Igazán szeretem a természetet, mégis elegem lett a fűcsomók fotózásából. A változatosság kedvéért felvitettem magamat a Várba, és egy albumra való képet készítettem: 49 db-ot. Nos, ezek a képek nem annyira a természetet, hanem inkább a főváros építészetének egyes szegmenseit mutatják meg. Úgy, ahogy bennem élnek a hangsúlyok. Nem mentem végig a történelmi helyeken, hiszen a déli és a nyugati részen meg se fordultam. Így a Hadtörténeti Múzeum ágyúi pl. kimaradtak a szórásból éppen úgy, mint a királyi palota – en bloc.
Elképesztően szép város a miénk, és még tízszer szebb lehetne, ha nem tette volna tönkre a háború, és oly sok viszály. (Gondoltam arra, hogy külön albumot nyitok a városi fotóknak, de egyszerűbb, ha a többivel együtt maradnak. Ha elérte az 500-at a képek száma, akkor majd újat nyitok.)
Hazafelé jöttömben elég hervasztó kép fogadott.
A rétünk szélén kialakítottak egy gépkocsitározó helyet. Ide fuvarozzák lelkes vállalkozók a tilosban parkoló autókat. Elég nagy a forgalom mind a telephelyen, mind a szomszédos postán, ahol a tulajok csekken fizetik be a kirótt sarcot.
Elgondolkodtam: mivé lett az automobilozás szabadsága. Valamikor Ford szalagon ontotta a T-modelleket, hogy Amerika polgársága érezze a mozgás szabadságát. Vele versenyt futott az autópályák építése és a kőolaj-feldolgozó ipar.
Hol van már ez a szabadság?
Itt a fővárosban minden előnye abban áll a gk.-használatnak, hogy nem kell kerülgetni a taxisofőrt, ha valahová igyekszünk.
Pedig egyébként bármibe lefogadom, hogy nekünk, kocaautósoknak – akik évente kb. 5000 km-t teszünk meg vagy annyit se – olcsóbb volna.
A kocsinak van bekerülési ára (akkor is, ha új, akkor is, ha használt, akkor is, ha kp. veszed, s nem svájci frankért részletre),
van súlyadója, mert nyomja a földet,
(ha garázsod van építményadója is),
ha parkoló övezetben élsz, éves parkolási díja,
ha máshonnan mész oda, óránként sarcolnak meg, de van még
üzemanyagköltséged,
javítási költséged,
időszakosan vizsgadíjat fizetsz,
ha valami nem tetszik a rendőröknek, akkor bírságot is,
ha gyorsan mentél, lefényképeznek,
magad jó pénzért megtanulsz vezetni, majd a vizsgáért fizetsz,
orvoshoz járhatsz eü. engedélyért.
Télen, nyáron gumikat cseréltetsz,
ha rátévednél a sztrádára, matricát veszel,
s a benzined árában hatalmas összegeket fizetsz útadó címén.
Mondjam még?
Visszatérve az autósintérekre, ha nem volnék gyáva, javasolnám nekik, hogy növeljék az üzletüket. Nem kell hozzá sok. Készítenek néhány parkolni tilos táblát, ezt bárhol leteszik, ahol egyebekben szabad parkolni, s mindenkitől beszedik a sarcot.
Miért ez a kivételezés velünk, külvárosiakkal, akik egyébként joggal rettegünk attól, hogy előbb-utóbb valakiknek eszébe jut minket is megvámolni. Felszerelik azt a néhány legszükségesebb pénznyelő automatát, és jaj, annak, aki nem tesz bele!
2011.02.08. 15:49 emmausz
A fotózás és a gépkocsizás „szabadsága”
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr875169245
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek