Mickey webnaplója

Délelőtt az unokák gondoskodtak napi sétámról. – Menjünk a Duna-partra – indítványozták.
– Jó, menjünk – adtam meg magamat.
– Á, mégse, inkább a Máltai játszótérre.
Irányt váltottam.
Mivel még nem nyitott ki, kerültünk egy húszperceset. Nyitás után beözönöltek a kicsik.
Mi is.
Ágó felmászott egy kötélkompozícióra, mely csúszdában végződik, de megmaradt a kötélnél. „Lógott a szeren.” Szerintem unatkozott.
Blanka megint félpercenként váltott játékszert. Mivel stabilizálódott Ágó helyzete, csak Blankára kellett figyelnem. Végül egy kosárszerű hintában kötöttek ki mindketten.
Mielőtt elaludtak volna a napon, mégiscsak kitalálták, hogy menjünk a Duna-partra. Én nem akartam. Végül rábeszéltek.
– Nem bánom – mondtam –, de nincs nyafogás, mindketten gyalog jöttök haza délben. Megismétlődött a tegnapi, tegnapelőtti program (botok kövek, kavicsok vízbe hajigálása). Megunhatatlan.
Azt hiszem, sikerült időben elszakadni a folyótól. Hazavánszorogtunk délig. Mondanom se kell, hétágra sütött ma is a nap, sőt, ma alighanem nyolcágra. Délután a Szentendrei úton akadt dolgom. A sarki hőmérő 27 fokot jelzett. Volt is annyi.
Mi lesz nyáron?
Gábor telefonált, hogy újabb héttel kitolódik a találkozó. Május 21-én keressük fel salgótarjáni rokonainkat, már aki megy. Rendkívül megörültem a hírnek, mert a korábbi dátum – noha beleegyezőleg nyugtáztam, miszerint nekem is jó –, részemről téves információ volt. Egészen máshol kell lennünk ebben az időpontban, csakhogy időközben megfeledkeztem róla (öregszem).
Már-már arra készültem, hogy bevalljam tévedésemet, kérve hogy tartsák meg nélkülem a rokoni talit S.tarjánban, amikorra is kiderült, hogy a kérdés magától megoldódott.
A délután folyamán Luca meglátogatott bennünket. Luca pedig Blanka keresztmamája. A gyerekek örültek a kapott ajándékoknak, én meg annak, hogy ma helyettesít: ő mesél a gyerekeknek. Tegnap berekedtem, annyit olvastam a Málnaszörp és szalmaszál c. könyvből.