Az LGT a hetvenes években, talán a 80-asokban énekelte jó
számát, melynek ez volt a szövege: És jött a doktor, és azt mondta, / Hogy
nagyon beteg vagyok./ Vigyázz magadra! – szólt a nővér, / És belémtömtek néhány
csepp Fagifort. / De nekem nem kell, nekem nem kell gyógyszer, Adjon valami
mást: / A zene, a zene, a zene, a zene, a zene, a zene kell! / stb.
Reggel szokás szerint bekapcsoltam a Bartók rádiót. Haydn-év
van, stílszerűen egyik kedves kamarazenéje szól, és jön a doktor. Minden évben
jön, és megállapítja, hogy nagyon beteg vagyok. Hát persze. Ilyen fülekkel,
ekkora hassal, 63 évvel, magas vérnyomással, és most ínhüvelygyulladással a
lábamban mi a mást állapíthatna meg, minthogy „nagyon beteg vagyok”. De nekem
nem kell Fagifor. Inkább megígérem, hogy nagyon vigyázok magamra. Tücsi a tanúm
rá, hogy reggelente a mezzót hallgatom otthon indulásig a tévében, mert nekem
zene, a zene, a zene, a zene kell, zene, a zene, a zene, a zene kell, hogy
jöjjön rám a boldogság. Újra csak Popper Pétert idézhetem: Aki míveli a zenét,
azt hazazavarja. Terápiaként üljön a zongorához, és verje bele minden kínját,
bánatát, örömét, pillanatnyi hangulatát, és ne kelljen neki más, csak a zene, a
zene, a zene, a zene...
Egyelőre most a zene szól, majd később jön – mint eddig minden évben – a
mosolygós dokornő. És én hiába énekelek neki...
Coda (olasz) farok, nyúlvány, záradék. Utóbbi jelentésben a kottákban lehet vele találkozni. Én – tapasztalhattátok – rendszeresen élek a coda megjelöléssel, bár írhatnék PS-t (postscriptum), vagy Nb-t (nota bene), de most is inkább azt írom:
CODA.
Évente jön a doktornő. És évente magasvérnyomást regisztrál.
Most nem. Most megtört a jég: 130 volt csak, és ezt mindketten jólesően vettük tudomásul.
Kis mozgást, kis szellemi tornát, kis hibiszkusz-csipketeát javasol mézzel édesítve, mert az jó az immunrendszernek, és egy-egy pohár vizet minden főétkezés előtt, hogy a teltségérzetem meglegyen már kajakezdéskor. Egyébként proponálja kettesével szedni az aranysárga fokhagymakapszulát. Mint mondja, a természetes gyógymód kiválthatja a gyógyszereket vagy egy részüket.
Ma hát lényegesen jobb kedvvel jöttem ki tőle, mint máskor szoktam, pedig most elég rendesen fáj az ínhüvelygyulladás a bal lábamban. Említettem neki ezt is. Kizárja, hogy gyógyszermellékhatás volna, mert az párhuzamosan fájdítja a végtagokat. Magam is ezt gondolom. Szív- és tüdőhangommal meg volt elégedve. Én is. Ma tehát „szép nap van, csupa ragyogás, a kutyák vidáman szaladgálnak az árokparton, mindenki boldog, még a rabkocsiból is nóta hangzik” (Weöres). Nálam meg zene szól a Bartók rádióból, Beethoven klarinétversenye, mert nekem csak a zene, a zene, a zene, a zene kell... zene, a zene ...
Utolsó kommentek