Én igen, felszálltam a buszra.
Ma folytatódik a csivitelős koncert. Hetek óta csivitel egy apró madár a szerkesztőség előtt álló dús lombú, nagyocska hársfán. Hallom, merről jön a hang, gazdáját azonban nem sikerült meglátnom. Mondom, hogy aprócska a szentem, jól elbújt. Pedig ha nem látom, nem tudom csupán a hangicsálás alapján azonosítani. A verébcsipogást jól ismerem. A gólyakelepelést is. No ez nem az, mert hogy aprócska, és hangja a gólyáénál kb. másfél-két oktávval magasabb. Minden reggel szorgalmasan elénekli visszatérő műsorát.
Bezzeg a krakkói Rynek galambjai nem voltak olyan félősek. Néztem, ahogy egy fiatal lány kezében tartott műanyagpohárból szemezgetnek. Kitárt karján sorban állnak, olykor lökdösődnek. Az egészben az a figyelemreméltó, hogy a főtér EU-támogatással szépült meg. Gondolom, számukra ugyanaz köztelező, mint ránk. Itt büntetik a galambok etetését, ott néhány csöves abból él, hogy turistáknak eladja némi pénz felében a műanyagpohárka magot, hogy a galambokkal lefényképezkedhessenek, akik vesznek ebből a portékából.
Náluk sok minden szabad, nálunk sok minden tilos.
Ez azért különbség.
Utolsó kommentek