Mickey webnaplója

Ma a „Duna partján sétáltam, hej, gyerekek, mit láttam?”
Egy ukrán tolóhajót láttam, amint erőlködött felfelé a folyón. Utána hatalmas vízfodrok. Azonnal lelki füleimbe csengett apám 1920-as évekbeli katonanótája, hogyaszongya: „Megy a hadihajó, fodros a víz utána…”
Hát egy frászt megy. Ugye a vízen úszik, vagyis nyomakodik előrefelé a hajócsavar munkájának a következtében.
Tele vagyunk ilyenféle nótákkal: „Megyen már a hajnalcsillag lefelé…”
Hát egy frászt: ’A föld fog sarkából kidőlni’, legalábbis elforogni a tengelye mentén, s emiatt úgy látszik, mintha a Vénusz menne lefelé.
„Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára” – sorolom tovább.
Hát egy frászt megy. A gőzgép meghajtja a kerekeket, és ezek meg gurulnak a sínen. Hol itt a menés?
„Lemén a Nap!” – mondja az öttömösi ember Móra novellájában.
Hát egy frászt! Nem mén le. A föld forog el tőle.
Ma este repülővel hazamegy Kaliforniába az öcsénk.
Hát egy frászt megy. Felül a gépre, az pedig elrepül. Nem tehet mást, mert a turbinák hatalmas erővel nyomják előre, miközben a szárnyak görbéi felhajtóerőt generálnak, ami pedig a föld fölé emeli.
Megy a hasam a gyenge minőségű langyos tejtől.
Hát egy frászt megy. A hasam helyben marad. Csak tartalma távozik a természet parancsára.
Reggel Tücsivel kontrollra mentünk a dokihoz.
Hát egy frászt mentünk. Beleültünk az autóba, az meg irányításomnak megfelelően odagördült a Budakeszi sarkán lévő intézménybe. Egy lépést se tettünk. Ültünk, nézelődtünk, vezéreltük az autót, az meg gurult.
Ám délután sétálni mentem.
No ez csakugyan menés volt. Le az emeletről, ki a Dunához, fel északnak a partján, majd balra a kertvárosban kószálva, utána meg a sétányon hazafelé. Csakugyan mentem, majd jöttem.
Abba hagyom, még mielőtt szétmegy az agyam!