Mickey webnaplója

Ma, mielőtt még újra teljes erejében kibontakozott volna a kánikula, felkerestük az Auchant, hogy rendezzük heti adagjainkat ebből-abból. Egy kis gyümölcs, egy kis kefír, egy kis sör, felvágottak stb. A kanyarban az út menti kijelző máris 28C fokot mutatott. A parkolóba érve, tőlünk vagy tíz méterre három összetört kocsi állt, meg egy rendőrautó. Feltehetően az történt, hogy a kis fehér kocsi rendesen előre állt a járdaszegélyig. A balról kanyarodó szürke kocsi azt hívén, hogy üres a placc, teljes erővel „belemászott” a fehérbe. Ettől mindketten tönkrementek, de a fehér mellett balra álló kék kocsi is megkapta a magáét. Hátul a szürke nyomta szét, elöl pedig a fehér harappott bele, ahogy megpördült. Mindezekre csak a látott szituációból következtetek. Mindenesetre meglepett a dolog, két okból. Mekkora tempóval érkezett az, aki két méteren belül maga is mindenképpen meg akart volna állni? És ugye adódik az a gyanú, hogy ez bármelyik kocsival előfordulhat. Az enyémmel is. Na hiszen.
Bementünk vásárolni tehát, mint említettem. Kisvártatva halljuk a más sokszor hallott szöveget: „a ... forgalmi rendszámú kocsi tulajdonosa haladéktalanul keresse fel autóját a parkolóban.” Mit érezhet a pasi, aki gyanútlanul kikocog, és kocsija helyett egy roncsot talál.
Most pedig már itthon vagyunk, várjuk, hogy lecsapjon a hidegfront, mert éppen ideje volna.
* * *
Nem igazán illik más anyagát netre tenni, különösen saját blogomba nem, de hát ez egy remek útibeszámoló. Mica egy hetet Fraqnciaországban tölt és onnan írja részletezett élményeit. Ha úgy gondolja, később, amikor már minden érdeklődő elolvashatta, leveszem, egyszerűen, mert az övé. Megjegyzem, ott már hűvös van, mert túlvannak a szélviharon. Megnéztem a neten: a legerősebb tempót épp az Eiffel-toronynál mérték Párizsban. A 17-re virradó éjjel több mint 137 km/h-s szél tombolt ott. Mica telefonban elmesélte, hogy Estelle-ke pancsolókádját az udvarról vizestül felkapta a szél, és sehol nem találták meg. Mondtam Tücsinek, hogy riasztani kellene a tévés Monk nyomozót, hogy keresse csak meg a környékükön. És még egyet. Mica beszámol a falunak egyáltalán nem nevezhető apró városkák szépséges látványáról. Tegnap Szűts Miklós festőművész blogjában láttam hasonlókat. Arányosak, emberléptékűek, patinásak, kézi erővel készültek századokkal ezelőtt ezek a házak, házsorok, falvak, helyesebben minivároskák. És most már jöjjön a beszámoló:      

Sziasztok!
0. nap este:
AAAAAAA!
Minden betu mashol van a fr billentyuzeten.
Teljesen logikatlan a billentyzetkiosztas a magyarul irashoz.
A lenyeg a lenyeg: megjottem :)
Szoval jo volt az ut. Sajna sok felho volt, de legalabb lett par tok jo felhos kepem. De az alpok is fel-feltuntek olykor. Aztan ket oras kesessel megerkeztem, Evaek mar ott vartak. Jaaaaaj, a keresztlanyom, Estelle egybol a nyakamba ugrott, ami azert nagy szam, mert tavaly meg total tartozkodo volt es felt tolem, most meg el sem akar engedni, es olelgetjuk egymast :)
Aztan az ut hazafele, keresztul az egesz Jura-hegysegen. Hat!!!!!!!!!!! Ezt tényleg latni kell! Nem lehet csak úgy mesélni róla. Sajna en meg igy is alig lattam belole valamit, mert Francois vezetesi stilusa eleg meredek. A megngedett sebesseg kb. 150-200%-aval megy. Egy 90-es tablanal pl. 170-nel. Remeltem, hogy egy-egy magaslatnal megallunk fotozni, de mire rajottem, hogy ez volt egy csucs, mar a hegy aljan voltunk. Kb. ugy megy, mint a Taxiban a taxis :)
De tenyleg, annyira durvan gyonyoru hegyek-volgyek, nagyon hasonlit amugy Erdelyre. Aztan egy-egy falu, vagy kisvaros, amin atmentunk, a tipikus francia kavezokkal, sorozokkel. Egyszer biztos, hogy meg kell allnom majd meg egy akarmire, csak hogy ott ulhessek! :)
Aztan megjottunk az "Nagyerdei Korhaz" nevu faluba (L`Hopital du Grosbois), ahol laknak: Ha nezed a Google Maps-en, akkor jobbrol (Kelet felol) erkezve, menetirany szerinti baloldalon a Grand rue es a Rue de Pré-Vert utca sarkan levo haz a 46-os szamu. Amúgy azert egy korhazrol kapta a nevet, mert a kozepkorban ide epítettek egy korhazat a leprasoknak, ami meg ma is all a falu foutcajaban, de nem tudom, mi uzemel most benne. Korhaz biztos nem, meg mar leprasok sincsenek, de a lenyeg, hogy innen kapta a nevet a falu.
ES TOK JO A VIZ!!! A haz tipikus paraszt haz, nemreg epp elment a villany a viharok miatt, az egesz utca vak sotet, nincs vilagitas most, es a bojlerben sem meleg a viz, de sebaj. Szoval a viz. A hegyekbol szedik, alig kloros, es nagyon finom csak ugy magaban is. Szoval racuppanok csak a csapra es iszom magaban, mert jo hegyi viz. Kivancsi vagyok, milyen lesz a pancsi utan a kezemnek.
Na megyek lassan, holnap lesznek meg elmenyek, majd meg irok, ha lesz ra erkezesem, valszeg esenkent, ha ok mar alusznak, mint most.
1. nap:
Ha minden igaz, és igen, igaz... akkor sikerült átállítanom a billentyűket magyarul tudóra. Csak el ne felejtsem visszaállítani, mert Francois megőrül... :)
Még nincs vége a napnak, csak most van egy kicsit időm ide ülni, mert Fr még nem ért haza, Estelle alszik, Timothée elvan, Éva vacsit csinál, de a mai nap lényege már megvolt...
Reggel egy kis gasztronómiai minicsodát éltem át. Még tea előtt elmentem Évával kenyérért, ami itt úgy néz ki, hogy Éva 9-re átmegy a szomszéd 81 éves Leon öregúrhoz, leül mellé a padra, Leon már ott várja őt, és beszélgetnek a faluról, a termésről, a paradicsom éréséről, a tehenek legelési kedvéről, az esőről, vagy amiről kedvük van így falun, amíg meg nem jön a kenyeres autó, ami egy kisbusz méretű furgon, hátul kinyitva az ajtaja, és ott egy pult kialakítva, hiszen a furgon egy kis minipékség, péksütikkel, kenyerekkel, cukrokkal, és kisebb sütikkel még. Az árlistán saccra 30-40 féle termék volt... és így megy utcáról utcára, de inkább házról-házra, bedudál, kijönnek a lakók és megveszik az aznapra valót. Vettünk egy kisebb, meg egy nagyobb bagettet, de nem olyan nagyáruházit, hanem házigyártmányút, amit ma éjjel sütöttek, szóval ez az itteni házi kenyér. Jól elbeszélgettek még ők hárman is, engem bemutatott Éva közben, nagyjából értettem is az alaptémát, de hozzászólni még nem tudnék egyáltalán, de okosan bológattam, és irigykedtem, mert ez ám az élet.
Leon bácsi amúgy itt él születése óta ugyanabban a házban, ahol most. Akkor még csak 3-4 házból állt ez az egész község (vagyis akkor még csak tanyavilág), és tehenekből, meg bárányokból élnek. 4 fia van, ők is itt laknak és gazdálkodnak máig. Viccből őket hívják a "helyi maffiának", mert olyannyira összetartó a család, hogy együtt ebédelnek minden nap, a négy fiú családja gyerekestül, feleségestül. Sajnos a 4 fiúból már egy meghalt, épp két nappal azelőtt, hogy Éváék ideköltöztek alig egy éve talán.
Ezután rögtön reggelizni kezdtünk. Ők a szokásost, amit már meséltem, nagy tál kakaó, és abba mártogatva a lekváros vagy vajas kenyeret, illetve a gyerekek még műzliztek. A tej miatt nekem ez nem ment, így Éva kirámolta elém az egész hűtőt, de mikor megláttam, hogy van vagy 4-5 féle sajt, nem érdekeltek a bolti felvágottak. Kis katonákat szaggattam, és HELYBEN készült vajjal ettem a különböző sajtos házi kenyér falatkákat. Ja, a sajtok többsége is házi volt, a közelben van egy falu, ahol van egy ilyen sajtbolt. Kukacos most nem volt, mint Lyonban :), de pl. van itthon most egy olyan (a gyerekek kedvence), ami bár nem annyira ízes, de az az extrája, hogy a közepén a szürke csík, amit penésznek sejtesz, nem penész, hanem nagyon finomra morzsolt, lágy HAMU... Jó volt az is, de a kedvencem egy Comté nevű, nagyon határozott, mégis lágy, enyhén füstölt ízű keménysajt. Már vagy 8 órája ettem, de még mindig érzem az orromban az illatát, ha rágondolok.
Szóval bekajáltam vagy 4 féle sajtból, és szerintem holnap reggel is megtartom eme jó szokásom.
Aztán Estellékkel játszottam. Megnéztünk egy csomó részt a Kockás fülű nyúlból is. Közben kicsit a lakást is felfedeztem jobban.
Közben Éva ebédet főzött, én meg kiéltem férfias vadászösztönömet, és légycsapóval kiírtottam vagy 30 legyet és böglyöt. Jó hely ez, csak a légy sok egy kicsit, ami nem csoda. Itt alig van növénytermesztés, mert 600 méteren vagyunk, egy fennsíkon a Jura-hegységen belül, ahol lassan melegszik az idő, viszont nagyon gyorsan le tud hülni. Ma pl. kb. 30 fok volt, de Éva szerint ez mázli, inkább hűvösebb van. Amióta itt élnek, 3 nap volt a leghosszabb folyamatos meleg idő. Most szombatra pl. 16 fokot ígérnek ide (Budapesten 36 lesz közben elvileg.) Szóval ezért itt nem nagyon vannak búzamezők, meg kukoricaföldek, hiába síkvidék, csak nagy, végtelen legelők, különböző bégető, búgó, múzó, mekegő állatokkal, ja meg lovakat is láttam, de főleg teheneket, sok amúgy a fekete tehén, és mintha kisebbek lennének, mint a magyar tehenek.
Ebéd előtt még megnéztük a falut Évával és a gyerekekkel. Nem túl nagy, ahogy a térképen is látható. 600 fős, és csak az utóbbi 10-15 évben duzzadt fel a létszám ennyire, amúgy inkább tanyavilág volt. Megnéztük pl. Estelle "óvodáját", amit itt nem így hívnak, mert itt az óvoda együtt van az iskolával, vagyis az iskolarendszer komoly része, de nem kötelező járni, csak nagy csoporttól, ugyanis a játék mellett itt már ráképzik a gyerekeket kicsit az iskolára. Naponta kétszer három órás tanulós-játékos foglalkozást tartanak. Ami viszont látványosan is különbözik a német (vagy magyar) rendszertől, hogy az udvaron nincs semmi. Egy nagy füves üres cucc az egész, egy kicsi aszfalttal, meg néhány paddal, mert a foglalkozás miatt keveset vannak kint, ha mégis, akkor csak futkározni, fogócskázni, meg kisebbeket játszani van idő, no meg kapnak rollert és biciklit, de nincs az a játszótér dzsungel, mint a magyar ovikban. És nem csak itt, hanem egész Franciaországban ilyen az ovik udvara Éva szerint.
No aztán ebéd, semmi küli, egyszerű "hamis lasagne" (kolbászhússal, mert meg kellett már enni). A francia érdekesség viszont itt az (talán ezt is meséltem már), hogy ebédre, aki csak teheti, hazamegy. Francois is hazajött két órára, hogy nyugodtan ehessen a CSALÁDJÁVAL EGYÜTT, mint szinte mindenki más, aki emberi távolságra dolgozik a lakhelyétől. A gyerekeknek sem 20 perc az ebédszünet, hanem 2 óra, amíg hazamennek az iskolából, hogy a családdal együtt ehessenek, aztán vissza. Így persze hosszabb a nap, és a munkaidő is kitolódik, hogy a napi 8 óra meglegyen, de sokkal családbarátabbnak érzi Éva is, meg idegkimélőbb a nap közepén, főleg a legnagyobb melegben 2 óra pihit tartani. Ezt jó lenne átvenni innen.
Ja, az ebéd előtti saláta (mindig van saláta ebéd előtt, mert akkor egészséges gyümölcsöt és zöldséget enni, nem utána) Éva termesztette koktél- és sima paradicsom. Semmi köze nincs az áruházihoz. Ilyen jó parit én még soha nem gusztáltam. Már-már gyümölcs, olyan édes. Iszonyú finom volt.
Ebéd után aztán elmentünk. A mai menü egy nagyon tipikus francia kisváros volt, Ornans. Nem is tudom leírni jól a hangulatát. Na de előbb az odautat: Mivel fennsíkon vagyunk, bár az utak föl-le mennek a legelők között, nem nagyon látni innen kimagasló hegyeket, még úgy sem, hogy nem kell értük messzire menni, mert itt vannak a közelben, csak innen "fentről" nem látni őket. Viszont azt bírom ebben a helyben, hogy autóval utazva akármerre is megyünk, 3-5 percenként radikálisan változik a táj. Először legelők mellett mentünk pár percig, de egyik pillanatról a másikra egy fenyves erdőben voltunk, majd 2 perc múlva hirtelen jobbra nézve hatalmas nagy szakadék, alatta egy völgy, és gyönyörű, mondhatni alpesi táj (csak ez most jurai). Ezután már végig itt mentünk lefelé, mert a völgy alján van Ornans, a tipikus francia kisvárosom. Nem tudom olyan szépen leírni, de sokat fotóztam, majd felteszem a netre valamikor, és megmutatom.
Kávézni végül nem ültünk be sehova, mert a gyerekekkel folyton menni kellett, de nem is baj, mert most inkább én is városnézni akartam, és rádöbbenni, hogy ez a stílus tényleg létezik, nem csak a romantikus francia filmekben, hanem tényleg, meg lehet fogni, laknak ezekben a házakban meg minden.
A többit jó lenne úgy mesélni, hogy közben mutatom a fényképeket, de tényleg felrámolom majd a netre, és akkor írok hozzá pár sorokat, amihez van mit mondanom.
A város után még elmentünk egy Mária kegyhelyre, a "Tölgyfai Mária Kegyhelyre", mert állítólag egy tölgyfában jelent meg itt valakinek Mária. A gyerekek a mellette lévő folyóban pancsoltak sokáig, amíg én elmentem megnézni. Volt ott egy kisebb kegytemplom is, de sok parkoló, meg nagyon sok pad is a téren, tehát el tudom képzelni, hogy elég sokan jönnek ide zarándokolni. A templom oldalából folyik egy forrás is. Ittam belőle, jó tiszta vízű az is.
Eztán haza, és most itt ülök, de ma már nem sok extrát tervezünk...
2. nap:
Hát ma nem sok minden történt, de azért mégis írok valamicskét. Zuhog, mint állat. 14 fok van kint (anyuval beszéltem, Bp-en 38 és kánikula). Akkora zuhé volt az éjjel, hogy nem igaz, iszonyú szél fújt, a "météo" szerint 80 km/h-s. Mindent felborított az udvaron, éjjel be is kellett hozni pár dolgot. Amúgy Besanconba mentünk volna ma Francoissal, ő dolgozni, mi várost nézni, majd vonattal haza, de az eső miatt nem érdemes. Én persze mennék szívesen, mert nem érdekel az eső, de a gyerekekkel nem kéne erőltetni a dolgot, még kifújja a szél Estelle-t a kezemből.
Szóval ez most inkább egy itthon ülős nap lett, de azért elmentünk vásárolni. Van nem messze egy 4000 fős város, Valdahon, ahol baromi sok mindent lehet kapni, Éva szerint azért, mert van ott egy 1200 fős laktanya is, és hogy nekik meg a családjuknak is legyen hol vásárolni, épült egy pár bevásárlóközpont. Szerintem azért még van további oka is. Pl. gyanús, hogy oda jár felső tagozatba a környék összes gyereke, kb. 500-an, meg térképen nézve is látszik, hogy elég központi helyen van, körbe veszi egy csomó falu, és szerintem inkább ezért éri meg bevásárló központokat telepíteni oda, nem csak a bakák miatt.
Van egymás mellett két hatalmas áruház, az egyikben cipőket lehet kapni 10-70%-os leárazásokkal, a másikban pedig ruhákat. Az elsőben bőr szandált néztem magamnak, és lett is volna egy tök jól álló (és adtam volna egy esélyt is a bőrtalpnak ilyen árért), de a méretemben pont nem volt már, szóval az most kimaradt. viszont a szomszéd boltban vettem magamnak 3 francia stílusú pólót. Farmert is néztem. Volt fekete, de az már van egy, így abból nem vettem, inkább egy "zöldet" próbálgattam, ami tetszett is volna, csak mikor Évától kérdeztem, hogy hogy áll ez a zöld, és mondta, hogy "hát ez tök barna", akkor inkább visszatettem. Na nem a barnával volt bajom, csak ha én színtévesztőként zöldnek hiszem, akkor a zöldhöz kezdem nézni a ruhák színeit, és ki tudja, hogy jelentem volna meg össze-vissza színekben... :) :) :)
Aztán voltunk "normál" kaja áruházban is. Tök poén a francia áruválaszték. Ahogy nálunk ilyen-olyan húsokat lehet venni, úgy itt is, csak van mellettük még éti csiga, meg kagyló, tengeri herkentyűk, sokkal több féle hal, és mind tök olcsón amúgy. Fél kiló éti csigát vehettem volna valami 2-3 euróért. De most inkább nem próbáltam ki. Helyette vettem néhány speciális sört, jó drágák voltak (3,3 decisek, kb. 300-350 Ft-ért), de ki akartam őket próbálni, és azért mégiscsak olcsóbbak, mint otthon, ahol még nagyobb különlegességnek számítanak, és ezért drágábbak is. Majd este Francoissal megkóstolgatom őket.
Aztán ebéd itthon. Majd ebéd után meg teáztam! Ja, ezt még nem is mondtam. Éváéktól kaptam ajándékba egy kínai teáskészletet, rendes kis csészékkel, teás kancsóval, kiöntővel, alátéttel (ők is ajándékba kapták, de nem tudják használni, meg nem is használnák), de én most felavattam. Van itthon (5 éves, kicsit lejárt, de még egész jó ízű) jázmin teájuk, azzal jól megtömtem a kabcsót, ahogy kell, és elkészítettem életem első, saját készítésű kínai lefőzés szerinti teáját - és ehhez képest is tök jó lett, büszke voltam rá. Egészen más ízű így elkészítve egy tea, mint a sima áztatós módszerrel. Majd megmutatom. Így nem is kell ízesíteni a teákat se nagyon, mert sokkal jobban kijön az aromájuk.
Szóval ennek iszonyúan örültem. Úgyhogy most van már egy nagyjából teljes, és érzésre egész jó minőségű agyagból készül kínai teáskészletünk :) - még egy-két dolog kell hozzá és perfekt.
Aztán Estellel játszottam. Végig mutogatta az ovis munkafüzetét, amibe az iskolaelőtti feladatokdat csinálják: vonalrajzolás, logikai feladatok, meg mindenféle agymozgató. Jó ötletek voltak és érezhetően tematikus, felépített tanmenet szerint. Okos.
Ja, még egy tök érdekes, amit kifelejtettem tegnap, de akartam írni. Itt egy csomóan bringáznak. Holnap lesz a Tour de France, azt hittem, ezért látunk az utakon egy csomó teljes bringás öltözetben tekerő versenybringást, de nem. Éva azt mondja, hogy ez mindennapos. Franciaországban ez nagy hobbija mindenkinek. A kocsival 5 percenként kerülni kellett egy-egy országúti bringást. A csúcs egy 80 éves öregasszony innen a faluból. Éva mesélte, hogy ő is szinte mindennap megy egyet tekerni, és nem csak házától az aktuális céljáig, hanem csak úgy, élvezni a tájat, meg edzésben maradni. Mondta, hogy tök jól néz ki: ő is felveszi a feszülős biciklis nadrágot és a felsőt, előkapja a versenycagát és nyomja a legelők közti utakon, meg a hegyekre fel-le... Én még nem láttam, de őt még látni akarom és lefényképezni, mint példaképet. :)
Most ennyi, megyek vissza játszódni. A leveledre pedig majd még válaszolok.
Mica II.
Hello!
Hát itt tényleg nincs most meleg. 12 fok van és folyamatosan vagy zuhog vagy szitál az eső. Úgy érzem, mintha ősz lenne. Ez rossz, mert nem tudunk menni kirándulni, viszont jó volt Francoisnak, mert ma reggel így tudott velem dolgozni pár órát, és fel is tettünk egy negyed tetőnyi üveggyapotot belülre, a gyerekek leendő szobájába. De többet nem tudtunk, mert megy vissza dolgozni. "Baromira "örül" neki... :) Inkább építené a házát velem.
Köszi anyu, a Heineken is jól fog jönni, de azért még egy hétig itt vagyunk, igyátok meg nyugodtan, ha vesztek még, nektek nagyobb szükség van most a hideg sörre, mint itt nekünk... :) Habár én most vettem 4 üveg speckó sört, amit írtam is. Ma munka után az egyiket ki is nyitottuk Francoissal (mert itt picit lehet inni vezetés előtt, nincs zéró-tolerancia), egy belga trappista, szüretlen, jó fűszeres félbarnának mondhatót. Jó volt, főleg egy folyós camembert sajttal és baromi friss házi bagettel. :) Nyamnyam...
Aztán már jön is az ebéd.
Közben Timothée folyamatosan nyúzza Estelle-t, aki néha ezért bőgicsél kicsit és megy megmondani őt Évának. Szegényt T. nem hagyja nézni a Kockás fülű nyulat, amit szerintem ötödszörre néz végig (13 rész), és szerintem T. (meg mi is) megőrülünk már a zenéjétől. Na de sajna ki nem tudnak menni, mert valami állandóan esik, meg tényleg baromi hideg van, még én is fel-le veszem a pulcsimat :)
Nem tudom, mit csinálunk délután. Én még bírnám a szemerkélő esőben sétálást, de a gyerekekkel nem lenne jó. No de majd feltaláljuk magunkat, vagy nem... a lényeg, hogy megoldjuk.
Pusssssssz! Micátok... :)