Bár a mai napfogyatkozásból semmit se láttunk, talán csak azt, hogy annál is szürkébb az égbolt, mint reggel korábban, el kell fogadnom, hogy ma fél tízkor a nap a mi zónánkban 80%-ot „fogyott”, hogy azután órák alatt „visszahízza” korábbi formáját.
Napok óta püffedt a lábam – Szívelégtelenség – Tegnap nem vacsoráztam – Reggelre szinte teljesen lelappadt a bokám vizessége.
Gyanítom, a sokhelyütt megtartott ünnepi lakomák közös eredménye az a túlsúly, melyre jelen állapotomban a legkevésbé van szükségem. Igyekszem gyorsan leszögezni: Az ünneplés mindenütt felemelő volt. Csak rajtam múlt, hogy hol, mikor, mennyit teszek-veszek a tányéromra, mennyit eszem. Mivel ma is rajtam múlik, próbálom állapotszerűen visszafogni mindent elnyelni kívánó ingerenciámat.
T.-t emlékeztettem rá, hogy egyszer karcsúra fogyott. Mire elmesélte: evés helyett imádkozott – gondolom erőt és kitartást kérve –, hogy sikerüljön visszaállnia a minimális mennyiségű adagok bekebelezésére. Mint mondta, akkor 15 kg-t fogyott két hónap alatt.
Három dolgot szoktam emlegetni élettapasztalataim alapján:
1. Eredményesen fogyni csak a sovány emberek tudnak, azért soványak. Ha a molettek is tudnának fogyni, ők is soványak volnának, akikről mondtam: eredményesen tudnak fogyni.
2. Erősödő meggyőződésem, hogy fogyni csak életmódszerűen lehet. A visszafogott étrendet állapotszerűen alkalmazni tudók remélhetik, hogy normális súllyal élik le életüket. Lehet, hogy favágók, és sokat kell enniük, de lehet – és egyre többen így vagyunk –, hogy íróasztal mellett dolgoznak kevés mozgással. El kell hinniük (hinnünk), hogy a szellemi munka nem igényel sok kalóriát, bármennyire gyorsan jár is az eszü(n)k.
Mindezek rám értendők és azokra, akik belátják, amit itt elmeséltem.
3. Nemrég már leírtam, de megismétlem: A fogyáshoz semmit se kell csinálni. Még enni se…
De ha már mindenképpen muszáj, kevés húst, sok növényi rostot, gyümölcsöket. 
Hát sok sikert nekem, és mindenkinek, aki az új évben már megint elhatározta,
hogy
fogy