Mickey webnaplója

Az Árpád-hídtól ritkán induló buszt ma lekéstem. Ez arra volt jó, hogy mivel éppen akkor hozták a mai Metro újságot, rögtön vettem egyet belőle. (Elvettem, mert ez ingyenes lap.) Régóta nem volt már a kezemben, ezért elég alaposan elmerültem benne, mi hír járja a világon, vagy még inkább, mi híreket tárnak elénk beetetésünk céljából. Ma egy etalonon akadt meg a szemem. A Big Mac-en. Ez olyanfajta világszerte ismert termék, mely éppúgy meghatározó árarányokat képvisel, mint pl. a tört arany vagy a másik világsztár, a Coca-cola.
„Azt írja az újság, hogy egy Big-Mac-ért világátlagban 38 percet kell dolgozni. Nem úgy Chicagóban, Torontóban vagy Tokióban. Ott elég http://emmausz.blog.hu/media/image/200908/12 percet gürizni érte. Nálunk közelegy órát kell munkálkodni, mert ennyire ócska a munkánk megbecsültsége. Még az se vigasztal, hogy Nairobiban két óra 38 percet kell robizni. Mégiscsak egy lepukkant világváros az a Nairobi, és már nevében is benne van az a fránya robi.
Hogy tovább fokozzam a nemzetközi helyzetet, tovább másolom, amit olvastam: a BP-i bérek mindössze http://emmausz.blog.hu/media/image/200908/16%-át teszik ki a NY-iaknak, miközben a megélhetésünk költségei 42%-on állnak a NY-ihoz képest.
Nyugdíjam durván 900 dollár, és nem érdekel, hogy NY-ban mennyi.
Sokkal több, maradjunk annyiban. Inkább visszatérek a Mekihez. Ha világátlagban 38 percet kell dolgozni egy Big-Mac-ért, akkor lassan mondom, hogy a világvárost építő főpolgármester is értse, a béka s.-e alatt vagyunk a világvárosunkkal.            
Elég szívós munkába került letornászni magunkat a 3. világ színvonalára, de sikerült.
Ez sikerült.
Nem eszem Big-Mac-et. Drágállom. Nem fussa rá.
Végül előállt a busz. És hazudott a kijelzője. Mert hadd emlékeztessek legjobb zsidóviccemre, amit elöljáróban megismételek a jobb érthetőség kedvéért. Tehát:
Grün összefut Kohnnal a pályaudvaron.
– Hová utazol, Kohn? – kérdezi Grün a barátjától.
– Kecskemétre – válaszolja Kohn.
Mire Grün: – Na idefigyelj, te piszok! Ha te azt mondod, hogy Kecskemétre utazol, akkor biztosra vehetem, hogy Miskolcra mész, de mástól történetesen megtudtam, hogy te most tényleg Kecskemétre készülsz. Akkor meg miért hazudsz?  
Most visszatérek a buszhoz:
Ránézek a zizegő kijelzőjére: Nos, mit ír ki?
29. járat. Stimmel, pedig nem szokott.
Árpád-híd. Igaz, pedig nem szokta helyesen meghatározni a megállót.
6 óra 32 perc. Ránézek az órára. Stimmt, noha reggel általában 23,40-et ír ki.
Még reménykedem.
Megvárom az indulást: Hátha az ellenkező irányú megállót írja ki következőként, de nem: Szépvölgyi út. Ez is pontos.