Mickey webnaplója

A visszaszámlálás c. postban érintettem a flow kifejezést. Most kicsit bővebben erről a bizonyos flow-ról. Korunk boldogságkutatója, Csíkszentmihályi Mihály írt egy könyvet Az öröm művészete címen, mely alcíme szerint: flow a mindennapokban. Azt kutatja a szerző, hogy a lét miféle elemei szereznek többé-kevésbé tartós örömöt az élőknek. Ezen kb. extázist ért, önfeledt állapotot, belefeledkezést egy számunkra kedves elfoglaltságba, vagy egy kapcsolatba. Nyilván ilyen a szerelem, ilyen a vallásos extázis, ilyen a játék, a hobbi, néha a munka, az olvasás, a baráti kapcsolatok egy része.
Nem vagyok a könyv végén, ezért felteszem, fogok még foglalkozni a témával.
Megtetszett egy rész, melyet szívesen másolok ide szó szerint. Egy üzletember gondolt egyet és elköltözött a hegyek közé. Ott beállt asztalosnak. Ezt írja: „elég szépen kerestem volna, ha a cégnél maradok, de egyszer csak rájöttem arra, hogy nem élvezem ezt az életet. Nem voltak olyan élményeim, amelyektől elégedett lehettem volna. Láttam, hogy nincsenek a helyén a dolgok, az életem nagyobb részét az irodában töltöm… Évek folytak el. Amióta asztalos vagyok, élvezem az életet. Nyugodt, szép helyen lakom, és majd minden este hegyet mászok. Úgy képzelem, hogy többet jelent a családomnak a nyugalmam, és hogy nem vagyok olyan elfoglalt, mint azok az anyagiak, melyeket ma már nem tudok biztosítani számukra.”
Persze nem is olyan új ez a gondolat. Nekem legalább nem. Az ember felszívja magába a felszívhatókat, melyeket életkörülményei lehetővé tesznek. Aztán elindul valamilyen pályán, mígnem ott köt ki, amiben tehetsége szerint dolgozhat. Lehet, hogy ehhez tudatosság kell, lehet, hogy még az is kevés. Mindenesetre akkor boldog az ember, ha azt végzi el, amire teremtve lett, hogy Loyolai Szent Ignácot citáljam.
Folyt köv.