Ma reggel az év első miséje. Kezdőének mióta az eszemet tudom:
„Szép kelet, szép nap! nincs benned homály,
Mert az örök nap benned a király.
Új esztendőben új szívekkel,
Dicsérünk Jézus énekekkel.”
Azt írtam, mióta az eszemet tudom, így indult az év, ezzel az énekkel. Anyánk mesélte, hogy kedvenc énekei közé tartozott. Nem állítom, hogy így igaz, de talán azért tetszhetett neki, mert gyerekkorában ugyanezt, ugyanolyan hideg templomban énekelték, mint amikor én voltam gyerek. Ámbár az is előfordulhat, hogy az alföldi táj jelent meg lelki szemei előtt, ahová gyermekkora kötötte.
Az úgy volt, hogy volt otthon egy pár fekete, emelt sarkú gumicsizma. Anyám csizmája. Mi gyerekek azt játszottuk vele, hogy egymáshoz vágtuk őket ezzel a nem túl fennkölt szöveggel: „Letegezlek.” Na hiszen, jól letegeztük a csizmákat. Nos ezt a zipzáras csizmát vette fel anyánk az újévi misére. Meg is volt rá minden oka, hiszen általában elég kemény telek jártak akkoriban az ötvenes évek elején, többnyire „krosnyogott” a hó a csizmák talpa alatt (nem én találtam ki ezt a hangutánzó szót). Valamilyen kalapja mindig volt neki. Emlékezetem szerint barna. Miként egyetlen báránybőr ridiküle is barna volt sárgaréz zárral. Ezt mindig hozta magával. A zsebkendő és a perselypénz miatt. CHAT NOIR-kölnit használt, nem is igen volt akkoriban többféle. Talán még Chipre és Molnár Moser. De utóbbi keresztanyám állandó társa volt.
Tehát illatos fiatalasszony lépdelt aprócska gyerekeivel a Mahunka úton, hogy a Szent Mihály-templomba érkezzen. Természetesen fűtetlen volt ez az istenháza, melyet Búza Barna Szent Mihály főangyal-szobra díszít, s melynek a hajót a szentélytől elválasztó félkörívén arany betűkkel áll XIII. Leó imájának egy része: „Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a sátán elleni küzdelemben.”
Mi helyet foglaltunk a hajó baloldalán középtájt az egyik padban. Felettünk a tér négy irányában és föl-le mutató „térkereszt” alakú tejüveggel borított lámpák egyike lógott (talán ma is ezek a világítótestek szolgálnak), s figyeltem, ahogy az enyhe légáramlat a magasra felfüggesztett lámpát apró ingamozgásra bírta. Anyánk barna kötött kesztyűben, mi talán anélkül? kulcsoltuk imára kezünket, s elkezdődött a mise a szeretett énekkel: „Szép kelet, szép nap…”
Még világítanak azok a „térkeresztek” ma is.
Utolsó kommentek