Mickey webnaplója

A kövezés porral lepte be a lakás minden szegletét, felületét. A több ezer kötetet számláló polcrendszert is. Tegnap kettős céllal hozzákezdtünk a stelázsik átrámolásának. Egyik cél: megszabadulni a portól, másik cél, megszabadulni azoktól a kötetektől, amelyekre már senkinek semmi szüksége nincs, és nem lesz. Ez nehéz és lehetetlen feladat. Mert azt még csak kitalálom, hogy mire nincs szükségünk, de hogy mire nem is lesz, ahhoz prófétáló tehetségre volna szükségem. (Jelentem, jelenleg nincs.) A könyveket átpiszkálva számos könyvekben rejtőző és feltárt megjegyzéssel, jelzővel, képeslappal stb. találkoztunk, s biztos hogy ugyanannyival nem, melyeket átnézés nélkül dobtunk ki. Ide csak néhányat írok: A német nyelvkönyvem elején találom: Mehr als? Ülj le. Ackermann szántó, Artner művész?, Freud Öröm, Barbier Borbély, Weiner Boros, Berger Vári, Buchenwald Bükkerdő, Fürst Herceg, Gruber Ásó,  Schiffer Hajós, Heckenast Fészek, Mitfahrer Utas, Kaufmann ker3eskedő, Kellner pincér, Gärtner Kertész Rosental Rózsavölgyi, Metzger mészáros, Klee Lóhere, Burger Polgár, Schlesinger Sziléziai, Rotbart (Barbarossa) Vörös szakáll, Zimmermann Ács,  Wagner Kocsis, Sperrhacke zárhorog, Schneider Szabó, Schultheiss (Soltész) bíró, Binder Kádár, Goldschmied Aranyműves, Krämer szatócs, Hufnagel patkószög, Semmelweiss Zsemlefehér, Horn szarv, Richter Bíró, Auer Ligeti, Harz Gyanta. Podgornij Hegyaljai, Gorkij, Keserű, Tolsztoj kövér.
Persze lehet köztük tévedés, mert tanulóként jegyezgettem, azóta meg csak felejtek.
Apropó. Van egy Gogol Revizorunk cirill betűkkel – természetesen oroszul. Nem érdekel valakit?
* * *
A mise végén új műfaj megteremtése jutott eszembe. XXI. századi legendák.
Pl. az oltárt díszítő hatalmas és gyönyörű, igazán mondhatom, a maga nemében eszményien tökéletes vágott virág, egy tűzi liliom helyébe képzeletem magamat és megpróbáltam sorsából kitekintve megszólalni. Ezt mondta: Levágtak gyökereimről. Majd lábamból is amputáltak egy üszkösödésnek indult részt. Hideg vizet engedtek egy vázába, és beleállítottak. A víz életben tart. De nem csak az. Az is, hogy sok hálás tekintetből azt olvasom ki: Szép vagyok, méltó arra, hogy a Báránynak hódoljak. Méltó arra, hogy díszelegjek az Ő tiszteletére. Szépségemet látva a Teremtőnket dicsérik az engem látók. Magyarán megvalósítottam Isten rólam szóló tervét. Ez mindenem, melyet teljesen odaadok, mellyel teljesen szolgálok az Úrnak. Ám most szerepcsere következik. A liliom sötétzöld levélkaréjjal van körbevéve. Gyönyörűen kirajzolódnak harmonikus formájú hatalmas szirmai. Ettől a kontraszttól jól látszik, amint megmozdítja fejét (vagy csak az oszcilláló ventilátor fújta-mozdította felém). Nos, hogyan látsz te engem?
Örülj neki – mondja, hogy neked megvannak a lábaid, megvannak gyökereid is. Ismered gyökereidet, ismered felmenőidet? – kérdi szirmaival rám bámulva.
Látod, én tökéletes vagyok, befejezett, és efemer. És te? Te nem vagy tökéletes, csak afelé haladsz, ha igaz, nem vagy befejezett se, mert tökéletesedned kell, de örülj neki, nem vagy efemer. Egy kicsit meghalsz, de aztán léted végtelenül folytatódik.  Micsoda perspektíva! Amiben hasonlítunk, hogy sorsunk nem tőlünk függ, legalábbis nemcsak tőlünk. Életben vagyunk: én is, és te is. Az én életem rövid, a tied meg ... ki tudja? Hát használjuk ki a rendelkezésünkre adott időt. Én tökéletes díszelgek, amíg el nem hervadok, te meg fuss a célod után. Kövesd a Mestert, s vedd magadhoz, mert erre buzdít.
Mikor idáig jutottunk a párbeszédben, váratlanul az jutott eszembe: „Ha ti elhallgatok, a kövek fognak megszólalni.” Ebben a pillanatban az állványos ventilátor pukedlizett egyet és meghajtotta a fejét. Így adorált az Eucharisztia előtt a tabernákulum felé fordulva. Lám-lám, ha nem, is a kövek, de a gépek egy része megszólalt a maga módján.                            
A kép olyan erősen foglalkoztatott, hogy a mellettem ülő feleséghez fordultam. Képzeld kitaláltam valamit, de ne mondd el senkinek. Az oszcilláló ventilátorok egy sík mentén forognak, így csak azt a légtömeget taszítják maguk előtt, melyek ebben a vízszintes forgástartományban helyezkednek el. Ez nem elég. Úgy kellene forogniuk, hogy miközben jobbról balra és viszont mozognak, ezzel párhuzamosan felfelé és lefelé is tegyék az egész légtérben örvényeket keltve. Úgy kellene forgatniuk a „fejüket”, mint az idős embernek, aki feje körbejáratásával kívánja megszüntetni nyaki meszesedését. Stimmt?
Nos tényleg ne szólj senkinek, mert szabadalmaztatni akarom ötletemet.   
Jó, mondta ő, és kijöttünk a templomból.