Mickey webnaplója

Reggel négy ismerőssel futottunk össze a misén. Mica és Elvira felismerték jezsuitának készülő bogártársukat, aki most indul a noviciátusba. (Én meg az utolsókat rúgom a rendnél. Feltehetőleg jövőre megszűnik a státuszom, marad a nyugger állapot.) Kelet és Nyugat. Indulás és megérkezés, elkezdés és abbahagyás.
Bemenvén a templomba további három ismerősbe botlottam.
Egyiknek a lánya hegedül, nem is akárhogyan,
a másik maga hegedült, nem is akárhogyan,
harmadikuk pedig szintén a jezsuitáknál dolgozott civilként.
Már nincs ott.
Még annyira sem, mint én, aki szintén alig (félállású távmunkás).
Magyarország kis ország, hogyne találkoznának benne sűrűbben-ritkábban az ismerősök.
Nos, ennyit akartam mondani a találkozásokról, de még nincs vége.
Lementem a Duna-partra, mert ott jó a levegő, és néha szerencsém van szépséges képeket exponálni.
Ma is így történt.
Jó tíz képpel a gépemben bandukolok visszafelé, amikor egy autó jobbra kívánván kanyarodni, kivártam.
Az a pap ült a sofőrülésen, akiért imádkozni szoktam, amikor el nem felejtem.  
Egy rövid sóhajt utánaeresztettem, ha már egyszer így összehozott bennünket a Gondviselés. Azért persze a többieket is áldja meg az Isten, akikért nem az én fő reszortom az imában való megemlékezés.
***
Deske tegnap két szociofotót tett a blogjára. A mellé tett mondatok a szociográfus korrektségével és lakonikusan így szólnak. Az én ágyam. És mellette a heverőfotója, ahogy kell. És egy másik mondat: Az ő ágya. Az ő egy csöves, akinek vegyes textíliákból összerótt fészkéről szintén mellékel egy képet.
Pontos, lakonikus és velős.
Elgondolkoztató.
***
Reggel: kétféle törött, kétféle ovális, kétféle kerek.
Délben:: két és fél fehér, egy piros.
Este: Kétféle hosszúkás, kétféle kerek.
Desszert: Tensiomin szükség szerint.