Az asszertivitásról írtam már egyszer. Most újabb élő példával szolgálhatok. A szomszédban lakó fiatalok udvariasak, mosolygósak. Hét végére valamiért elveszítik az önkontrolljukat, vagy tudja a csuda, miért történik mindez, de péntek este megindul a tuc-tuc zene mélynyomóval megvasalva. Ez utóbbi aztán jön is rendesen, csak úgy zeng belé az ablak. Ez minden héten megismétlődik. Ki tudja, hová mennek ilyenkor a külső lelkiismeretet képviselő szülők, hiszen amikor itthon vannak, azaz hét közben nem zajonganak a – mondom – különben oly udvarias fiatalok. Tegnap is elszabadult a pokol, ha ugyan ott ez a leginkább favágó gép egyenletes dübögéséhez hasonlító zörgés a divat.
Van, aki tűri az ilyesmit, van, akit jobban zavar, minthogy szó nélkül hagyhassa – legalábbis hosszú távon. Történt pedig, hogy a nálam hevesebb vérmérsékletű valaki ütemesen verni kezdte a fűtéscsövet. A nemzetközileg ismert jelzés nem ért semmit. Azért nem, mert mi, többiek ugyan jól hallottuk, de a hangforrás közelében feltehetően nem hallatszott külön a vérszegény csőkalapálás. Kis idő elteltével női hangok hallatszottak a lépcsőházban. Alkalmasint becsöngetett az eredménytelenül tiltakozó szomszédunk a zajongókhoz, és megkérte őket, hogy halkítsák le hangforrásukat. Mindez háromnegyed tizenkettőkor történt. Csakugyan elhallgatott a ritmus döngése.
Nos kedves felebarátaim, megérkeztünk az asszertivitáshoz. Ez úgy szól, hogy mindent megtehetek, amihez csak kedvem van. Nem kell önkorlátoznom magamat. Majd szól az, akinek nem tetszik, s akkor megteszem a kellő lépéseket.
Engem ez leginkább a dackorszak előtt álló csecsemő viselkedésére emlékeztet. A magát kereső bébi mindent megpróbál, ami csak eszébe jut, mert még nincsenek kialakult korlátai. Cselekszik, és közben félszemmel szülejét lesi: vajon tűrik-e, vagy sem, amit most éppen művel? Ha tűrik, tovább csinálja. Ha nem, abbahagyja. Így szerzi meg a kapaszkodókat ahhoz, hogy biztonsággal mozogjon környezetében: ezt megtehetem, ezt nem, ennek meg kifejezetten örülnek, ha megteszem.
Az asszertív magatartásmód innen van az empatikus viselkedésen, melynek követője képes belehelyezkedni környezete szituációjába, képes eleve korlátozni ténykedését, ha feltételezhető, hogy másokat zavar.
A felebaráti szeretetről már nem is szólok.
(Ma 14 új fotó a Mickey 2 linken)
2010.01.09. 11:44 emmausz
Még egyszer az asszertivitásról
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr85168772
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek