Mickey webnaplója

Saját becenevem kapcsán jutottam el Pápáig, ahol bakatársaim professzornak hívtak. (Öregebb voltam a legtöbb öregnél, mert későn „vonítottak be”.) S ha körülnézek a körletünkben, ott is elég sokunknak volt beceneve. Némelyik bakatársamnak valós nevére már nem is emlékszem, csak a becenevére. A legérdekesebb azonban, hogy akadt, akinek nem adtak becenevet. Pl. Patek Patek maradt, mint a híres óramárka. Bumbi biztos más nevet viselt, de hogy mi volt eredetileg a neve, a jó Isten tudja csak. A Hullarabló valamilyen Jóska lehetett, de ugyancsak nem emlékszem egyéb nevére. Ityek eredeti nevén Imreh István volt. Nem is tudom, melyik neve torzult Ityekre. Ez a fickó „egyszerű szerkezet” volt „cünder”-es szemüveggel, mert hegesztő lévén civil életében, szemüveglencséit kiégette néhány ponton a szikra.  Ha valakit hárítani akart, rákiáltott: Hűts! Megértése jelét (világos) pedig ekképpen nyugtázta: vilagóóó!   
Meg is jegyezte a Hullarabló, hogy „ennek a hülye Ityeknek csak két szókincse van: Hűts, meg vilagóóó”. Bugyik honvéd neve nem kívánt becézést, elég volt neki alapállásban elviselni. Néhányunk neve rövidült. Lakatosból Lakat lett, Brodszkyt Bró bátyámnak nevezte, aki így nevezte, mások – foglalkozása után – kerámikusnak. Jávorkát a cigány civil nevezte el Jabronkának, ami aztán rá is ragadt. Jávorka sűrűn artikulálta: Tariff-tariff, töff-töff, ami nála a lárifári-t pótolta. Volt köztünk egy Bubu névre hallgató fickó, a mesefigura nyomán. Egyszer félrészegen azon meditált, hogy ha nálam erősebb volna, úgy megverne,…de hát belátta, hogy nem vagyunk egy súlycsoportban. Sose tudtam meg, hogy miért utált annyira.
Persze nemcsak a bakák kaptak gúnynevet, a civilek is tőlünk. Akadt egy együgyű, roppant jámbor lélek közöttük. Mivel általában talicskázott, róla kapta a nevét is, ugyanis furiknak hívta a talicskát, így átszármazott az elnevezés rá: ő lett a Furik. Egy kifejezetten őrült legény is akadt a civilek között. Őt hatalmas ereje miatt tartották, megemelt egy fél épületet. Akkora volt mint egy tehén. Őt Pipacsnak tituláltuk, de ha meghallotta gúnynevét, jaj volt annak, aki csúfolta, ha nem tudott elég gyorsan elmenekülni. Egyszer vasvillával döfködött egyik bakatársamra, de nem tudta elérni őt menedékhelyén. Úgy kellett Pipacsot lefogni. Pipacs méltán lett marha nagy. Mindent megevett. Valamelyikünk néhány katonát evett csak meg a kapott egy csík szalonnájából. A többit Pipoacsnak adta. Pipacs megragadta a bőrkét, és a csíkot ráakasztotta foga kerítésére. Egy mozdulattal lehasította a szalonnát a bőrről, s kenyér nélkül pillanatok alatt befalta a kb. tíz deka szalonnát.
Sok anekdotát írhatnék két esztendő esztelenségeiről, ide most csak egyet emelek be. Deputáció érkezett a laktanyán belüli építkezés helyére. Műszaki tisztek egy csoportja közeledett az ejtőernyősök épületéhez, melynek a tetején dolgoztunk. Egyik kőműves lekiabált társának: Jóska, dobd föl a kőműves kalapácsot. Az igyekezett is, de elvétette a célt. A kalapács egy emelettel lejjebb, két ablakot áttörve landolt a folyosón. Az arra járó tiszti különítmény csak legyintett a hülye bakák idétlenségét látva.       
Azzal zárom Pápára emlékezésemet, amivel Pacsek százados rendre teljesítményünket értékelte. „Elvtársak! Gyenge kezdés után erős visszaesés.” Utóbb már csak gépiesen mormogta oda nekünk: Gyenge kezdés–erős visszaesés.
Soha semmivel nem volt megelégedve.
Lehet, hogy volt rá oka?