A Fujifilm finepixszel
Az ember hiába mixel
képeket, ha elfogy minden
általa felhasználható pixel
(Tárhelybővítésre várok)
Hát inkább írok.
Tegnap valamilyen apropó okán előjött, hogy többen megírjuk egy-egy év történéseit, melyeket személyesen megéltünk az adott esztendőben. Igen tartalmas, és részben egymást átfedő, őszinte írások keletkeztek már eddig is. Ha jól számolom, már tíz évet feldolgoztunk (na jó, lehet, hogy kilencet, meg egy korábbi évtizedet, de mellette még négyféle év nélküli írást is adtunk karácsonyunkról, iskoláinkról stb). Ha még jó ötven ilyen elkészül, kinek-kinek egy könyvnyi önéletírás lesz a kezében, arról nem is beszélve, hogy mellé még tízegynéhány másikat is megismer.
Csak remélni tudom, hogy minden évről képes leszek egy-két epizódot megvillantani.
Néhány napja írtam róla, hogy meglehet: utolsó cikkemet kopogtattam gépbe. (Persze a csuda tudja. Elég, ha csak az Echo-kommentárokra gondolok, s máris megdől a kijelentésem.) A hírek szerint meg fog jelenni, mert a maga módján tök jó. A szűk 8000 leütésből álló anyagot együltőben, kb. egy óra alatt tettem gépre, miközben fogalmaztam magamban, miközben alcímeket adtam neki, majd újraolvasva még egyszer végigsimogattam nyelvhelyességi, helyesírási szempontból.
A közröhejes történetek kiadási szerződését ellenvéleménnyel igazoltam vissza. Eddig nem reflektált rá a kiadó. Lényegében azt fogalmaztam meg, hogy azért van a piacon annyi silány mű, mert minden vacakot kiadnak, ha az író állja a forgalmazás költségeit. Magyarán fizet mint a katonatiszt, azután, ha nem lesz könyvéből sláger, előbb-utóbb leértékelve maga megveheti, hogy ismerőseinek [vagy, ha annyira gyenge – ellenségeinek :) ] elosztogathassa.
A kiadó hallgatása lehet, hogy egyben kritika is (Ha egy könyv rossz, ne adják ki – voltam bátor írni nekik).
Hallgatásuk csak azért zavar, mert tervem volt megkeresni másik kiadót, aki csakugyan fantáziát lát benne.
Jubiláló volt főnököm számára elkészült valamennyi kért hozzászólás, mondandó, kiegészítésre váró adatfeldolgozás, stb.
Most már Franciaország felé irányítjuk figyelmünket, mert Éva március idusán szül.
Közben persze kaptam egy felkérést, hogy készítsek anyagot egy paraliturgikus eseményhez.
Lassan hozzá kell fognom ahhoz is.
Mindent egybevéve, nem unatkozom.
2011.03.06. 15:50 emmausz
Nem unatkozom
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr545169275
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek