Ha nem láttál még nárciszt, elmondom: olyan színű, mint a tojásos galuska.
Nem láttál még tojásos galuskát? Olyan a színe, mint a nárciszé.
Nem ettél még tojásos galuskát? Ez azért lehetséges, mert nem voltál nálunk május elsején, amikor is ez szokott lenni ebédre salátával.
Május elseje pedig munkás Szent József ünnepe is.
A munkás szóra asszociálva most mégis a MUNKÁS ciginél kötök ki.
Volt MUNKÁS cigaretta nálunk. 25 mezítlábas szivarka tele finánclábbal, ára 3 forint/pakli.
Erőssége, illata, mint a francia Caporalé, csak amaz méregdrága, emez pedig igen olcsó.
A vicc szerint egy kapitalista vevő érdeklődött a Munkás cigi összetétele felől. Azt mondták neki, hogy nyolc rész dohány van benne, de mi tagadás, két rész lótrágya is.
A kapitalista arca felvidul: Nahát! Rendelésemet megduplázom! Azt hittem, hogy kizárólag lósz*ból van.
A viccet félretéve, amikor még dohányoztam, és amikor már újoncként bevonultam a seregbe, Munkást szívtam. De nem csak én, hanem a többi kopasz is. A nyomorultaknak nem volt pénzük cigire, így hát a csikkért kuncsorogtak, mondván: „lövöm a rigót”. Én nem szerettem a lejmolást, inkább megkínáltam a dózniból a kérincsélőt. Emlékeim szerint napi négy doboz cigit vettem, ebből egyet magam szívtak el, hármat szétosztottam. A kérincsélős időszak nem volt túl hosszú, utóbb mindenki a saját cigarettájára szokott rá.
Sokáig tartotta magát az a poén, hogy inkább a gyár égjen le, mint a munkás. Ugyanis a cigiken egy gyár rajza volt található alatta a munkás felirattal.
Budapesten már régóta nem lehetett Munkás cigit kapni, amikor barátom megemlítette, hogy a nagyszénási turistaházban még van egy csomó. Sokáig élt bennem a vágy: Megkeresem én azt a turistaházat. De nem lett belőle semmi. Előbb a Munkásról, majd a cigarettázásról is leszoktam.
Hála Istennek és a jövedéki adót kivetők mohóságának, a cigarettázók száma erősen megcsappant. Nélküle is van épp elég baj a világban.
Befejezésképpen ideírom, hogy a laktanya körleteiben tilos volt a dohányzás. Ám talán a legtöbbször ezt a szabályt szegték meg, szegtük meg. Sokan bagóztunk, füstös volt a terem. Takarodó után is folyt a cigizés. Erősödő csizmakopogást hallottunk. Jött az ügyeletes tiszt. Benyit. Alig lát a füsttől. Megkérdezi: Ki dohányzik?
Néma csend.
Egy kopasz erőt vesz magán: Százados elvtárs, dohányzik, aki dohányzik.
A százados meghökken a kétségtelenül igaz, ám semmit mondó válaszon.
Azért némileg megenyhülve csak ennyit szól: Na, oltsák ki a cigarettákat … és alvás!
Utolsó kommentek