem, s amit megértettem, az nem túlhaladott.