Mickey webnaplója

Ha azt mondom, hogy tegnap 162 km/órás szél süvöltött a Kab-hegyen, hogyan volna kommentálható másképpen, mint hogy soha ekkora erősségű szelet még nem mértek az országban.
Ha azt hallom (mert azt hallom Micától), hogy az utóbbi néhány napban öt Balatonnyi víz esett az égből hazánkban, akkor olyasmit morgok magamban, hogy most aztán egy évre meg van locsolva a föld.
Ám ennél durvább a dolog.
Igen sok embert öntött ki a hajlékából.
A kormányzat is ébredezik: rendkívüli helyzetben rendkívüli intézkedéseket „foganatosít”. Szükség is van rá, de nagyon. 
Ma dermesztő hideg esőt permetezett rám a viharos szél, amikor sétára indultam. A szelektív hulladékgyűjtőhöz vittem egy nagy marék papírt, és ha már arra jártam, a bankból kivettem egy másik marék papír(pénz)t. Egy részét visszavittem a postára, mert a tévécsatornákért fizetni kell valamennyit. Majd a közértbe vitt az utam, hogy papír zsebkendőt vegyek, mert kezdünk kikopni a készletekből. Ha már eddig jutottam, megismételtem nagyjából a tegnapi körsétát. A Dunán csupán két kajakos kajakos evezett felfelé, s csupán egy cingár cangás bringázott. Még sétálókból volt a legnagyobb tömeg. Rajtam kívül két elszánt alakkal találkoztam a parton. Reméltük, hogy nem dőlnek a fák a fejünkre.
Alig vártam, hogy hazaérjek.
Bízvást elmondhatjuk, hogy forradalmi időket élünk, de pontosabb volna ellenforradalmi időket fogalmazni.
Hogy miért?
Forradalmi változásokat teremtett az ember a civilizációval.
A felmelegedéshez alighanem közünk van.
Erre kénytelen a teremtett valóság meglépni a maga ellenlépéseit, hogy az egyensúlyi helyzetből kibillentett föld a legkisebb veszteség árán magához térjen. A csapásokat mi mértük a világra. Ezek a napjainkban zajló ellencsapások pusztán válaszok a mieinkre.
És nemcsak negatív módon értékelhetők.
Hol az a légtisztító berendezés, ami ekkora tisztaságot teremtene szerte a földrész országaiban?
Hol az az esőztető berendezés, amely ekkora mennyiségű vizet szolgáltat – ingyen – a természet egészének.
Az elemek okozta károkat azonnal felbecsüljük és számszerűsítjük.
De ha kivételesen hatalmas termést hoz az alapos locsolás, kiszámítja-e valaki, hogy annak mekkora a hozama?
Azért megjegyzem, ha folyton fúj a szél, nem terem semmi.
Ha mindent agyonáztat az eső, szintén nem terem semmi.
A nagy átalakulások hatalmas veszteséggel is járhatnak.
Egyelőre nagy talány, hogy hova tendálnak a mai események, klímabeli történések.  
Itthon aztán a változatosság kedvéért Márai naplóját olvasgattam. A 103. lapon találtam végre egy sokakat érdekelhető aktuális témát. Ezt írja 1961-ben:
„Minden rendszer annyit ér csak, amennyire az ember érdekeit szolgálja. A szovjet rendszer nem az ember, hanem egy utópia és egy imperialista diktátor-klikk érdekeit szolgálja. A feltevés, hogy a végén az »győz«, aki műveltebb – tehát emberségesebb –, csak egy feltevés. Lehet, hogy a végén az »győz«, aki bestiálisabb.” 
Különösen az első mondata tetszik: Minden rendszer annyit ér csak, amennyire az ember érdekeit szolgálja. Én azt mondanám, „amennyire a közjó érdekeit szolgálja”. Persze ő is ezt mondja, csak kicsit homályosabban fogalmaz – általános alanyként használva az ember szót.
Szolgálati közlemény: Házi hírforrásra hivatkozva közlöm, hogy Mica és Elvira egy nap híján egy éve járnak együtt. Isten áldja meg közösre tervezett életüket!