Ma kilencen ültük körül az asztalt.
Délután ejtőztem.
Most lehuppanva a forgószékemre, kihúztam magam alól egy üresedő gyümölcsleves palackot, és máris a képernyőre szegezem tekintetemet.
három gondolat
– Az Isten és a szülők abban hasonlítanak egymáshoz, hogy munkaidejük (na jó, gondviselésük ideje) soha nem jár le. Rendelkezésre állnak 0-tól 24 óráig.
– A szülők az Isten és a sofőrök közösek abban, hogy lankadatlan figyelemmel kell szolgálniuk. Egy pillanatnyi kihagyás végzetes lehet.
– A fa teste a fa halála után új életet kezd. Gyönyörű rajzolatú bútorok készülnek belőle, tűz melegéhez szolgáltatja az alapanyagot, szerszám készül anyagából és ki tudja még mi módon él tovább. Pl. szénné módosul.
És az ember?
Mi lesz halála után.
Alighanem jó kérdés.
2010.08.01. 17:41 emmausz
Beszámoló
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr915169000
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek