Negyedik felvonás
Marci nagyon kedves volt, autója kényelmes, felturbózott és
gyors. Gond nélkül utaztunk té s tova. A találkozón húszan vettünk részt.
Tücsivel ketten, Marci Ildivel, Bandi feleségével, Zsuzsával és Zitával, aki
megnőtt és nagyon komoly. Ágiék négyen, Gábor, Kinga, Ancsa, a négy Lantos, meg
Ákos és Kamilla. Hát ez csakugyan húsz
fő. Igazoltan távol Csia és családja, Melinda, kis Ági Oliverrel, Mica, Kati,
Zsuzsa családjával, Éva családjával. Kriszta és Katus is távol volt. Ha senkit
nem hagytam ki, akkor távol maradt 2http://emmausz.blog.hu/media/image/200812/1 fő. Legtöbben saját családom tagjai közül
- http://emmausz.blog.hu/media/image/200812/1http://emmausz.blog.hu/media/image/200812/1-en!
Jelen volt a bőség szamara, illetve zavara, magam nem kevertem a szeszféléket, csak
pálinkát ittam, és amikor úgy gondoltam, hogy eljött az ideje, abbahagytam,
mert Pestről már saját kocsinkban jöttünk haza.
Egy darabig lent folyt a disputa mindenfélékről, majd felmentünk az új
zongorához, mely ember közbejötte nélkül is képes demo üzemmódban, kifogástalan
minőségben elővezetni a legkülönfélébb technikájú műveket. Ám nemsokára
áttértünk a bio üzemmódra. Ezek az általunk elővezetett darabok nem csillogtak
olyan egyenletes minőségben, mint a gépi vezérlésűek, mégis, és talán éppen
ezért, voltak emberibbek – esendőségüknél fogva. Sorra következtek azután a
mikuli és karácsonyi énekek is, azok is, amelyeket csak mi szoktunk énekelni. Így
eltelve földi jókkal és szépséges művészetekkel boldog új évet kívánva
mindenkinek, búcsút intettünk, kocsikba szálltunk, és hazavándoroltunk ezen az év
végi csillagfényes és igen hűvös vasárnapon. Itthon várt a hír, meghalt a
Blanckensteinek mamája. Isten adjon neki örök békét!
Utolsó kommentek