Mickey webnaplója

Szombat, amikor közösségünk találkozni szokott (most már kéthetente). Évek óta rendre beszámoló készül róla, ki mindenki vett részt rajta, miről esett szó, stb.
Ezúttal más történt, de hadd álljon itt arról is hasonló hangvételű beszámoló.
Anyánk halálának tízéves évfordulóján együtt mentünk az érte mondatott misére éppen egy tucatnyian. Haladjunk csak sorban: Kinga és Gábor, Bandi fiú, Tücsi és én, (úgy esett az eső kifele jövet, hogy ő viselte kalapomat), Ildi és Marci, Ancsa, Ági és Zoli, fiaik: Zoli és Tomi. Mindenkit felsoroltam?
Szeretettel gondoltak a bandára Csia, aki a fáma szerint április 6-ától két hetet tölt itthon Connie-val?,
Kati, aki felhívta telefonon a gyülekezetet, és üdvözölte a díszes társaságot, mert nem mert nekivágni a tükörjéggel fenyegető százkilométereknek.
Mica, aki „el van havazva”, mert „beadandó”-ján dolgozik. Őt én képviseltem a misén, ő viszont megígérte, hogy alkalomadtán misét ajánl a nagyijáért.
Igazoltan voltak távol Kata is, mert a pilisi Kőhegyről nemigen tanácsos lejönni este és visszamenni éjszaka, ahol szolgál,
Zsuzsáék, akik Móváron laknak, és
Éváék, aki még messzebb néhány országgal. Ugyanezen okokból hiányoztak
kis Ágiék, Zsuzsáék és Maki, Melinda, Borika, Danika és Lanti. Remélem, senkit nem hagytam ki. De igen, az amerikaiakat (Mary Ellen, Christopher és Anna). Mondanom se kell, szintén kicsit messze élnek.
A hangulat igen emelkedett volt.
A Mester utcában gyönyörűen terített asztal várta a teadélután-szerű fogadásra összeseregletteket. Elpusztítottuk a karácsonyról megmaradt bejgliket, mézeskalács figurákat, „bonybony”-okat, némi mandulákat, mogyorókat, csokoládékat, és tudja az ég, még miket. Közben kötetlen beszélgetés folyt. Sajnos ezúttal egyáltalán nem készült fénykép, pedig a ritka szépen megterített asztal és a jókedvű társaság egyaránt hálás fotótémának ígérkeztek volna.
No majd a húsz éves találkozón. Remélhetően megérjük.
Rajtam nem múlik!
* * *
Micának van egy nagy látogatottságú posztja, mely önálló életet él. Arról szól, hogy sok fiatal nő (többnyire nem házasságban élő) hezitál, vajon elvetesse-e magzatát vagy megszülje. Tegnap valaki értesítette a posztot, hogy ikreit el akarta vettetni vele barátja, de ezelőtt 3 hónappal mégis megszülte őket, és most nagyon boldog. Ezzel ötre emelkedett azoknak a száma, akik a poszt hatására mégis a szülés mellett döntöttek. Az ikerszülés következtében tehát hat gyerek látott napvilágot a neten érkező támogatás hatására. Javasoltam Micának, hogy kérdezzen rá, van-e, akinek tudomása van újabb esetekről. Úgy gondolom, hogy sokkal több hasonló döntés születhetett, csak nem szívesen beszél róluk, aki végigélte a krízist.
Ma a deske.hu egy állatkerti elefánt szülését mutatja hatperces filmen. Megható, ahogy a betonra pottyan a 115 kg-s bébi, és ahogyan az anya óvatosan jár-kel körülötte, mígnem talpraáll a cseknem egy méteres „elefántbaba”. Érdemes megnézni  - ott.