Délután is sétáltam még egyet. Részben napi téma után koslattam, részben fotótémák után. Alig léptem ki a kapun, feltettem barna kalapomat, mert esőre állt az idő. Ám a felhő vékonyodott. Még teljes szürkeségét mutatta, de már érezhetően melegedett a teteje. Az UV olyan erős, hogy áttör a felhőkön is. Még nem süt a nap, de már pörköl az UV-sugárzás.
Ma kettős front van, és egészen más időjárásban indultam el, mint amiben hazaérkeztem egy órácska múlva. Kidugta a nap a képes felét.
Visszaemlékszem egy utópisztikus skandináv (?) hangjátékra. Gyerekekről szólt, akik életük java részét ködben, szürkeségben, eső monoton kopogásában töltötték. Ám évek elteltével egy órára kisütött a nap. Kitódultak mind az iskolából, és gyönyörködtek a szivárványban, a melegben, a növények szemlátomást való növekedésében, a virágok azonnali megjelenésében. És mire felocsúdtak, újra mindent elleptek a szürke felhők, jókedvük pedig odalett. Kicsit a Sivatagi shaw-ra emlékeztetett az a hangjáték. Ha nem is analóg a valóság, de idén már többször megtapasztaltuk a hihetetlenül szeszélyes váltásokat. Ma is ez történt.
Még fotóztam a tartós zegernye pocsolyáit, még esővíztől hamvasak a rét füvei, de már itt a váltás. Az utolsó kép erős napfényben készült.
Persze nemcsak a skandináv hangjáték szerzője profán próféta, sokkal inkább az Orwell, aki a jövő szörnyűségeit előrevetítette az 1984 és az Állatfarm c. munkáiban. Ezek rendre megvalósultak, ha nem is egy az egyben. Mi ez, ha nem valamiféle prófétizmus. Figyelmeztetés, hogy jön a rozsdásvaskorszak, ha nem lesztek elég éberek.
Soha nem tudtam eldönteni: jól tette-e, hogy megírta ezeket a kegyetlen műveket. Nem lehet, hogy egy-egy ötletet könyve nyomán valósítottak meg a diktátorok?
Kicsit Molnár F. figyelmeztetésére is gondolok, aki 1914-ben megírta: Fölösleges teletömni a lapokat rendőrségi tudósításokkal. Ne adjunk tippeket a gengsztereknek!
***
A graffity efemer műfaj. Lehet akármilyen művészi, eltakaríttatik. Nem vagyok híve a falak összerondításának, sőt határozottan tiltakozom ellene, mégis elismerem, hogy vannak tehetséges „alkotók”. A felüljáró lábazatára fújt leánykaportrét lefotózam. Már nincs meg. Felújították a műtárgy festését, így eltűnt a munka. A Filatori-gátnál lencsevégre kapott méhecskeábrázolást újabb maszatolás semmisítette meg. Nálam még él, még ha virtuálisan is.
2010.09.09. 17:30 emmausz
Profán próféták
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr895169071
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek