1. Megnéztem az osztálytalálkozó fényképeit, mert megküldték nekem a fiúk.
Éppen úgy néznek ki, mint öt évvel korábban, csak valamennyit ráncosodtak.
Aki sovány volt, tán még soványabb, aki dagadt volt, tán még dagadtabb.
Aki csendben meghúzódott korábban, most is külön üldögél.
Aki pedig nyomatta a sódert ezerrel, az most is gesztikulál a fotókon.
Aki dohányzott, most is azt teszi,
aki pedig nem, az nem szokott rá az utóbbi időkben.
Valaki még német email-címével szerepel a listán, noha évekkel ezelőtt meghalt. RIP.
2. Bikfic meghirdetett egy retro-sorozatot: ki hogyan emlékezik egy általa meghatározott évre.
Állok elé. S legalább olykor-olykor nem kell törnöm a fejemet a napi poszt témáján. Mert az rendben van, hogy sétálgatok, és fotózgatok, de az leginkább nekem elfoglaltság, az olvasót vagy érdekli, vagy sem. (Ma is kivitettem magam busszal a gáthoz, s gátlástalanul kattogtattam a kacsákra, a fákra, a vizekre, a levelekre, a nagy és jól megvilágított zöldekre, a rétekre s a házakra.)
3. Tegnap este tízkor elkezdtük Tücsit ünnepelni. Kb. másfél éve tudom, hogy egy laptopot (ejtsd leptop) kap, mert évek óta kimondva kimondatlanul erre vágyik. A kerek évfordulóra szántam megvenni, s lőn.
Lep topot kap.
Lepődik, kapott topon.
Topon van, mert kapott egy lepetést.
Topog, mert lep(sz) kapsz.
Kap leptopot.
Kap top minőségű lepetést.
Igen. A TOSHIBA annak számít.
Ő nem számított rá, de hát úgy kell neki, megkapta. Iiiiigen, úúúúgy kell neki.
Mivel én szülnapra bőr forgószéket kaptam, ő meg leptopot kapott, abban maradtunk, hogy idén karácsonyra, s jövő évben szülinapra egy-egy csomag zi-zit fogunk ajándékozni egymásnak.
4. Nem kívánt tortát Tücsi, mert az édes. Kinint se, mert az keserű. A savanyúval már nem is kísérleteztem. Abban maradtunk, hogy egy-egy fokhagymás lángost tekintünk ünnepi csemegének. De mivel este féltizenegykor vette kezdetét a lakoma (ekkorra esett be Mica), alig fogyott valami ebből a hungarikumból. Álmos is volt mindenki egészen addig, míg tokjából ki nem bújt a lapos laptop. No ezzel még egy órát játszott a megajándékozott.
5. A folytatás vasárnap lesz, mert ekkorra hirdette meg, hogy hatvan éves lesz. (3 napot letagadva). A kötelező közhelyes poént elsütöttem, miszerint Hatvan után már csak Gyöngyös jön, később esetleg Miskolc. Napok óta, mit napok óta… hetek óta készülünk a vendégségre. Csak azt nem tudjuk, hányan leszünk kb.
6. Nem. Nincs tovább. Még ez is sok volt egyszerre. Ha csak azt nem említem, hogy ma még láttam a Dunában gondtalanul cikázó kisebb halakat. (Vö. vörös iszap. MAL.ZRT, és egyéb rohadalmas hírek.)
7. Inkább valami széppel kívánom zárni beszámolómat. Gyönyörű ünnepi szelíd napsugárzás volt, enyhe hűvös széllel a Magyarok Nagyasszonya ünnepén. Sokan sétálgattak a gáton, sokan futottak is. Ilyen élményről írja Weöres Sándor idilljét:
„Ma szép nap van, csupa sugárzás, futkosnak a kutyák az árokszélen és mindenki remekül tölti az időt, még a rabkocsiból is nóta hangzik.”