Mickey webnaplója

Tegnap is, ma is lelátogattam a kihalt budai rakpartra, mert az orrom előtt ment el a HÉV. (A rakpart attól kihalt, hogy felújítása miatt hónapokra, sőt évekre le van zárva a forgalom elől.) Tehát lementem, hogy ne unatkozzam, hanem megfigyeljem, milyen élet folyik a parton. Igen alacsony a vízállás, így bőven kotorászhatnak a madarak szárazon, mégis inkább a vízben unatkoznak, halászgatnak. Mondanom se kell, hogy mindkét napon a dankasirályok uralták a mezőnyt. Populációjuk húsz-harminc példányból állt. Ők vadászgattak a levegőből halra, röpködtek, cikáztak északnak-délnek. Tegnap is és ma is – szinte ugyanott – velem szemben éppen ácsorgott a vízben egy bütykös hattyú, mégpedig árván, a szentem-lelkem. Északnak fordulva várt mindkét alkalommal szebb napokra. Nem így a dolmányos varjú, melyből egy pár fötört a gizgazban. Hol előbukkantak, hol megbújtak a bokrokban. Ma nyoma se volt a tőkésrécéknek, melyből tegnap szintén egy pár mutatkozott, míg dél felé el nem húztak.
Ennyi, mondaná a kamera kezelője.
Ennyi, mert egy percet ígértem és az lejárt.
Ennyi, mert minden megfigyelt madár belefért az egy percbe.
Ennyi, mert a kanyarban feltűnt a HÉV, és nem kívántam volna lekésni.